Publicisztika

„Ne fütyüljenek, hanem szavazzanak!” (Barack Obamát idézve Hillary Clinton, 2016. július 28., Philadelphia)

Az elmúlt hetek vitái alapján úgy látom, a bojkott – vagy az érvénytelen szavazat leadása – mellett alapvetően három érv hozható fel.

Ez az ország már nem Magyarország. Ez a Bayer-féle lovagok és az Orbán-féle királyok országa.

Semmi értelme toplistát állítani a magyar orvosokról. De hogyan lehetne értelmesen értékelni orvosaink teljesítményét?

Mélyen egyetértek Ádám Zoltán cikkének lényegével. (Akarjuk! Magyar Narancs, 2016. július 7.) Mármint az egyik lényegével.

Mindenki fél mindentől és mindenkitől.

Die Bude zusammenhalten – a boltot egyben tartani. Ez lehetne a német diplomácia félhivatalos mottója az első, 2008-as első válság­év óta – még akkor is, ha a berlini politika kritikusai szerint az euro- és menekültválság során maga a Német Szövetségi Köztársaság is nagyban hozzájárult az európai integráció fundamentumainak a megrendüléséhez.

Meglepődve és sajnálkozva veszem tudomásul, hogy a Fidesz által kezdeményezett népszavazásra az ellenzéki pártok többsége és több civil szervezet is bojkottot hirdetett meg.

A Városligetben furcsa idők járnak, a vitákban lassan elmosódnak múlt, jelen és jövő viszonyítási pontjai.

Sokak szerint nem demokratikus magatartás, ha a demokratikus ellenzék majd’ minden pártja arra biztatja az embereket, hogy ne vegyenek részt az október 2-i népszavazáson.

Dicséretes, mértékadó, követendő – ilyen és hasonló jelzők illenek leginkább a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága Nagykamarájának ama ítélete elé, amit az EJEB az egykori magyar főbíró menesztésének ügyében hozott. Bár az ítélet a magyar államot alaposan elmarasztalja (100 ezer euró sok pénz), messze nem ez a fő erénye.

"Mindenki, aki részt vesz a népszavazáson, Orbán európai játszmájának túszává válik a magyar nemzeti érdekkel szemben." Szigetvári Viktor arról, miért nem kell elmenni a referendumra.