Ágyúval verebekre

  • 1997. november 6.

Publicisztika

Helyesen tette-e a rendőrség, hogy feloszlatta a Metész hétfői budapesti tüntetését - amelyen földműves elvétve, ha akadt -, és nem engedte meg azt, hogy néhány tucat szélsőjobboldali, első reflexből zsidózó bajkeverő hülyeségeket kiabálhasson a főváros forgalmas részein, továbbá, hogy előállította Zacseket, a hangyászt, Pongráczot meg további két tucat személyt?

Helyesen tette-e a rendőrség, hogy feloszlatta a Metész hétfői budapesti tüntetését - amelyen földműves elvétve, ha akadt -, és nem engedte meg azt, hogy néhány tucat szélsőjobboldali, első reflexből zsidózó bajkeverő hülyeségeket kiabálhasson a főváros forgalmas részein, továbbá, hogy előállította Zacseket, a hangyászt, Pongráczot meg további két tucat személyt?

Valamint: elbírta volna-e a magyar demokrácia azt, hogy ha a hivatalos rendőri tiltás és annak bírósági megerősítése dacára Zacsek ama felvetésére, miszerint ő mindössze baráti összejövetelre érkezett a Hősök terére, a rendőrség azt feleli: oppardon, akkor tessék csak nyugodtan tülkölni meg beállni baráti körileg a kereszteződésekbe?

Eléggé szar kérdések ezek, sajnos.

A Köztársaság törvényei betartattak, és ez jó hír. Az esetleg nem nagyon jó hír, hogy a Köztársaság ama törvénye, miszerint a rendőrség bizonyos felvonulásokat betilthat, nem nagyon jó törvény. A rendőrség a betiltáskor nyilván politikai szempontokat is mérlegelt; márpedig a rendőrség ne mérlegeljen politikai szempontokat, hisz nem ez a dolga. Ezt a demonstrációt simán engedélyezhette volna: forgalomlassítani hétfő délután Budapesten annyira feltűnő, mint munkabeszüntetni a Kárpótlási Hivatalban: a kutya nem veszi észre. Ha meg a tüntetésen esetleg gyűlöletre uszító jelszavakat kiabálnak, akkor a kiabálókkal szemben utólag el lehet (kell) járni.

A rendőrség a saját maga által kiélezett helyzetben aztán már aligha tehetett mást, mint hogy erőszak alkalmazásával vessen véget a baráti összejövetelnek. A törvény, az törvény.

De Zacsek meg a Metész ekkor már mindenképpen nyerésben voltak.

Benne az összes híradóban, tíz percig.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.