Abban értek vele egyet (Ádám Zoltán cikke itt olvasható), hogy fel kell venni a harcot Orbánnak egyrészt általában az Európai Unióval kapcsolatos politikai törekvéseivel, specifikusan pedig azzal, amit a menekültkérdésben és az unió ezzel kapcsolatos szupranacionális hatáskörével kapcsolatban a maga népszavazási kezdeményezésével képvisel. Igaza van, az ellenzék demokratikus pártjai és az őket támogató választók nem maradhatnak tétlenek, amikor Orbán – ebben a fontos kérdésben, de nemcsak ebben, hiszen a nemzetállamok Európáját hirdetve az unió szupranacionális hatásköreit általában is megkérdőjelezi – az Európai Unió lényegével, közös értékeivel és együttes fellépésével fordul szembe. Igaza van ugyanis abban, amit cikkének címében állít: akarjuk, hogy az unió szupranacionális intézményként működjön, egyebek mellett a menekültügyben is, tehát igen a válaszunk abban a kérdésben, amit Orbán népszavazási kezdeményezésében feltesz, mégpedig azzal a szándékkal, hogy a magyar választók milliói adjanak rá nemleges választ.
| ||
Abban is egyetértek Ádámmal, hogy nem fogadja el a távolmaradásra felszólítóknak azt a vélekedését, hogy az Orbán népszavazásán feltett kérdésre nem lehet igennel válaszolni. Gőgös Zoltán MSZP-elnökhelyettes mondta, hogy épeszű ember nem mozgósíthat igenre, Gyurcsány Ferenc szerint pedig nem várható el az emberektől, hogy igent mondjanak arra, hogy az Európai Unió írja elő, hogy befogadjunk embereket. Nincs igazuk, mert aki híve az Európai Uniónak, és komolyan gondolja, hogy nemcsak az előnyökön, de a terheken is osztoznunk kell a többi tagállammal, annak igent kell mondania. Igaz persze, hogy a kérdés megfogalmazásakor megtévesztő módon használják a letelepítés kifejezést, miközben a menekültügyi eljárás lefolytatása nem jelent letelepítést, sőt még a menedékjog megadása is korlátozott időre szól. De a nyilvános diskurzus sem tesz világos különbséget e dolgok között. Orbánék politikája nem csak a menekültek letelepedésétől zárkózik el, de a menedékjog biztosításától is, és a kerítéssel, a menekültügyi eljárás lassításával azt is akadályozza, hogy Magyarországon folytassanak le menekültügyi eljárásokat. Mindezzel kapcsolatban értelmezhető a népszavazási kérdés, és az arra adott válasz is. A demokratikus oldal politikusaitól elvárható, hogy világossá tegyék: helyeslik, hogy az Európai Unió illetékes testületei döntsenek a menedékkérők elosztásáról a tagállamok között. Ezért kellene a népszavazási kérdésre igenlő választ adnunk, ha részt vennénk a népszavazáson.
Csakhogy ez Ádám cikkének csak egyik lényege. Van másik lényege is: az, hogy ezt az álláspontunkat azzal is ki kell fejeznünk, hogy részt veszünk Orbán népszavazásán, és álláspontunkat az igen szavazatunkkal juttatjuk kifejezésre. Ádám cikkének e másik lényegével már nem értek egyet. Ádám könnyedén intézi el azt, hogy a népszavazás Orbánék hatályos törvényei szerint sem volna kiírható, mégis kiírják. Szerinte az ellenzék feladata „a kétségtelenül vitatható jogszerűségű referendum komolyan vétele”, merthogy „az ellenzéki részvétel egy diktatórikus politikai rendszerben nem jogi, hanem politikai kérdés”. Más a helyzet: az Orbán-rendszerről éppen az az egyik alapvető politikai kérdés, hogy a jogot, a törvényt nem a hatalmon levők számára is érvényes szabályrendszernek tekintik, hanem alárendelik a hatalmon levők mindenkori törekvéseinek. Ezt a demokratikus jogállam hívei nem fogadhatják el. Az a válasz, amit Orbánék a népszavazáson elvárnak, nevezetesen az, hogy a választó a Fidesszel egyetértve nem akarja, hogy az Európai Unió előírhassa menekültek magyarországi befogadását, vagyis elutasítja az unió szerveinek szupranacionális intézményhez illeszkedő döntéshozatalát, ellentétes nemcsak a köztársasági alkotmánnyal, de az abból az orbáni alaptörvénybe átemelt, az uniós szabályok elsődlegességére, illetve a menedékjogra vonatkozó rendelkezésekkel is. Ilyen kérdést viszont – amelyre adható olyan válasz, amely burkoltan módosítaná az alkotmányt – a Sólyom-féle Alkotmánybíróság fontos határozata szerint nem lehet népszavazásra feltenni. Ha a demokratikus jogállam hívei részt vennének a népszavazáson, zárójelbe téve annak jogellenességét, azzal legitimálnák a Fidesz eljárását, mégpedig nemcsak ebben a konkrét ügyben, hanem általában is. Ez pedig súlyos hiba volna.
Ádám a távolmaradást úgy jellemzi: „Lehet majd menni füvet nyírni meg horgászni a telekre…”, „a bojkottpártiak megtakarítanak maguknak néhány hónapnyi kemény politikai küzdelmet”. Szó sincs róla. A demokratikus pártok politikusai előtt kemény politikai harc áll: meg kell győzniük híveiket, mindazokat, akik nem a Fidesz és a Jobbik aktív támogatói, hogy forduljanak szembe az idegenellenes hisztériával, és maradjanak távol a népszavazástól. Össze kell szedniük az érveket egyfelől az ország uniós tagsága, másfelől a menekültek fogadása mellett. A távolmaradási kampány is kampány, rendezvényekkel, utcai politizálással, televíziós vitákkal, vagy ha az ellenfél nem vállalja, beszélgetésekkel, interjúkkal. Szórólapokat kell nyomatni és osztani, plakátokat ragasztani. A népszavazás napján is tömegrendezvényeket kell tartani. Nem fűnyírás ez, nem hétvégi horgászat, hanem kemény politikai harc.
„Mivel a népszavazás eredményéből semmilyen közjogi aktus nem következik…, a kormánynak semmi szüksége az érvényességre” – írja Ádám. Azt kétségkívül hiába remélik ellenzéki politikusok, hogy ha érvénytelen lesz a népszavazás, akkor Orbán elismeri vereségét. Nyilvánvalóan azt szeretné azonban, ha október 2-ától érvényes és eredményes népszavazásra hivatkozhatna Brüsszelben, s erre támaszkodva harcolna tovább az Európai Bizottság menekültpolitikája ellen. Minél messzebb van a részvétel az érvényességtől, annál kevésbé teheti meg ezt. Amikor a nemzeti konzultációk mintegy egymillió válaszolóját tekintette a magyar társadalom reprezentációjának, ennek csak belpolitikai jelentősége volt, s senki nem vette komolyan. Ha most, amikor a demokratikus pártok többségükben távolmaradásra szólítanak fel, a részvétel messze elmarad az érvényességi küszöbtől, Orbánnak nem lesz mire hivatkoznia. A demokratikus oldal felelőssége a demokratikus Európával szemben, hogy minden tőle telhetőt megtegyen ezért.
