Az ország, ahol még nem találták fel a populizmust

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. október 9.

Publicisztika

Európában a 2008-as válság után számos országban létrejöttek radikális populista pártok. Portugália az egyetlen, melyben ilyen párt azóta sincs.

Október 4-én csöndben lezajlottak a parlamenti választások Portugáliában. Nemzetközileg csak kevesen szenteltek neki figyelmet, pedig fontos következtetésekre adhat alkalmat, lévén az eurozóna olyan tagjáról szó, melyet továbbra is komoly krízis sújt. Portugália esete sok tekintetben türközi mindazt a problémahalmazt, mellyel a dél-európai övezet mindmáig küszködik.

Annak ellenére, hogy a közvélemény-kutatások a Szocialista Párt (PS) győzelmét jósolták, s ez nagyjából megfelelt volna a papírformának, ugyanis a 2011 óta kormányzó jobboldali koalíció reputációját igencsak megtépázta a pedánsan abszolvált gazdasági rendteremtés, mégsem a baloldal győzött. Felfoghatnánk ezt úgy is, mint egy nagyon józan, felelősségteljes választói hozzájárulást a folytatáshoz. De a kép azért ennél sokkal árnyaltabb…

Tény, hogy a jobbközép Szociáldemokrata Pártból (PSD) és az úgynevezett Szociális és Demokratikus Centrum-Néppártból (CDS-PP) álló pártszövetség kapta a legtöbb támogatást (38,8%), de ennek dacára kevesebb hellyel rendelkeznek most a parlamentben (230 helyből 100-zal), mint korábban. A baloldalnak, ha érintett pártjainak szavazatait összeadjuk, több mandátuma van, így ha az eddigi kormány vállalja a továbblépést, úgy csak kisebbségi kormány lesz alakítható.

A portugál pártpolitika ugyanakkor jelentősen eltér az európai trendektől. Nem jellemző rá például a nagykoalíció. Kérdés tehát, hogy vajon továbbra is kizárja-e a két nagy párt ezt a lehetőséget?

A 2008-as válság után gyakorlatilag minden olyan európai országban, melyet kirívó módon érintett a monetáris bizonytalanság és a termelés visszaesése, megerősödött a radikalizmus és a populizmus. Létrejöttek olyan alternatív, „lázadó” pártok, melyek felrúgták az eddigi konszenzust és politikai tradíciót. Portugália az egyetlen, melyben ilyen párt azóta sincs.

A magyarázatot erre a legtöbb elemző abban látja, hogy a 10,5 milliós ország az elmúlt, gazdaságilag igen nehéznek bizonyult években – főként 2011 óta – félmillió lakosát veszítette el, többnyire a radikalizmusra hajlamos fiatalokat. Ők a volt portugál gyarmatokra vándoroltak ki, ahol többnyire fellendülést hozott az elmúlt időszak. Ilyen Angola a maga drámai módon fejlődő olajiparával, vagy Mozambik, ahol nagy gázlelőhelyeket tártak fel, s a liberális gazdaságépítés a 2000-es évek második fele óta – az IMF szerint is – példátlan sikernek látszik. Vagy Brazília, mely minden gondja ellenére az egyik meghatározó gazdasági tényezővé vált India és Kína mögött.

Következésképp Portugáliában a választások kampányai, miként az elmúlt hónapokban is, nélkülözik a hisztérikus pillanatokat és a túlzott ellenségeskedést vagy ellenségkeresést. Igaz, ez azt is jelenti, hogy a szavazók száma is eléggé alacsony, ráadásul választásról választára csökken.

Tanulságos megnézni azonban, milyen támogatottságot szereztek a radikális, populista pártok az eurozóna (plusz Norvégia) nyugati államaiban, vagyis a „klasszikusnak” számító demokráciákban a váláság által teremtett különleges kihívások miatt. Dánia, Finnország, Görögország és Nagy Britannia esetében az eredményeket már választások támasztják alá, a többi államban pedig közvélemény-kutatások.

Ausztria

Szabadságpárt (Freiheitliche Partei Österreichs, FPÖ): 32% – a felmérések szerint jelenleg a legtámogatottabb párt.

Dánia

Dán Néppárt (Dansk Folkeparti, DF): 21,1% – a második legtámogatottabb párt lett a 2015. június 18-i választásokon.

Finnország

Finnek (Perussuomalaiset, PS): 17,7% – második (2015. április 19. választás).

Franciaország

Nemzeti Front (Front National, FN): 27% – jelenleg a legtámogatottabb párt.

Görögország

Sziriza (ΣΥΡΙΖΑ): 35,5% – első (2015. szeptember 20. választás).

Hollandia

Szabadságpárt (Partij voor de Vrijheid, PVV): 14,3% – a harmadik.

Írország

Sinn Féin (SF): 19% – negyedik.

Nagy Britannia

UKIP (UK Independence Party): 12,6% – harmadik (2015. május 7.)

Németország

Alternatíva Németországért (Alternative für Deutschland, AfD): 5,4% – az ötödik.

Norvégia

Haladás Párt (Framstegspartiet, FrP): 11,3% – harmadik.

Olaszország

Öt Csillag Mozgalom (Movimento Cinque Stelle, M5S) 26,5% – második.

Északi Liga (Lega Nord, LN): 15,2% – harmadik.

Spanyolország

Podemos: 15,9% – a harmadik.

Svédország

Svéd Demokraták (Sverigedemokraterna, SD): 21,2% – harmadik.

A szerző a DK elnökségi tagja

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.