Egy dolog virágzik a diktatúra mellett Oroszországban: a szexipar

Külpol

A pornó gyártása elvileg illegális, ehhez képest egyes szereplők tévéműsorokban, sorozatokban is feltűnnek. Némely szexoldalak élnek és virulnak, az ukrajnai háborús övezetben pedig egyre több nő vállal szexmunkát. Mindez egy olyan országban, amely a „hagyományos életmód” védelmére esküdött fel.

Oroszország belső ügyeiről egyre kevesebbet tudni; a Vlagyimir Putyin által nehézsúlyú diktatúrává tett ország magáról főleg azt kommunikálja, hogy öles léptekkel tér vissza a mindenféle földi élvezetet sátáni ármánynak tartó radikális konzervativizmusba. Idén a „gyermektelen ideológiát” terjesztő filmeket tiltották be, ami a gyakorlatban leginkább azt jelenti, hogy olyan filmeket tilthat be az állam, amilyeneket csak akar. A hasonló népnevelő célzatú törvények a maguk fasisztoid hangvételében arra a nyilvánvaló tényre reagálnak, hogy egyre kevesebb orosz gyerek születik. Így volt ez már a háború előtt is, az elfogyástól való félelem sok elemző szerint az egyik mozgatórúgója volt Ukrajna megtámadásának – több orosz, vagy legalábbis annak nevelt állampolgár, tehát több gyerek. És bár az orosz fiatalok tízezreinek életét követelő háború egyre nehezebben hozható összhangba a népesség gyarapodása iránti vággyal, a „hagyományos életmód” védelme jelenleg a putyinizmus alapvetése. Az persze, hogy a titokban elvált, a legutóbbi hírek szerint egy balettáncossal kavaró orosz elnök életmódja nagyjából annyira közvetít klasszikus családi értékeket, mint a harmadik feleségét fogyasztó Rogán Antalé, épp úgy nem zavarja össze a központi üzenetet, mint a szomorú társadalmi valóság: miközben családi értékek és gyermekvédelem címén rombolnak le minden empátiát a saját országukban, az ország egy része annyira rosszul él, hogy a szexiparba kényszerül.

Abba a szexiparba, aminek az állam a létezését is tagadja, miközben fel is használja azt.

Az Európai Unión kívüli Európának az 1990-es évek óta Oroszország és Ukrajna a két szexipari központja. Nyilván nem véletlenül: a Szovejtunió bedőlése utáni életszínvonal magától értetődően hozta ezt a „kitörési lehetőséget” sokaknál. Röviden: sok nagyon szép nő került bele a vadkapitalista pornóipar – és a velejáró melléküzletek – látókörébe, akik nem túl sok pénzért kis túlzással bármit bevállalnak. A világ legnagyobb pornóoldala, a Pornhub szerint a „russian porn” kifejezés évről évre az egyik legnépszerűbb keresőszó.

Mindeközben a pornó körül elég visszás jogi helyzet alakult ki: a jelenlegi törvények szerint a pornó nézése és tárolása legális, de az előállítása és terjesztése már nem az. Ez azt jelenti, hogy az országban működnek pornóoldalak, vannak ismert pornósztárok, figyeli az ipar szereplőit az országos média is, de valahogy hivatalosan senki nem csinál pornófilmeket, és még az érintettek sem beszélnek pornóról. A koronavírus-járvány alatt sokak bevételi forrásává vált az Onlyfans és a Pornhub is, aminek köszönhetően világszerte ismert nevekké váltak az olyan nevek, mint Eva Elfie, Luxury Girl vagy Jia Lissa. Ők már olyan ismertek lettek, hogy podcastok és talkshow-k vendégei, tévésorozatokban tűnnek fel, viszont nem pornósnak, hanem influenszernek nevezik őket. Amikor néha a rajongók megkérdezik tőlük, végül is hogy csinálják ezt, annyit válaszolnak, hogy külföldre járnak forgatni. Érdekesség, hogy a 2016 óta szigorodó törvények miatt főleg az ebben a tekintetben is sokkal liberálisabb Ukrajnába jártak át, ez a lehetőség a háború 2022-es kitörésével értelemszerűen megszűnt.

Ahogy az összes szándékosan úgy megalkotott törvénynél, itt is lehetőséget adott magának a hatalom a ködös hátterű egyéni mérlegelésre: tulajdonképpen sehol nincs ugyanis konkretizálva, mit értenek az oroszok pornográfia alatt. Ez a finom hiány tökéletes lehetőséget ad arra, hogy váratlanul használják fel: Andrej Borovikovot, Alekszej Navalnij arhangelszki központjának korábbi koordinátorát például 2 és fél év börtönbüntetésre ítélték, amiért újra közzétette a német Rammstein Pussy című dalának videoklipjét a VKontaktén. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.