Ágyúval verebekre

  • 1997. november 6.

Publicisztika

Helyesen tette-e a rendőrség, hogy feloszlatta a Metész hétfői budapesti tüntetését - amelyen földműves elvétve, ha akadt -, és nem engedte meg azt, hogy néhány tucat szélsőjobboldali, első reflexből zsidózó bajkeverő hülyeségeket kiabálhasson a főváros forgalmas részein, továbbá, hogy előállította Zacseket, a hangyászt, Pongráczot meg további két tucat személyt?

Helyesen tette-e a rendőrség, hogy feloszlatta a Metész hétfői budapesti tüntetését - amelyen földműves elvétve, ha akadt -, és nem engedte meg azt, hogy néhány tucat szélsőjobboldali, első reflexből zsidózó bajkeverő hülyeségeket kiabálhasson a főváros forgalmas részein, továbbá, hogy előállította Zacseket, a hangyászt, Pongráczot meg további két tucat személyt?

Valamint: elbírta volna-e a magyar demokrácia azt, hogy ha a hivatalos rendőri tiltás és annak bírósági megerősítése dacára Zacsek ama felvetésére, miszerint ő mindössze baráti összejövetelre érkezett a Hősök terére, a rendőrség azt feleli: oppardon, akkor tessék csak nyugodtan tülkölni meg beállni baráti körileg a kereszteződésekbe?

Eléggé szar kérdések ezek, sajnos.

A Köztársaság törvényei betartattak, és ez jó hír. Az esetleg nem nagyon jó hír, hogy a Köztársaság ama törvénye, miszerint a rendőrség bizonyos felvonulásokat betilthat, nem nagyon jó törvény. A rendőrség a betiltáskor nyilván politikai szempontokat is mérlegelt; márpedig a rendőrség ne mérlegeljen politikai szempontokat, hisz nem ez a dolga. Ezt a demonstrációt simán engedélyezhette volna: forgalomlassítani hétfő délután Budapesten annyira feltűnő, mint munkabeszüntetni a Kárpótlási Hivatalban: a kutya nem veszi észre. Ha meg a tüntetésen esetleg gyűlöletre uszító jelszavakat kiabálnak, akkor a kiabálókkal szemben utólag el lehet (kell) járni.

A rendőrség a saját maga által kiélezett helyzetben aztán már aligha tehetett mást, mint hogy erőszak alkalmazásával vessen véget a baráti összejövetelnek. A törvény, az törvény.

De Zacsek meg a Metész ekkor már mindenképpen nyerésben voltak.

Benne az összes híradóban, tíz percig.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Elverték a jövőt

Lehetetlen immár elfedni a magyar nyugdíjrendszer strukturális bajait. Lehet titkolni a kassza hiányát, lehet utalványt osztogatni – a demográfia, az elhibázott és a meg nem hozott kormányzati intézkedések baljós jövőt vetítenek előre. Aligha véletlen, hogy egyelőre a kormány­váltásra készülő erő próbálkozásai is harmatgyengék.