Janisch Attila: Lovagi beszéd, jogrend és törvényesség

  • Janisch Attila
  • 2016. augusztus 21.

Publicisztika

Ez az ország már nem Magyarország. Ez a Bayer-féle lovagok és az Orbán-féle királyok országa.

„Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigánygyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigánygyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba. Ha időközben körbeállják autónkat a cigányok, még inkább tapossunk bele a gázba. Akit még elütünk, annak pechje van. A lehető legnagyobb sebességgel továbbhajtva, autónkból hívjunk mentőt, és a legközelebbi rendőrőrsön álljunk csak meg, ahol adjuk fel magunkat. (Sajnos, tudom én, ez a helyzet nem fordulhat elő. Ha az ember elüt valakit, különösen, ha az illető gyerek, muszáj megállnia. Tehát meg fogunk állni ezután is. Valamit mégis tenni kell. Jó, ha indulás előtt beszerzünk egy lőfegyvert. Ha elütünk egy gyereket, álljunk meg. S ha gyülekezni kezdenek körülöttünk az állatok, használjuk bátran fegyverünket…” (Bayer Zsolt: Cigányliszka, 2008)

Bayer Zsolt szövege ezúttal teljes hosszban, rövidítések nélkül, mivel mindig azt mondja, hogy ha csak a szövegének az első három mondatát közlik, kiragadva azokat a szövegkörnyezetből, azzal meghamisítják a mondandóját. Most itt a folytatás is, ami ebben a formában éppen annyira vállalhatatlan, mint a valóban gyakrabban idézett első három mondat.

Egy tálból

Egy tálból

 

A Bayer Zsoltnak adományozott magas állami kitüntetés – a Magyar Érdemrend lovagkeresztje (érdemrend!) – ismét egyértelműen mutatta, hogy Orbán Viktor, Magyarország teljhatalmú és még teljebb hatalomra törő illiberális miniszterelnöke teljes mértékben egyetért mindazzal, amit kenyerespajtása, a fidesz 5. számú tagkönyvének tulajdonosa mond.

Ennyi.

2016, Magyarország. Hajrá!

De mégsem csak ennyi!

Mert mindeközben az ügyészség – arcul köpve a törvényességet, a társadalmat, a józan észt és meghazudtolva mindenkit, aki látja azt, amit vele a saját szeme láttat – hagyja, hogy a rendőrség beszüntesse a nyomozást a Nemzeti Választási Irodánál néhány hónapja történt, látványosan egyértelmű és minden pillanatában videófelvételekkel dokumentált választási csalás ügyében.

Ez az ország már nem Magyarország.

false

Ez a Bayer-féle lovagok és az Orbán-féle királyok országa.

És mindazoké, akik mindezt tűrik, anélkül, hogy szót emelnének, hogy kaszát egyenesítenének, hogy akár egyetlen lépést is tennének annak érdekében, hogy ne történhessen meg mindaz, ami hamarosan – és félő, hogy sokkal gyorsabban, mint gondolni mernénk – még következni, még történni fog.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.