Hagyják békiben a Mihályt dolgozni!

  • 1997. november 6.

Publicisztika

A helyzet az, hogy Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke egy "hároméves középtávú terv feladatainak következetes végrehajtásán" fáradozik, és lássuk be, hogy középtávú tervvégrehajtás közben senki nem szereti, ha cseszegetik. Egyébként fordítva se jó.

Hogy mi lehet a tervben, és milyen lesz az, ha megvalósul, lélegzet-visszafojtva figyeljük. Az 1-7 után egy egész ország forgat a fejében rövid, közép- és hosszú távú terveket a magyar labdarúgással kapcsolatban, a rövid távú tervekben forró olajjal teli nagyméretű tepsik szerepelnek, a hosszú távúakban fiatal, izmos emberek és dohányzástól megsárgult arcbőrű MLSZ-hivatalnokok végeznek nehéz fizikai munkát, mondjuk mocsarat csapolnak le, vagy hegyeket hordanak talicskában egyik helyről a másikra.

Pedig ez marhaság. A magyar labdarúgókat és az MLSZ-t nem lehet rögtönítélő bíróság elé állítani, leváltani, örökre eltiltani, nem lehet őket elbocsátani a munkahelyükről, és olyan törvényt hozni sem lehet, hogy aki ezentúl mondjuk Kovács Zoltánt labda közelében látja, az azonnal a fegyveréhez nyúlhat. Amikor Laczkó Mihály, az MLSZ mostani elnöke (felkészül: Benkő László), azt írja egy Harcsár nevű sportembernek, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökének, hogy ne izélgesse középtávú megvalósítás közben, és az MLSZ-hez senkinek semmi köze, akkor neki - hála istennek - igaza van. Az MLSZ ügyeibe a kormány nem avatkozhat bele, és nem is kell neki: az MLSZ még ebben a piti kis vizecskében is piti kis halacska, szervezi a bajnokságokat meg a válogatott meccseit, bírókat küld, eltilt köpködésért. Nem halálok ő, hanem csak hullafolt a magyar foci tetemén, igaz, nagyobbacska. A legmagasabb kormánykörök, Horn és Kuncze PR-offenzívája a középtávú megvalósító ellen csak a láthatatlan ellenség antropomorfizálására tett gyengécske kísérlet. Ki Laczkóval a hóra!, érez rá a közhangulatra a miniszterelnök és helyettese, és lihegi utánuk Harcsár. Pedig ennél talán okosabb dolgokat is ki lehetne találni.

Az egyik, hogy az adó- és tébéhátralékok behajtása ürügyén a kormány bedönti az egészet, úgy, ahogy van. (Ha a magyar futball valóban igen csekély közvetlen állami támogatásban részesül is, a klubok öt- és hatmilliárd forint közötti összeggel tartoznak a társadalombiztosításnak és az APEH-nek.) Klubok szűnnek meg, stadionokat szántanak be, intézők és partjelzők árváinak sírásától lesz hangos a hős vértől pirosult gyásztér. Ez lenne az igazságos és törvény szerinti megoldás: az egyenlő közteherviselés és a törvény előtti egyenlőség bolondjai például biztos ezt tűznék zászlójukra. Börtönbe az adócsalókkal! Az ország pedig csak nevetne, ha rájuk gondolna. Az ugyan egyáltalán nem biztos, hogy a magyar futball önállóan újjá tudja majd magát építeni a teljes lepusztulás után - de csak az nincs, ami nem kell senkinek.

A másik szerint a kormány konszolidálja, majd rendbe teszi a magyar labdarúgást. (Vagy inkább fordítva.) Tiszta viszonyokat teremt. Igazi tulajdonosokat kreál. Pénzt költ arra, hogy a labdarúgásban piaci viszonyok alakulhassanak ki. Messzire hajtja az olaj- és szeszcsempészeket a labdarúgóklubok környékéről, nem engedi, hogy híres olasz falfestmények visszaigényelt áfájából lehessen ukrán középcsatárt venni. A kormány intézkedik, hogy egy halott gazdasági ágazat életre kapjon.

De az emberek csak gúnyosan nevetnek, ha erre a megoldásra és erre a kormányra gondolnak. Laczkó Mihály fejében pedig lassan újabb terv körvonalazódik. Hosszú távú lesz a kicsike. Ötéves.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.