Hagyják békiben a Mihályt dolgozni!

  • 1997. november 6.

Publicisztika

A helyzet az, hogy Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke egy "hároméves középtávú terv feladatainak következetes végrehajtásán" fáradozik, és lássuk be, hogy középtávú tervvégrehajtás közben senki nem szereti, ha cseszegetik. Egyébként fordítva se jó.

Hogy mi lehet a tervben, és milyen lesz az, ha megvalósul, lélegzet-visszafojtva figyeljük. Az 1-7 után egy egész ország forgat a fejében rövid, közép- és hosszú távú terveket a magyar labdarúgással kapcsolatban, a rövid távú tervekben forró olajjal teli nagyméretű tepsik szerepelnek, a hosszú távúakban fiatal, izmos emberek és dohányzástól megsárgult arcbőrű MLSZ-hivatalnokok végeznek nehéz fizikai munkát, mondjuk mocsarat csapolnak le, vagy hegyeket hordanak talicskában egyik helyről a másikra.

Pedig ez marhaság. A magyar labdarúgókat és az MLSZ-t nem lehet rögtönítélő bíróság elé állítani, leváltani, örökre eltiltani, nem lehet őket elbocsátani a munkahelyükről, és olyan törvényt hozni sem lehet, hogy aki ezentúl mondjuk Kovács Zoltánt labda közelében látja, az azonnal a fegyveréhez nyúlhat. Amikor Laczkó Mihály, az MLSZ mostani elnöke (felkészül: Benkő László), azt írja egy Harcsár nevű sportembernek, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökének, hogy ne izélgesse középtávú megvalósítás közben, és az MLSZ-hez senkinek semmi köze, akkor neki - hála istennek - igaza van. Az MLSZ ügyeibe a kormány nem avatkozhat bele, és nem is kell neki: az MLSZ még ebben a piti kis vizecskében is piti kis halacska, szervezi a bajnokságokat meg a válogatott meccseit, bírókat küld, eltilt köpködésért. Nem halálok ő, hanem csak hullafolt a magyar foci tetemén, igaz, nagyobbacska. A legmagasabb kormánykörök, Horn és Kuncze PR-offenzívája a középtávú megvalósító ellen csak a láthatatlan ellenség antropomorfizálására tett gyengécske kísérlet. Ki Laczkóval a hóra!, érez rá a közhangulatra a miniszterelnök és helyettese, és lihegi utánuk Harcsár. Pedig ennél talán okosabb dolgokat is ki lehetne találni.

Az egyik, hogy az adó- és tébéhátralékok behajtása ürügyén a kormány bedönti az egészet, úgy, ahogy van. (Ha a magyar futball valóban igen csekély közvetlen állami támogatásban részesül is, a klubok öt- és hatmilliárd forint közötti összeggel tartoznak a társadalombiztosításnak és az APEH-nek.) Klubok szűnnek meg, stadionokat szántanak be, intézők és partjelzők árváinak sírásától lesz hangos a hős vértől pirosult gyásztér. Ez lenne az igazságos és törvény szerinti megoldás: az egyenlő közteherviselés és a törvény előtti egyenlőség bolondjai például biztos ezt tűznék zászlójukra. Börtönbe az adócsalókkal! Az ország pedig csak nevetne, ha rájuk gondolna. Az ugyan egyáltalán nem biztos, hogy a magyar futball önállóan újjá tudja majd magát építeni a teljes lepusztulás után - de csak az nincs, ami nem kell senkinek.

A másik szerint a kormány konszolidálja, majd rendbe teszi a magyar labdarúgást. (Vagy inkább fordítva.) Tiszta viszonyokat teremt. Igazi tulajdonosokat kreál. Pénzt költ arra, hogy a labdarúgásban piaci viszonyok alakulhassanak ki. Messzire hajtja az olaj- és szeszcsempészeket a labdarúgóklubok környékéről, nem engedi, hogy híres olasz falfestmények visszaigényelt áfájából lehessen ukrán középcsatárt venni. A kormány intézkedik, hogy egy halott gazdasági ágazat életre kapjon.

De az emberek csak gúnyosan nevetnek, ha erre a megoldásra és erre a kormányra gondolnak. Laczkó Mihály fejében pedig lassan újabb terv körvonalazódik. Hosszú távú lesz a kicsike. Ötéves.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.