Meghitten és bensőségesen beszélhetünk egymással, hiszen - habár Magyarország politikai nézetekkel rendelkező lakosainak a 41 százaléka nevezi magát liberálisnak, de az ördög tudja, kire szavaznak - mintha nem lennénk túl sokan. Ennek a jelenségnek az idők során többször is okát adtam, de ez nem alkalmas pillanat, hogy fölhánytorgassam a múltat. Viszonyomat a holdudvaromhoz tartozó párttal egy klasszikus Chandler-regény címével fejezhetném ki:
A magyar fordítás címe, ha jól emlékszem: Elkéstél, Terry! Ez is megteszi. A kormányzó SZDSZ politikáját 1994 óta bíráló nyilatkozataim, cikkeim, tanulmányaim állításait most nem fogom megismételni (és nem csak gyöngédségből), de mielőtt rátérnék annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy ti. kire szavazzon a liberális választó, miért és hogyan, futólag érintenem kell két problémát, amelyet nem volt még érkezésem erőimhöz képest megvilágítani.
Az első
a koalíciós nyavalya.
Itt értelmezésem eltér a szokásostól, ami önmagában nem érdem, a közhelyek olykor igazak. A közkeletű klisé azt mondja, az SZDSZ "beleszürkült" az MSZP-kormánytöbbségbe, az együttműködés során "elvesztette az arcát", "engedett" az úgymond erősebbnek stb. stb. Mindebben "van valami", bár nem sok, hiszen az SZDSZ vezetői ma is rendkívül népszerűek, az MSZP-vel való összetűzések egy pillanatig sem szüneteltek, és a jobboldal egészen mostanáig (és a jobboldali publicisztika még most is) a liberálisokra koncentrálta támadásait.
De a megszokott hírmagyarázók és "politológusok" (?!) százalékszámolgatásai, "PR"-* és "imidzs"-mantrái nem adnak választ a legfontosabb kérdésre, jelesül arra: miért teszi valamelyik politikai erő azt, amit tesz.
Esetünkben: miért tért el az SZDSZ attól, amiről az ember azt gondolta volna, hogy a jellegzetes liberális álláspont. Az természetesen nem igaz, hogy az MSZP bármire is rákényszeríthette volna, hiszen erre nincs módja, a koalíció nem hierarchia. Az SZDSZ mindenben ellenállt, amit fontosnak tartott.
Mi volt ennyire fontos?
Két dolog: a piacgazdaság és a szabad demokrata miniszterek hatalma.
Az SZDSZ minden esetben készen állt a szakításra, amikor úgy látta, hogy a magyar piacgazdaság sikere forog kockán, ezért úgy viselkedett, mint egy tipikus nyugati jobboldali párt (a toryk vagy az amerikai republikánusok): amiben csakugyan hisz ez a párt, az a költségvetési-pénzügyi egyensúly, a magántulajdon és a többi. (Ezt inkább a kritikus baloldali kommentátorok értették meg; a nemzeties "jobboldal" tízéves kimérákat kerget: Bíró Zoltán, az MDF egykori elnöke azt írja, nálunk a szabad demokrata multikulturalizmus uralkodik - multikulti? Magyarországon? you must be joking.)
Tehát az MSZP ereje mint magyarázat: nulla.
Természetesen nem az MSZP kényszerítette rá a liberális vezetésű Belügyminisztériumot arra, hogy beterjessze vagy helybenhagyja azokat a törvénytervezeteket, amelyeket beterjesztett vagy helybenhagyott.
A koalíció egyszerűen NAGYÍTÓként működött, amely megmutatta, hogy ez a párt -szemben avval, amit hívei és ellenfelei gondoltak róla -voltaképpen micsoda. A többieknél kissé kevésbé tekintélyelvű párt, őszinte vonzalommal a korszerű csúcstechnológia, a modern piacgazdaság, a törvénytisztelő középosztály egyéneinek autonómiája iránt, amely utálja a központosítást és a bürokráciát, és amely a posztkádári bikkfanyelv és a sovén pátosz között mintha kedvelné a humort és az iróniát (Kuncze, Pető).
Ennyi.
A koalíció nem változtatta meg a pártot (ami itt változtatott valamin, az egyszerűen a hatalom volt meg itt-ott, gondolom, a vele járó pénz), csak fölfedte valódi, mélyen kelet-európai jellegét.
Mi néhányan azt gondoltuk, hogy N. N. államtitkár, mivel szabad demokrata, az alapvető hittételek tekintetében nem különbözik Solt Ottiliától és Csalog Zsolttól, akik szintén szabad demokraták voltak.
Ez tévedésnek bizonyult.
A koalíció NEM OKOZTA, hanem csak MEGMUTATTA, hogy az SZDSZ - ami végül is nem meglepő - nem rí ki annyira a szürkésbarna honi tájból, amint azt gőgösen hitte magáról, és amit vetélytársai is készpénznek vettek. A párt vezetői is úgy beszélnek ma, mint Tamás Pál, Bayer József, Gombár Csaba, Fricz Tamás, Csizmadia Ervin, és nem úgy, mint Halmai Gábor, Kis János, Ludassy Mária vagy Szabó Miklós; ennek megfelelően legutóbbi nyilatkozatukban már azt mondják, csak akkor vesznek részt új koalícióban, ha megfelelően ÉRVÉNYESÍTHETIK A PÁRT ÉRDEKEIT, nem: A PÁRT ELVEIT.
Hát igen; így megy ez.
Persze a választási harcban nem a pártok abszolút, hanem relatív (vagy komparatív) értéke számít, és a Szadesz viszonylag még mindig jobbacska, mint a többi párt, de az bizonyos, hogy a legeslegkisebb rossz. Aki - mert kiábrándult - nem szavaz vagy tiltakozó szavazatot ad le valami törpepártra, az így a nagyobb rosszra szavaz, ami erkölcstelenség, ha nem is borzasztó. (A rk. püspöki körlevél technikailag helyes.)
S ha már a koalícióról van szó (ami, hadd mondjam még egyszer, repetitio est mater studiorum: nem OKA, hanem TÜKRE az SZDSZ gyöngeségeinek), muszáj megemlítenem: az MSZP lekommunistázása gigantikus nagy marhaság. Képzelni sem lehet kevésbé kommunista pártot, mint a MSZP. A Magyar Szocialista Párt a big business pártja, maga is részben üzleti vállalkozás (ha a befolyással való üzérkedés ugyan lege artis üzlet, ami vitatható).
Egyébként a kádárizmus bűzhödt hullájából előmászó-előtekergő korrupció, rasszizmus, úrhatnámság (hiszen a nemzeties "jobboldal" Kleider Bauer-dolmányba és Marks & Spencer-cifraszűrbe bújtatott, dallamosan üvöltő turáni prérifarkasai [pardon, Steppenwolfjai] ugyanonnan származnak) világosan jelzi: a bolsevizmus is fölületes volt itt. Abban se hitt senki.
Ebben se hisz senki.
A szerencsétlen, elmaradott peremországok szerencsétlen, elmaradott vezető garnitúrái nem gondolkodnak és nem cselekszenek: csak alkalmazkodnak. A nyugat-európai kommunista pártokon (az antisztálinista szélsőbaloldalról nem is beszélve) még mindig érződik néha - akármilyen rémesek -, hogy a radikális fölvilágosodás plebejus variánsának készültek. Velence egyik külvárosában benéztem a Rifondazione Comunista alapszervezeti helyiségének az ablakán, ott boroztak az öreg melósok, a falon pedig (nem hülyéskedem) Rosa Luxemburg, Gramsci, Bloch, Benjamin, Brecht és Pasolini képe. Tessék elképzelni egy munkáspárti vagy MSZP-párthelyiséget egy munkásnegyedben Szabó Ervin, Kassák, Derkovits arcképével, hogy a buzi Pier Paolóról ne is szóljunk... Ugyan kérem. Magyarországon nincsenek kommunisták, és egyebek se nagyon.
Úgyhogy ez a kijelentés: "a szadi lefeküdt a komcsiknak", nem hamis, hanem értelmetlen.
Ugyanazok a fazonok, akik komcsinak is jók voltak, kapcsinak is jók, mert csak sodorja őket, mint kósza katángkórót, a sztyeppei szél.
A liberális szavazó
A föntiek, azt hiszem, általánosságban helytállóak, de mindez aligha vigasztalja a liberális közönséget, amely ma már számosabb, mint az SZDSZ szavazótábora (ez valaha persze fordítva volt). Ennek a közönségnek még a létében sem nagyon hisznek az SZDSZ jelenlegi stratégái, akik gondos színképelemzéssel a terepszínt próbálják eltalálni (teszem azt: "a kisemberek pártja" - miért, van olyan szervezet Magyarországon, amelyről elmondhatjuk: "a nagy emberek pártja"?); meg kell hát indokolnom, miért is gondolom, hogy itt már a szűkebb értelemben vett liberális szavazatok megtartására kellett volna törekedni.
Miközben a párt szavazótábora már régen a liberális törzsközönségre esett vissza, a stratégák továbbra is az "általános-demokratikus" szavazók megnyerésére törekedtek ("pragmatikus" stílus), miközben a még meglévő szavazóknak nem nyújtottak - politikailag és érzelmileg - semmit. A liberális törzsközönség egy ideig hűségesen kitartott, és még a Tocsik-ügyet és Pető Iván politikailag-retorikailag zavaros, értelmezhetetlen lemondását is lenyelte volna, ha JELET ADTAK VOLNA neki, hogy a párt alapelvei változatlanok, és a vezetőség megpróbálja érvényesíteni őket. De ez nem történt meg.
Ennek fő oka - azon fölül, hogy a politikai hatalom realitásával való első találkozás a szokásos kelet-európai reakciót váltotta ki: "á, itt nem lehet", "lássuk be, a szabadsághoz mégis az őrmester et. ért a legjobban" -módszertani tévedés volt.
Abban a stratégáknak igazuk volt, hogy Magyarországon kevés a doktrinér-dogmatikus emberi jogi liberális. ("Nálunk - mondta nekem gógyisan az egyik szabad demokrata korifeus egy nyilvános vitán - nincs Tanítóhivatal, amely megmondja nekünk, hogy mi A LIBERALIZMUS: számunkra gyakorlatilag a liberalizmus a Szabad Demokraták Szövetsége szabályszerűen megválasztott vezető szerveinek mindenkori álláspontja.") De ennek a ténynek a középpontba állítása tévedés.
A választók soha nem értenek egyet valamely párt teljes programjával: csomagot kénytelenek "megvenni", amelynek csak néhány eleme - de az döntően - rokonszenves. Ellenben a csomag mint olyan a párt, és a választók esetleg éppen az általuk nem is annyira kedvelt elemekről ismerik föl a pártjukat.
Az a választó is, aki pl. azért akart volna az SZDSZ-re szavazni, mert tudni véli (joggal), hogy az SZDSZ-nek volt a legértelmesebb gazdaságpolitikai elképzelése, arról ismeri föl a pártot, amiről - egyszerűen - a leghíresebb: radikális rendszerváltó, ugyanakkor militáns antifasiszta; radikális ellenálló kisebbségből származik és radikális kisebbségvédő; brahista és intellektuális.
Ezek a markerek váltják ki a politikai azonosulást. Azok is, akiknek a fönti jellegzetességekkel szemben fönntartásaik vannak, és más okokból szavaznának a szabad demokratákra, a számukra fontos programelemek tekintetében is elbizonytalanodnak, ha a szokott markereket hiányolniuk kell.
Aki 1990-ben szociálisan érzékeny, fontolva haladó, mérsékelt antikommunista pártra akart szavazni, az az MDF-re szavazott akkor is, ha nem kedvelte az MDF kissé elavult nacionalizmusát. De egy MDF, amely már egyáltalán nem penget irredenta húrokat, az nem az MDF, tehát aki szoc. érz., font. hal., mérs. antik. pártot akar, máshová fordul, mert azt érzi: ezek már nem ugyanazok.
Egy szerény és kedves Orbán Viktor fölkeltené annak a dem.-nac.-konz. szavazónak a bizalmatlanságát, aki egyébként sem kedveli Orbán képviselő (Fidesz-MDF-Ker.Dem.Sz.) arroganciáját. Orbán Vik csak legyen olyan, amilyen: farkasbőrbe bújt bárány vagy micsoda. És okos. És pimasz.
Tehát az SZDSZ-nek már pusztán pszichológiai és választástechnikai okokból is ki kellett volna tartania egykori önmaga mellett, és makacsul nem vette (nem veszi) észre, hogy minél "néppártibb" és "pragmatikusabb" és "szakmaibb" a politikája, annál kevesebb a szavazója. Érthetetlen módon azokból a sekélyes "politológusi" elemzésekből indul ki, amelyeket naponta dönt halomra a valóság. Nem értette meg, hogy az ember akkor se szereti az árulást, ha olyasvalamit árultak el itt, ami neki személy szerint nem túl fontos.
Egy SZDSZ, amelynek képviselői nem pattannak föl lépten-nyomon, hogy holmi elnyomó intézkedések ellen tiltakozzanak, hanem maga kényszerül (vagy véli úgy, hogy kényszerül) elnyomó intézkedések meghozatalára - az nem fölismerhető és nem érthető. Ha megfeszül is a párt, az elnyomó intézkedések kedvelői Boross Péterhez fognak fordulni. Kár a gőzért. Liberálisoknak ezt úgyse hiszik el. Akik meg nem akarnak semmit (és ők vannak többségben), úgyis az MSZP-re szavaznak.
A politikai hagyományok hamar kristályosodnak ki, és sokáig tartanak. Lehet, hogy az MDF most nem jut be a parlamentbe, és/vagy teljesen alárendelődik a Fidesz-MPP-nek, de az emdéefesség egyesületekben, társaskörökben, klubokban, lapokban (meg persze a MIÉP-ben) tovább él, és még évtizedekig fontos lesz, s ezt mindenki csak a saját kockázatára feledheti el. De az MDF-nek bizonyos fokig könnyebb a túlélés, mert mindig decentralizáltabb volt, s a vezetőknek soha nem volt olyan tekintélye és legendája, mint az SZDSZ-ben. Antall-lal, Boross-sal, Fürrel, Lezsákkal olyan hangon lehetett mindig beszélni az MDF-ben, ahogy velem még ma sem beszélnek a Mérleg utcában, bár csak egyszerű tag vagyok és bensőségesen utált egyszemélyes belső ellenzék (aki még csak hatalomra se törekszik, pfuj).
A magyar liberalizmus azonban elpusztulhat, ha az SZDSZ tönkremegy, ezért fontos az SZDSZ. Még egy liberális párt nem lesz Magyarországon ebben az emberöltőben, ezért az SZDSZ-t meg kell menteni, mert az országnak szüksége van liberális pártra, és mert van egy félmilliós liberális törzsközönség, és potenciálisan bármikor háromszor-négyszer ennyi szavazó, akik egyszerűen jobb kiszolgálást érdemelnek. Ennek az ügynek és ezeknek a nagyszerű embereknek az érdekében az SZDSZ mai vezérstratégáival nem szabad különösebben udvariaskodni.
Meg kell őket választani, mert nincs jobb, de ennek a szavazatnak kemény föltételei vannak.
Másrészt meg: az SZDSZ-ben igenis benne van - még mindig - egy nagy liberális néppárt esélye, és ezt ki kell hozni belőle. A szabadelvű közvéleménynek - fanyalgás és óvatos hallgatás helyett - kalapálnia kéne a pártvezetőséget: ez a normális ott, ahol van politikai élet. Tessék megnézni, mit művel a The Weekly Standard és a National Review az amerikai republikánusokkal, hogy hogyan pofozza évtizedek óta Günter Grass és Hans Magnus Enzensberger a német szociáldemokráciát, hogyan leplezi le a baloldali Libération a francia szocialisták disznóságait, hogyan írt Auberon Waugh a szuper-tory The Spectatorban Lady (akkor még Mrs.) Thatcherről... Nem kell berezelni: a politikai keretek arra valók, hogy a polgárok eszmei és közügyi céljaikra használják őket. Az SZDSZ-t a választások után meg kell reformálni, mégpedig "alulról". A meggyőződéses liberálisoknak dolgozniuk kell a párt körül, munkakörökre szert tenniük, már most dolgozniuk a 2002-i jelöltek "fölépítésén", akik az erkölcsi és politikai ízlésük szerinti liberális politikát fogják vinni. Személyi és frakcióharcokkal nem szabad ezt az értékes szervezetet szétverni (memento MDF!), evvel szemben el kell tanulni a nemzeties jobboldal egyesületi technikáját, amely biztosítja, hogy a választási-parlamenti harcok forgandóságán túl megmaradjon a nacionalista-jobboldali politika folytonossága (ez az egyesületesdi mindig jellemző volt a hazai jobboldalra, és mindig nagy erőt jelentett néha pusztán avval, hogy társasági alkalmakat teremtett ahhoz, hogy hasonló gondolkodású emberek összejárjanak és -persze - előmozdítsák egymás karrierjét.) A szociáldemokráciának ott volt a szakszervezet, a munkásotthon, a Népszava, az eszperantisták, az antialkoholisták, a proletár könyvbarátok, a gyermekbarátok mozgalmai, a munkásdalárdák; a radikálisoknak a szabadkőművesség, a modern társadalomtudományi irányzatok, a polgári szalonok, a szabadgondolkodók, az ismeretterjesztés - a mai magyarországi liberálisokra is ráférne az emberi jogi mozgalmakat összefogó ACLU**-szerű társulás. A mai magyar liberális értelmiség még arra sem képes, hogy írásaival támogassa a szabadelvű irányú folyóiratokat ahelyett, hogy (elsősorban) baloldali lapoknak csinálna reklámot. Bár ez utóbbi teljesen értelmetlen dolog. Liberális jogász hiába ír a Társadalmi Szemlébe és a Magyar Szemlébe, ezek olvasóit úgyse győzi meg, szabadelvű olvasó meg ezeket a lapokat aligha veszi a kezébe. Kicsi dolognak tetszik talán, de a szolidaritás és a politikai érzék gyöngülésére utal a liberális táborban. (Annak, hogy kipróbált, hű és szilárd liberális értelmiségieket miért mellőz az SZDSZ, annyira, hogy elemi udvariasságra sem hajlandó, mélyebb okai vannak, elsősorban az, hogy az SZDSZ és a liberalizmus egyre inkább KÉT KÜLÖN DOLOG, és erre a Mérleg utcai és Szalay utcai bunker daccal és duzzogással válaszol.)
Két részlet
(1) A Fidesz-MPP-vel - már csak a közös múlt miatt is - a választások után szerintem békés egymás mellett élésre és korrekt beszélőviszonyra kell törekedni. Nem kell sokat adni a "szövetségi politika" látszataira. Nekünk Medgyessy Péter et. jutott a pénzügyből, nekik Kádár Béla et. a tervhivatalból. Nekünk Horn et. a KB-ból, nekik Pozsgay et. a KB-ból. Nem erről van szó.
(2) Én kifejezetten örülök neki és büszke vagyok rá, hogy a Hit Gyülekezetének fontos tényezői az SZDSZ-nek is fontos tényezői. Az erre vonatkozó paranoid súgás-búgás csak annak köszönhető, hogy Magyarországon már elfelejtették, milyen is az autentikus vallásosság: hát bizony nem olyan, mint a csődöt mondott "történelmi" egyházak (beleértve a sajátomat) hideg üressége. Azt gondolják, hogy Szt. Ferenc eszméinek "alján" a konkordátum volt?
Kire lehet szavazni?
A lelkiismeretes liberális választó fölkeresi SZDSZ-képviselőjelöltjét (más párt pillanatnyilag nem jöhet szóba), és fölteszi neki az alább olvasható kérdéseket. Ha a jelölt mindegyik kérdésre hangos és határozott IGENnel válaszol, és ezt két tanú, ill. közjegyző előtt aláírásával is kész hitelesen megerősíteni, akkor lehet rá szavazni. Szerintem.
1 * Hatályon kívül helyezné-e a rendőrségi törvényt?***
2 * Hatályon kívül helyezné-e a szolgálati törvényt?
3 * Hatályon kívül helyezné-e a nemzetbiztonsági törvényt?
4 * Hatályon kívül helyezné-e az idegenrendészeti törvényt?
5 * Hatályon kívül helyezné-e a határőrizeti törvényt?
6 * Hatályon kívül helyezné-e a médiatörvényt?
7 * Módosítaná-e úgy a sajtótörvényt, hogy kizárja a tulajdonosok monopóliumát a kiadásban és a terjesztésben?
8 * Megakadályozná-e az ORTT állami médiavállalkozássá válását még az ORTT esedékes föloszlatása előtt (vö. 6. §)?
9 * Eltörölné-e a rendőrség szolgálati szabályzatát?
10 * Civilesítené-e és decentralizálná-e a rendőrséget?
11 * Ellenzi-e a vám- és pénzügyőrség nyomozati jogkörökkel való fölruházását?
12 * Ellenzi-e a titkosszolgálatok nyakló nélküli szaporítását?
13 * Szorgalmazná-e a legnotóriusabb ávósok és szovjet kémek kényszernyugdíjazását a titkosszolgálatoktól és a diplomácia kényesebb-fényesebb ágazataiból, még mielőtt a NATO jelentkezik névsorokkal?
14 * Módosítná-e úgy az ügynöktörvényt, hogy az információs önrendelkezés elve ne sérüljön, a megfigyeltek korlátlanul hozzáférhessenek a rájuk vonatkozó iratokhoz és az ún. Történeti Hivatalban - a szokásos törvényi keretek között - a kutatás joga korlátlan legyen, beleértve az iratmegsemmisítés történetét?
15 * Módosítaná-e az önkormányzati törvényt úgy, hogy a helyi állami tulajdont maradéktalanul és teljeskörűen privatizálni kelljen, továbbá mereven és szigorúan elválasztanák a helyhatóságok érdekképviseleti, hatósági és politikai képviseleti funkcióit, míg a tulajdonosi-gazdálkodói-vállalkozói funkció teljesen megszűnnék mint a korrupció legveszedelmesebb melegágya (vö. Tocsik-ügy)?
16 * Elérné, hogy 2000-ig teljesen fejeződjék be a privatizáció, elsősorban a félállami bankoké és befektetési alapoké (közalapítványoké stb.), amelyek a politikai korrupció és az illegitim politikai befolyás fő forrásai?
17 * Megszüntetné-e jogutód nélkül az ÁPV Rt.-t?
18 * Megszüntetné-e jogutód nélkül a tb-önkormányzatokat?
19 * Kötelezné-e magát nyilvánosan arra, hogy kitart a költségvetési egyensúly, a defláció, az adósságcsökkentés, a kereskedelmi csereegyensúly, az alacsony kamatláb és a teljes körű privatizáció (beleértve az önkormányzati "vagyont", vö. 15. §) politikája mellett?
20 * Életbe léptetne-e humanista szellemű börtönreformot?
21 * Egyetért-e a büntetőeljárási törvény legutóbbi módosításának liberális szellemével?
22 * Megfogadja-e, hogy ellenáll a bűnözési hullámtól kiváltott "szemet szemért, fogat fogért"-hisztéria csábításának?
23 * Megfogadja-e, hogy ellenáll a nagypolgársággal szemben gátlástalanul szított osztálygyűlölet csábításának?
24 * Hajlandó-e fontolóra venni a puha drogok dekriminalizációját?
25 * Megszüntetné-e a kábítószer- és más szenvedélybetegek büntetőhatósági üldözését?
26 * Támogatja-e az egészségügyi törvény olyatén módosítását, aminő növelné és érvényesítené a betegek jogait?
27 * Duplájára emelné-e a munkanélküli-segélyt?
28 * Korlátozná-e a munkaidőt, életbe léptetne-e döntőbíráskodást munkáltatók és munkavállalók között (mármint kötelezőt), megerősítené-e a munkaegészségügy állami garanciáit, hajlandó volna-e az egészséges munkakörnyezet, az elviselhető munkahelyi hierarchia állami garantálására?
29 * Hajlandó volna-e az Alkotmánybíróság és a Legfölső Bíróság bírái mandátumának meghosszabbítására élethossziglan?
30 * Elismeri-e, hogy a liberális jogpolitika legmagasabb nívóját - a büntetőeljárási törvény példaszerű módosítása mellett - az ombudsmani intézmény nyújtotta, ezért megérdemli a legnagyobb támogatást és az intézmény jogi logikájának kiterjesztését?
31 * Hajlandó-e pártjában a női tisztségviselők arányát két éven belül legalább 30 százalékra emelni minden szinten?
32 * Rokonszenvvel figyeli-e az emberi jogi szervezetek - Roma Polgárjogi Alapítvány, Társaság a Szabadságjogokért, Magyar Helsinki Bizottság, Oltalom Alapítvány, Autonómia Alapítvány, Magyar Amnesty International, Szivárvány, Raoul Wallenberg Egyesület, Martin Luther King Egyesület, Ombudsnő, Programiroda, Na-Ne, B´nai [Bné] Brit - működését és támogatja-e őket?
33 * Rokonszenvvel figyeli-e a környezetvédő szervezetek - Duna Kör, Duna Charta -tevékenységét és támogatja-e őket? Ellenzi-e a nagymarosi gát fölépítését körömszakadtáig?
34 * Támogatja-e a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligáját?
35 * Helyteleníti-e ön a homofóbiát?
36 * Csodálkozik-e ön azon, hogy a jelenlegi kormánykoalíció fölháborodott az exkisgazda parlamenti alelnök antiszemita célozgatásain, de szó nélkül napirendre tért a szocialista miniszterelnök cigányellenes kijelentései fölött (akárcsak az ellenzék, s benne a Liberális Internacionálé levelező tagja)?
37 * Elismeri-e, hogy a Munkáspárt által indítványozott NATO-népszavazás ügyében a kormánykoalíció**** antidemokratikusan viselkedett?
38 * Elismeri-e, hogy a kormánykoalíció***** a termőföldek külföldieknek való eladásával kapcsolatos népszavazási kezdeményezés ügyében antidemokratikusan viselkedett?
39 * Elismeri-e, hogy a NATO-népszavazást megelőző, államilag finanszírozott propagandakampány során a kormánytöbbség durván visszaélt hatalmával?******
40 * Helytelenítette-e Keserű Katalin elmozdítását a Műcsarnok éléről, Székely Gábor elmozdítását az Új Színház éléről és a székesfőváros bánásmódját a Budapesti Fesztiválzenekarral szemben?
41 * Megszüntetné-e ön a Széchenyi-ösztöndíjakat, és a megmaradó összegeket az autonóm egyetemek támogatására fordítaná-e?
42 * Indítana-e ön pártjában -független jogászok és számszaki szakértők részvételével - vizsgálatot a Tocsik-ügyben, és vállalná-e, hogy a jelentést cenzúrázatlanul nyilvánosságra hozza?
43 * Ugye ön a közjó és a nemzeti érdek képviselőjének tekinti magát, nem pedig választókerülete, megyéje, foglalkozási csoportja, korporációja, nemzetisége, felekezete kijárójának?
44 * Ellenzi-e ön a vízumkényszer bevezetését Romániával, a posztszovjet utódállamokkal, a posztjugoszláv utódállamokkal és fönntartását az arab országokkal szemben?
45 * Helyesli-e ön azt, hogy a politikai menedékjogért folyamodók ügyét független bíróság bírálja el (föllebbezési lehetőséggel), és kiutasítási, kitoloncolási végzést csak bíróság hozhasson, és a folyamodók pro bono publico vagy kirendelt védők szolgálatait vehessék kötelezően igénybe?
46 * Egyetért-e ön avval, hogy a habeas corpus elvét (ti. azt, hogy bírói elfogatóparancs nélkül senkit nem szabad megfosztani személyes szabadságától, 1679) explicit formában bele kell foglalni az Alkotmányba?
47 * Egyetért-e ön avval, hogy a due process klauzulát explicite bele kell venni az Alkotmányba, akár lesz végleges új alaptörvényszöveg, akár nem?
48 * Egyetért-e ön avval, hogy a Nemzeti Színház tervezett új épülete hihetetlenül randa?*******
49 * Egyetért-e ön avval, hogy a cigányokkal kapcsolatban a pozitív diszkrimináció elvét kell alkalmazni, ezt törvényileg szabályozni, nem beérni az egyes jó szándékú programokkal (bár ezek is hasznosak), és a foglalkoztatás körében elterjedt faji megkülönböztetést büntetőjogi szankciókkal sújtani, átmenetileg pedig bizonyos foglalkozási ágakban kötelező cigány kvótát törvényileg kikényszeríteni?
50 * Hajlandó-e ön az újonnan megválasztott parlament elsőrendű föladatának tekinteni a polgárjogi törvény (Civil Rights Act, Race Relations Act, "antidiszkriminációs törvény") meghozatalát?********
51 * Helyeselné-e ön, hogy amennyiben váratlan baleset folytán az SZDSZ országos listájának 41. helyén szereplő Daróczi Ágnes valahogy mégse jutna be a parlamentbe, akkor a párt valamelyik bekerült vezetője demonstratívan mondjon le mandátumáról, és engedje át helyét ünnepélyesen a liberális roma értelmiség kiváló képviselőjének?
Nos, kedves szabadelvű választó, ha jelöltje ezekre a kérdésekre határozott és hangos IGENnel válaszol, akkor lehet rá szavazni.
Ha nem -nos, sajnos akkor is muszáj őrá szavazni. Röstellkedve, reményvesztetten, rossz lelkiismerettel. Üres keretre, amelyet majd 1998 májusa után kell megtölteni liberális tartalommal. Hogyan?
Már megint az átkozott koalíciós kérdés
Kérem, tessék pontosan megérteni, amit mondok. Nem maga a koalíció a vérbűn, noha én ma már ellenzem. A kérdés az, hogy mit művel a párt a koalícióban. Orosz István barátom a Népszavában és az ÉS-ben az SZDSZ-Fidesz szövetség újjáélesztését proponálja. Bár (ld. följebb) én is szeretném, ha javulna a két egykori harcostárs viszonya, a liberális program szemszögéből a Fidesz-MPP-t még sokkal reménytelenebbnek találom.********* A Fidesz-MPP elnökének nemzetközi, külpolitikai állásfoglalásaitól pedig a hideg rázza ki az embert (megsúghatom, az MDF és az "antallista" háttérintézmények tájékozottabb illetékeseit is).
Ráadásul a választók mintegy 60 százaléka (tehát sokkal többen, mint a két koalíciós párt szavazói összesen) a jelenlegi koalíciós kormányzás folytatását tartja optimálisnak. Engem igazán nem lehet avval vádolni, hogy bálványoznám a többség álláspontját. De azért honfitársaink óhaja nem teljesen elhanyagolható, különösen, ha a meglehetősen szörnyű alternatívákat nézzük.
A magyar közönség az 1990 és 1994 közötti kormánytöbbséget politikailag megsemmisítette. Mind a négy parlamenti pozícióra esélyes csoportosulás szemben állt az Antall-Boross-kormányokkal. A népszerűségi listák első 15 helyén a legutóbbi négy évben csakis és kizárólag az MDF egykori ellenzékének politikusai szerepeltek.
Én személy szerint - amint azt már két évvel ezelőtt megírtam a Magyar Hírlapban (és öt évvel ezelőtt a MaNcsban) -nagyon sajnálom és tragikusnak tartom a rendszerváltás másik nagy pártjának, az MDF-nek a bukását, és e bukás indítékai nekem nem rokonszenvesek. Az MDF-nek inkább ártott az, ami jó volt benne, mint ami rossz.
De az mégis a demokrácia megcsúfolása lenne, ha választók világosan kinyilvánított akaratával szemben a Fidesz-MPP suttyomban visszacsempészné az MDF figuráit (akikre ma már - mert nem üresek - szinte gyöngéden gondolok). Ez beláthatatlan következményekkel járhatna. A mai magyarországi politikai psziché nehezen kihüvelyezhető. De akár helyes ez, akár nem, ANTALL az, "amit" a magyar nép egyértelműen és bizonyosan nem akar. Orbán és Tölgyessy pártja az antallisták nélkül nem jutott volna el ide. De ők ma már csak ballaszt, amitől a Fidesz-MPP 2002-ig majd megszabadul; kérdés, jobb lesz-e náluk.
Tehát ma Orosz Pista jóhiszemű és számos ponton nagyon érdekes javaslata sajnos nem praktikus - és nem a Fidesz-MPP reformszocialista gazdasági javaslatai miatt, amelyeket én se veszek komolyan, hát még Orbánék.
Az SZDSZ-nek saját szempontjából az volna a legjobb, amit tavaly nyáron javasoltam a HVG-ben: maradjon egyedül, tisztuljon meg, jöjjön helyre. Bármennyire fontos -szerintem - hazánknak, hogy legyen nagy, erős, ám valódi liberális pártja, nem volnék őszinte olvasóimhoz, ha azt állítanám, hogy rövid távon nem volna hasznosabb az országnak, ha a szadi folytatná a kormányzást a szocik oldalán.
Vacak, nyomorúságos, kínzó dilemma ez, és az említett 60 százalék véleményére nem lehet csak úgy legyinteni. Annak ellenére, hogy azt gondolom a korrupt és tartalmatlan MSZP-ről, amit.
De hát persze a Szadesz politikájára nekem semmi befolyásom. Hosszú távon biztos vagyok benne, hogy a koalíciós mocsárból való kimaradás az egyetlen, ami megmentheti az SZDSZ-t a szabadság ügyének.
Mindegy.
A megoldás a noyautage **********: az emberi jogi liberális csoportoknak hosszan kell menetelniük a párt intézményein keresztül (nyíltan!), meg kell próbálniuk meggyőzni és képükre formálni a párt belső közvéleményét, dolgozni a mandátumokért és tisztviselői pozíciókért. Ezért nyílt, komoly, becsületes, őszinte politikai harcot kell folytatni -amelynek egyik szükséges eleme a nyilvános vita. És végső soron a szakítástól sem szabad félni, ha elveink megmentésére már nem látszik az esély. A puszta tiltakozás politikája demokráciában nem elegendő. A liberális-demokratikus politikából való kivonulás pedig árulás: beismerése annak, hogy már nem is érdekel bennünket, mi történik a hazánkkal.
Barátaim gyakran sürgetnek, hogy foglalkozzam csak "magas" és "örök" dolgokkal, hisz nincs ma nálunk alacsonyabb presztízsű tevés-vevés, mint az irányzatos politizálás. (A "politológiá"-nak csúfolt gyáva, gondolattalan cinizmus bezzeg népszerű és jövedelmező.) A hozzám közel álló párt vezetőit, kampánymunkásait és önagyonülésezőit is boldoggá tenném vele. Személyes helyzetem is tetemesen javulna.
De nekem - többek között - az a dolgom, hogy annak a pár embernek, akit még érdekel, közügyekről beszéljek. Ha tévedtem: elnézést.
Majd szóljatok.
* Megjegyzem, a PR eredetileg kb. közönségszolgálatot jelent (a termékekkel kapcsolatos fogyasztói panaszokat pl. a PR-iroda intézi), nem azt, amit a Hunglish művelői értenek rajta. Nemrég rajtakaptam valakit, hogy a "publicity" szót "nyilvánosság" értelemben használta, holott reklámot jelent. De hát maradjunk a Pólus Center-angolságnál.
** ACLU: American Civil Liberties Union = Amerikai Polgárjogi Szövetség.
*** A mai magyar liberális politika egyik legjelentékenyebb és legrokonszenvesebb alakja, Szikinger István, a rémületes rendőrállami tendenciák ellen írott sok cikkében állítja, hogy (az MDF-SZDSZ-kompromisszumon alapuló) rendőrségi törvényt az 1994 előtti (pre-Horn/Kuncze) parlament egyhangúlag fogadta el. Én akkor országgyűlési képviselő voltam, és én nem szavaztam meg. Apróság, de bosszant.
**** valamint a jobboldal, valamint az Alkotmánybíróság
***** valamint a jobboldal, valamint az Alkotmánybíróság
****** Vö. dr. Csapody Tamás (szerk.): Magyarország és a NATO-bővítés, Budapest: Alba Kör, 1998, 20 lap. - Én egyébként a NATO-csatlakozás híve vagyok, de nem ilyen áron. - Az Alba Kört el lehet érni postán: pf. 225, Bp. 1461, tel./fax: 332-6109, e-mail: alba [at] alba [dot] zpok [dot] hu vagy http://www.zpok.hu/albakor.
******* Tekintettel arra, hogy itt súlyos milliárdokról van szó, ez nem pusztán ízlések és pofonok kérdése, mint pl. az, hogy nem értem, hogy a tollforgató kolléga, aki műbírálatában leírta, hogy "hézagpótló mű" vagy "értelmiségi csemege", amikor ezt nyomtatásban elolvassa, miért nem lövi főbe magát.
******** Erről megemlékezik: Modern [,] európai Magyarország [,] 1998-2002: A Szabad Demokraták Szövetségé[nek] választási programja, h. n., é. n. [Bp., 1998], egyetlen mondatban a 131. lapon, fölülről a 2. bek. (Készült a magyar helyesírás és nyelvtan figyelmen kívül hagyásával.)
********* Nem beszélve a fiatal liberális értelmiség körében protesztvariánsként népszerű MDNP-ről. Sajnálom, de Kónya Imre nem számolt el a Kónya-dolgozattal és a Iustitia-tervvel (és az ellenkező látszat ellenére a "kónyapetővel" sem.), Kulin Ferenc (és persze Elek István, ma Fidesz - MPP) a magyar sajtószabadság ellen elkövetett súlyos merénylettel (a Hankiss-Gombár-afférral), Jeszenszky Géza avval, hogy szerinte az SZDSZ-nek, a Fidesznek (!!!), az MSZP-nek nincs köze a magyar nemzethez, Katona Tamás a "zsoldosokkal"... Sajnos, sajnos.
********** Noyautage: a noyau ("mag") szóból, valamely nagy szervezet megszállása a radikális kisebbség részéről; a mai legklasszikusabb példa, ahogy a Force ouvriére szakszervezetet átszőtte, majd hatalmába kerítette Franciaországban a trockista (lambertista) Parti des travailleurs.
