Egy dolog virágzik a diktatúra mellett Oroszországban: a szexipar

Külpol

A pornó gyártása elvileg illegális, ehhez képest egyes szereplők tévéműsorokban, sorozatokban is feltűnnek. Némely szexoldalak élnek és virulnak, az ukrajnai háborús övezetben pedig egyre több nő vállal szexmunkát. Mindez egy olyan országban, amely a „hagyományos életmód” védelmére esküdött fel.

Oroszország belső ügyeiről egyre kevesebbet tudni; a Vlagyimir Putyin által nehézsúlyú diktatúrává tett ország magáról főleg azt kommunikálja, hogy öles léptekkel tér vissza a mindenféle földi élvezetet sátáni ármánynak tartó radikális konzervativizmusba. Idén a „gyermektelen ideológiát” terjesztő filmeket tiltották be, ami a gyakorlatban leginkább azt jelenti, hogy olyan filmeket tilthat be az állam, amilyeneket csak akar. A hasonló népnevelő célzatú törvények a maguk fasisztoid hangvételében arra a nyilvánvaló tényre reagálnak, hogy egyre kevesebb orosz gyerek születik. Így volt ez már a háború előtt is, az elfogyástól való félelem sok elemző szerint az egyik mozgatórúgója volt Ukrajna megtámadásának – több orosz, vagy legalábbis annak nevelt állampolgár, tehát több gyerek. És bár az orosz fiatalok tízezreinek életét követelő háború egyre nehezebben hozható összhangba a népesség gyarapodása iránti vággyal, a „hagyományos életmód” védelme jelenleg a putyinizmus alapvetése. Az persze, hogy a titokban elvált, a legutóbbi hírek szerint egy balettáncossal kavaró orosz elnök életmódja nagyjából annyira közvetít klasszikus családi értékeket, mint a harmadik feleségét fogyasztó Rogán Antalé, épp úgy nem zavarja össze a központi üzenetet, mint a szomorú társadalmi valóság: miközben családi értékek és gyermekvédelem címén rombolnak le minden empátiát a saját országukban, az ország egy része annyira rosszul él, hogy a szexiparba kényszerül.

Abba a szexiparba, aminek az állam a létezését is tagadja, miközben fel is használja azt.

Az Európai Unión kívüli Európának az 1990-es évek óta Oroszország és Ukrajna a két szexipari központja. Nyilván nem véletlenül: a Szovejtunió bedőlése utáni életszínvonal magától értetődően hozta ezt a „kitörési lehetőséget” sokaknál. Röviden: sok nagyon szép nő került bele a vadkapitalista pornóipar – és a velejáró melléküzletek – látókörébe, akik nem túl sok pénzért kis túlzással bármit bevállalnak. A világ legnagyobb pornóoldala, a Pornhub szerint a „russian porn” kifejezés évről évre az egyik legnépszerűbb keresőszó.

Mindeközben a pornó körül elég visszás jogi helyzet alakult ki: a jelenlegi törvények szerint a pornó nézése és tárolása legális, de az előállítása és terjesztése már nem az. Ez azt jelenti, hogy az országban működnek pornóoldalak, vannak ismert pornósztárok, figyeli az ipar szereplőit az országos média is, de valahogy hivatalosan senki nem csinál pornófilmeket, és még az érintettek sem beszélnek pornóról. A koronavírus-járvány alatt sokak bevételi forrásává vált az Onlyfans és a Pornhub is, aminek köszönhetően világszerte ismert nevekké váltak az olyan nevek, mint Eva Elfie, Luxury Girl vagy Jia Lissa. Ők már olyan ismertek lettek, hogy podcastok és talkshow-k vendégei, tévésorozatokban tűnnek fel, viszont nem pornósnak, hanem influenszernek nevezik őket. Amikor néha a rajongók megkérdezik tőlük, végül is hogy csinálják ezt, annyit válaszolnak, hogy külföldre járnak forgatni. Érdekesség, hogy a 2016 óta szigorodó törvények miatt főleg az ebben a tekintetben is sokkal liberálisabb Ukrajnába jártak át, ez a lehetőség a háború 2022-es kitörésével értelemszerűen megszűnt.

Ahogy az összes szándékosan úgy megalkotott törvénynél, itt is lehetőséget adott magának a hatalom a ködös hátterű egyéni mérlegelésre: tulajdonképpen sehol nincs ugyanis konkretizálva, mit értenek az oroszok pornográfia alatt. Ez a finom hiány tökéletes lehetőséget ad arra, hogy váratlanul használják fel: Andrej Borovikovot, Alekszej Navalnij arhangelszki központjának korábbi koordinátorát például 2 és fél év börtönbüntetésre ítélték, amiért újra közzétette a német Rammstein Pussy című dalának videoklipjét a VKontaktén. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.