Állam és sokadalom

  • 1998. április 30.

Publicisztika

Sachsen-Anhalt tartományt, bár bizonyosan flórájának és faunájának is vannak jellegzetességei, elsősorban arról lehet felismerni, hogy a lakosságnak ott 24 százaléka munkanélküli, továbbá összesen kettő százaléka érzi úgy, hogy nekik ott Sachsen-Anhalt tartományban jó, minden harmadik sachsen-anhalti szerint se jó, se rossz, amolyan semmilyen se, míg az összes többiek szerint Sachsen-Anhaltba hálni jár a lélek.

Sachsen-Anhalt tartományt, bár bizonyosan flórájának és faunájának is vannak jellegzetességei, elsősorban arról lehet felismerni, hogy a lakosságnak ott 24 százaléka munkanélküli, továbbá összesen kettő százaléka érzi úgy, hogy nekik ott Sachsen-Anhalt tartományban jó, minden harmadik sachsen-anhalti szerint se jó, se rossz, amolyan semmilyen se, míg az összes többiek szerint Sachsen-Anhaltba hálni jár a lélek.

A németek, már persze azok közülük, akik nem maguk is neonáci szavazók, és azért egyelőre még ők a döntő többség, ilyeneket magyaráznak maguknak meg a méltán hisztis külvilágnak, amikor megpróbálják megérteni és megértetni, hogy a bánatba juttatott be a sokadalom egy tartományi parlamentbe 13 százalék neonácit, egy Deutsche Volksunion nevű, a Republikánus Párt mellett a másik legjelentősebb neonáci szervezet színeiben. Nos, hacsak nem ettől: az elégedetlenség közismerten neonácit burjánz, a recept tehát pofonegyszerű: ha nem akarunk neonácikat a spájzba, nosza gazdagodjunk meg. Ez, ugyebár, eddig még senkinek se sikerült, éppen ezért roppant tetszetős végkövetkeztetés. Nincs mit tenni, nácik vannak és lesznek, és kész.

Másfelől az is egyre egyértelműbb, hogy a neonácik az egykori NDK területén érik el a sikereiket, ahol egyrészt a legrosszabb a helyzet; másrészt, és mintha lassan ez is kezdene derengeni a helyzet német elemzőinek, Németországnak ebben a részében többé-kevésbé még mindig az állam a gazda. Egyes vélekedések szerint a nyugatnémet gazdasági csodát az ötvenes években éppen az robbantotta ki, hogy az állam kivonult, ahonnan csak lehetett, de a mai német állam nem hisz ezeknek a vélekedéseknek, és az egykori NDK felemelkedését felülről igyekszik levezényelni. A demokrácia ugyanúgy megvan Keleten, mint Nyugaton, de itt az állami intézményrendszer gazdasági szerepvállalása enyhén szólva számottevő. A RAF sem a levegőbe tüzelt, amikor az újraegyesítés után eltalálta Rohwedder Treuhandanstalt- (állami privatizációs ügynökség) elnököt; és azok se feltétlenül zsigeri náciságból szavaztak a DVU-ra, akik most ezt tették. A német liberális sajtó utánajárt a szász-anhalti neonáci szavazóknak, és rendre azt derítette ki, hogy szó sincs echte, fajelméletekbe és rendpárti terroreszményekbe belegárgyult eszelősökről. Rinyálnak ugyan a külföldiek miatt, de háborúról például hallani sem akarnak. Nem is igazi nácik ezek. Csak unják, hogy rosszul megy nekik, más élményük meg nincs, csak az, hogy állam van körülöttük, jó erős állam. És elégedetlenek vele, és szeretnének helyette, legalábbis jó sokan közülük, egy még erősebb államot. Szavaznak tehát, hagyományosan, a PDS-re, ami az utódpárt, meg arra, aki még felbukkan. Sörpártokra, adó alapon politikai mozgalommá spiritualizálódott vállalkozásokra vagy épp a neonácikra. A következő választáson, mire leszerepelt, bebizonyította, hogy munkahelyeket képtelen teremteni, és attól, hogy esetleg sikerül kiutasíttatni valami külföldieket valahonnan, még senkinek sem lesz jobb, a választók kirúgják a DVU-t a parlamentből.

Elvben így lenne ez Magyarországon is, ha valahogy valamiféle neonácik vagy posztkommunisták hipp-hopp a parlamentben találnák magukat -csak ez itt, legalábbis ebből a szempontból, majdnem mindegy, a baj az, hogy a három befutó párt mindegyike erős, szerepvállaló államot akar.

Aztán majd jöhetnek itt is a neonácik.

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Nem volt mit tenni

A rendőrség profi módon biztosította az idei Pride-ot és nem is bírságolja meg a résztvevőket: vagyis az egyetlen normális lehetőséget választotta, miután a népakarat lenyomta a Fidesz akaratát. Az állománynak nagyon nem tetszik, hogy a politika a saját céljaira akarja felhasználni őket.