Publicisztika

Superbrands díjas a Narancs! Ismét. A Nagy-Britanniából indult Superbrands program ma már 82 országban működik, mindenhol azonos szabályok szerint. A Magyar Szabadalmi Hivatal csaknem 95 ezer nemzeti védbejegyzést tart nyilván; a marketingszakma, a média és a tudományos élet vezető képviselőiből álló szakértők ezen adatbázis szűkített és frissített változatából választják ki az év hazai superbrandjeit.

Tisztelt Szerkesztőség! Midőn egyetértésemet fejezem ki a vezércikkel kapcsolatban, meg kell említenem, hogy a "tönkre tenni" kifejezés argóban használatos "gajra tesz", "gajra futtat" változatainak semmi köze sincsen a "gallyra futtat"-hoz (2. hasáb, 5.

Miután a Jobbik elérte, amit elért, eltöprenghetünk, miként kell viselkedni ebben a helyzetben a parlamenti vagy a parlamentbe jutásra esélyes pártoknak. Azon is el lehet morfondírozni, hogy a Jobbik kinek a hibájából vagy épp ellenkezőleg, szándékai szerint jutott el idáig, hogy a népszerűségük vajon miből fakad, kik a választói, azok kire szavaztak eddig, mit gondoltak a világról június 7-éig és mi motiválja őket most. Annál is inkább, mivel az első kérdés válaszai a másodikra adhatókkal szoros összefüggésben állnak.

2007-ben az Országgyűlés nagy bölcsességgel felismerte, hogy stabilizálódott a demokrácia, és idejétmúlt az a paternalizmus, miszerint az állam ingyen biztosítja a pártoknak a működéshez szükséges ingatlanokat. E felfedezést tett követte, a Ház a jogalkotás eszközéhez nyúlt.

Zakatol az EP-kampány, az egyenpólós fiatalok, a pártok ifjúsági szervezeteinek gyalogjai megkezdték rendkívül fontos feladataik végrehajtását. Szórólapokat, kitűzőket osztogatnak, vagy mosolyogva álldogálnak az öltönyös pártemberek mögött, mint a jövő politikusgenerációjának elhivatott és még tiszta lelkű képviselői. Molnár Richárd

A hétvégén választunk, ezúttal az Európai Parlamentbe. Összeírtuk, hogy miért ne szavazzunk erre vagy arra a pártra. Nézzük most meg, hogy melyik lista a rövidebb. Nem túl ambiciózus megközelítés, de ne minket hibáztassanak. Amúgy meg a véleményünk ez: abból biztos nem lehet baj, ha minimális elvárásokkal közelítünk a demokrácia felé. Ha nem így tennénk, mindig pofára esnénk, és a sok pofára esés bele tudja az ideget vágni az emberbe. Úgyhogy a minimalista demokráciafelfogást javasoljuk mindenkinek. Az autoriter kormányzás megteremtésének ugyanis tán a legfontosabb előfeltétele, hogy sok ember legyen ideges a demokráciára.

Van bármi értelme az európai parlamenti szavazásnak? A kampány belpolitikáról szól, olyan, mintha egy plusz országgyűlési választás volna, leszámítva, hogy semmi látható tétje nincs. Rendes kampány híján nem világos az sem, hogy mit csinálnak az EP-képviselők, és mi alapján válasszunk a jelöltek közül.

Valószínűleg már senkit sem lepett meg, hogy a pécsi polgármester-választás után is vélt vagy valós jogsértésekről, csalásokról beszélt mindkét fél. 2002 óta minden választás körül, legyen az parlamenti, önkormányzati vagy népszavazás, rendre a "másik oldal" jogsértéséről lehet hallani - és a magyar választási szabályozás meg is ágyaz annak, hogy jogsértések százai övezzenek minden egyes szavazást. A "szavazószállítás", az "ajtótól ajtóig" kampány, valamint a kampánycsendsértés mind olyan megoldás, ami a hatályos jog szerint tilos, ám e tilalmak létjogosultsága mára szinte teljesen elenyészett - s aligha érthető, hogy miért ragaszkodik e tilalmak fenntartásához még mindig a jogalkotó. Ha ugyanis részletesebben is megvizsgáljuk ezeket a pártok által kampányeszközként alkalmazott, ám tiltott eszközöket, arra is rájöhetünk, hogy a jog, miközben védeni akar minket, ezzel ellenkező eredményt ér el.

Magyar Narancs, 2009. május 7. Hölgyek öröme "Távolról jött embernek mindig igaza van" - gondolja magabiztosan Törzsök Erika, a jelen pillanatban egy (!) százalékon álló SZDSZ politikusa, kisebbségkutató, szociológus, mellékesen az MSZP-kormány kisebbségügyi tanácsadója, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának vezetője. A kérdés-felelet játék, az interjúalany és a kérdező teljes meggyőződésbeli azonossága, cinkos összekacsintása nem véletlen.

Az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottsága múlt keddi ülésén Hajnal Csaba, az MKB Veszprém kézilabdacsapat ügyvezetője avval állt elő, hogy ha nem kapnak "segítséget", szám szerint 100 millió HUF-ot, akkor nem tudnak a jelenlegi szinten működni a továbbiakban.

Az ingatlanadó bizonyos körülmények teljesülése mellett - mely körülményeket múlt számunkban részleteztük (Anyám, add el házad!, 2009. május 21.) - akár hasznos és jó intézmény is lehetett volna. Ám az ingatlanadó szinte abban a pillanatban elbukott, hogy a róla szóló beszéd kipörgött a köztérbe. Akkor, amikor Varga Mihály meg Kósa Lajos kacagva jelentették be, hogy a következő kormány első intézkedése az ingatlanadó eltörlése lesz, mert az igazságtalan, csak egy újabb sarc, átgondolatlan is stb. Ez nem vidám fejlemény, bár nem is meglepő: nevezett adónem lehajtott fejjel, egy kavicsot rugdalva maga előtt most csatlakozott a tandíj és a vizitdíj szomorú társaságához. Sőt, a múlt héten, Kósa és Varga fellépésével (tehát az első ingatlanadó-tervezet kiszivárgása után, amely tervezet még valódi ingatlanadót sejtetett, amelyet minden ingatlanra, a vállalati és állami, sőt egyházi tulajdonban állókra is kirónak, és amely valamilyen formában az önkormányzatokat gazdagítja - akik ezért számon kérhető helyi szolgáltatásokat nyújtanak) az ingatlanadó öt évre bukott el. Hisz egy ilyen nevű és/vagy tartalmú izét a Fidesz sose fog bevezetni - azok után, hogy Kósa és Varga most nagy gaudiummal nyilatkoztak állítólagos abszurditásáról? Sőt:

A holokauszttagadás tiltását pártolók első számú érve az, hogy a holokauszttagadás nem vélemény, hanem tömeggyilkosság előkészülete, a holokauszttagadókkal nem érdemes vitába bocsátkozni, hiszen tagadják a demokrácia konszenzuális minimumát is. Ezzel azt feltételezik, hogy a holokauszt eseményeiről, azok jelentőségéről szóló diskurzus kizárólag azt a célt szolgálhatná, hogy meggyőzze tévedésükről a holokauszttagadó fanatikusokat - erre pedig nincs esély. Még egyszer szeretném leszögezni, hogy véleményem szerint a holokauszttagadók állításainak nyilvános, korlátozás nélküli megvitatása és cáfolata ennél jóval többről szól. A helyes kérdés így hangzik: miért van jelentősége újra és újra a társadalom elé tárni a holokauszt megtörténtét és egyediségét alátámasztó történeti bizonyítékokat?

Nem tudom, miért ne lehetne vállalni, hogy bizonyos ideológiák alapállításaival szemben azért nincsenek érveink, mert nem is szükségesek. Ugyanis nem érvekkel állunk szemben, hanem alapvető társadalmi konszenzusok felszámolásának szándékával.

Múlt heti számunk Snoblesse Oblige rovatának "rés a présen" felzetű interjújában tévesen szerepelt, hogy a Kékszakállú írója Lengyel Menyhért. A szerző valójában Balázs Béla.