Ágyúval verebekre

  • 1997. november 6.

Publicisztika

Helyesen tette-e a rendőrség, hogy feloszlatta a Metész hétfői budapesti tüntetését - amelyen földműves elvétve, ha akadt -, és nem engedte meg azt, hogy néhány tucat szélsőjobboldali, első reflexből zsidózó bajkeverő hülyeségeket kiabálhasson a főváros forgalmas részein, továbbá, hogy előállította Zacseket, a hangyászt, Pongráczot meg további két tucat személyt?

Helyesen tette-e a rendőrség, hogy feloszlatta a Metész hétfői budapesti tüntetését - amelyen földműves elvétve, ha akadt -, és nem engedte meg azt, hogy néhány tucat szélsőjobboldali, első reflexből zsidózó bajkeverő hülyeségeket kiabálhasson a főváros forgalmas részein, továbbá, hogy előállította Zacseket, a hangyászt, Pongráczot meg további két tucat személyt?

Valamint: elbírta volna-e a magyar demokrácia azt, hogy ha a hivatalos rendőri tiltás és annak bírósági megerősítése dacára Zacsek ama felvetésére, miszerint ő mindössze baráti összejövetelre érkezett a Hősök terére, a rendőrség azt feleli: oppardon, akkor tessék csak nyugodtan tülkölni meg beállni baráti körileg a kereszteződésekbe?

Eléggé szar kérdések ezek, sajnos.

A Köztársaság törvényei betartattak, és ez jó hír. Az esetleg nem nagyon jó hír, hogy a Köztársaság ama törvénye, miszerint a rendőrség bizonyos felvonulásokat betilthat, nem nagyon jó törvény. A rendőrség a betiltáskor nyilván politikai szempontokat is mérlegelt; márpedig a rendőrség ne mérlegeljen politikai szempontokat, hisz nem ez a dolga. Ezt a demonstrációt simán engedélyezhette volna: forgalomlassítani hétfő délután Budapesten annyira feltűnő, mint munkabeszüntetni a Kárpótlási Hivatalban: a kutya nem veszi észre. Ha meg a tüntetésen esetleg gyűlöletre uszító jelszavakat kiabálnak, akkor a kiabálókkal szemben utólag el lehet (kell) járni.

A rendőrség a saját maga által kiélezett helyzetben aztán már aligha tehetett mást, mint hogy erőszak alkalmazásával vessen véget a baráti összejövetelnek. A törvény, az törvény.

De Zacsek meg a Metész ekkor már mindenképpen nyerésben voltak.

Benne az összes híradóban, tíz percig.

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.