A teremtett zsidó

  • .
  • 2008. szeptember 18.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2008. augusztus 28. Kedves Narancs! Néhány apró adalék a Jud Süss korabeli magyarországi recepciójához.
A filmet 1941. január 23-án mutatták be az Urániában, s több újság foglalkozott a "történelmi filmóriással" (Pesti Hírlap). A Függetlenség című szélsőjobbos lap (szerkesztője a későbbi könyvégető, Kolozsváry Borcsa Mihály) recenzense például így írt: "A mi Oppenheimerjeink még mindenesetre itt vannak. (...) A mi mozitrösztös zsidaink még mindig nem engedik, hogy ezt a művészi filmremeket lejátsszák minden moziban, minden kis vidéki faluban, hogy az igazság és a művészet ereje belesikoltson, hörögje a még mindig alvók fülébe: Magyarok! Ez a mi sorsunk is és minden nép sorsa, amely nem tudja kivetni magából az idegen mételyt."

A Magyar Nemzet tárgyilagos kritikája a közönség reakcióival is foglalkozott, a nézők például élénk tapsviharban törtek ki a zsidók kiűzésének elrendelését ábrázoló jelenetnél, illetve Süss akasztásának naturalisztikus képsorainál. Az antiszemita propagandaeszközre már az akkori nyilasok is rögvest rámozdultak. Az egyik nyilas újság a legemlékezetesebb jelenetekről várt nézői beszámolókat, egy másik rikkancsai pedig a vetítésekhez igazodva árusították lapjukat.

Üdv.

Liska Márton

Az írás minden lényeges megállapításával egyet lehet, egyet kell érteni. A tengernyi anyag felhasználásával írott áttekintő cikk ilyen formában - ezt most dicséretnek szánom - akár az általam régóta olvasott "Der Spiegel"-ben is állhatna. Csupán néhány nüansszal kapcsolatban lenne megjegyzésem:

1. Wilhelm Hauff, bár írt verseket, de nem a dalgyűjteményeiről híres. Szerkesztő-kiadója volt - részben anonimitásban maradva - néhány verseskötetnek, de szinte csak a prózája tette híressé. (Azon is van, aki csodálkozik, hogy miért.)

2. Lion Feuchtwanger regényeiben, így a "Jud Süss" című művében is, "nagyvonalúan" bánt a történelmi tényekkel és dokumentumokkal, mivel szerinte a lényeget nem az események könyvelői pontossággal történő feldolgozásával lehet ábrázolni. (Ebbe a hibába esnek az általa "professzorregényeknek" titulált nagyon akkurátus, de roppant unalmas történelmi regények.)

3. A J. R. George név szerzőként csupán egyetlen szöveg, a Veit Harlan-film forgatókönyvének "megregényesítésén" (hollywoodiul: "novelization"-en) olvasható. Az illető egyébként Hans Hömbergként alkotott és publikált már a harmincas években egészen a haláláig, 1982-ig. Ez egy ma már - nem véletlenül - alig ismert név.

4. A cikk nem írja, de úgy is lehetne érteni, hogy a Veit Harlan-film elején a zsidó szertartás közbülső jelenet nélkül átúszik a német szerelmespár duettjébe. Ez a hatásos megoldás, úgy tűnik, még Harlannak sem jutott eszébe. Viszont Goebbels cinikus ötletét, hogy a zsinagógabeli szertartás alakítására Lengyelországból hozatott a gettóból zsidókat, érdemes megemlíteni: míg a kamera elé állított civilek a - rövid ideig tartó gettóból való - kiszabadulásuknak örültek, és abban reménykedtek, hogy alakításukkal talán sikerül valamiféle szimpátiát vagy megértést kiváltaniuk a film majdani nézőiből, addig a készítők a filmes szakma dramaturgiai hatásmechanizmusait ellentétes tendenciával használták fel e szertartási jelenetek prezentálásánál.

5. A Süss ellen a perében és elítélésben felhasznált középkori rendelet, mely "halállal bünteti, ha zsidó férfi keresztény nővel hál", nem irritálta az alkotókat, hiszen rímelt az 1935-ös nürnbergi törvények 5(2) § paragrafusára, amely a házasságon kívüli szexuális kapcsolat létesítését - zsidók és nem zsidók között - a férfira nézve fegyházzal büntette. (És hogy ez mit jelentett konkrét esetben, azt nem nehéz kitalálni.) Így a film ezzel az elemmel is a hitleri birodalom intézkedéseit igyekezett legitimálni. (Vegyes házasságokat pedig eleve tiltottak a nürnbergi törvények.)

Üdvözlettel:

Dr. Kerekes Gábor, PhD, egyetemi docens

ELTE BTK Germanisztikai Intézet

Német Nyelvű Irodalmak Tanszéke

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.