Az ellopott március 15-e

  • 2002. március 14.

Publicisztika

Holnap ünnep. Az 1848-as forradalom és szabadságharc ünnepe. A magyar nemzet, Magyarország ünnepe. Az emberek kokárdát viselnek, ünneplik Petőfit, Jókait, a saját szabadságukat. Felkeresik az ünnep megszokott színtereit, és arra emlékeznek, hogy ősi jussuk a szabadság, eleik vérükkel fizették meg az árát. Az emberek ünneplik a demokráciát.

n Holnap március 15.

Holnap ünnep. Az 1848-as forradalom és szabadságharc ünnepe. A magyar nemzet, Magyarország ünnepe. Az emberek kokárdát viselnek, ünneplik Petőfit, Jókait, a saját szabadságukat. Felkeresik az ünnep megszokott színtereit, és arra emlékeznek, hogy ősi jussuk a szabadság, eleik vérükkel fizették meg az árát. Az emberek ünneplik a demokráciát.

Holnap az emberek, ha gyakorolják ünnepük kedves rítusait: csak ünneplőnek látszó tárgyak, csak ártatlan statiszták a magyar történelem éppen aktuális, állami szintű szélhámosságában. Olyasmiben, mint volt a nagy frankhamisítás, a Lánchíd eladása, a kékcédulás választás. Ezt a március 15-ét ugyanis ellopták, ellopta a választásokra készülő kormánypárt, ellopta szőröstül-bőröstül, tokkal-vonóval. Szokása ez egyébként neki. Lopnak a bőség kosarából, a jognak asztalánál lopnak.

Kicsiben kezdték, mint annyi más elkövető. Először csak a kokárdát fújták meg, nem is észrevétlenül. A keresztény értelmiségiek köre vagy valami ehhez hasonló nevű szervezet - beszállítók országblamázs vonalon - kitalálta, hogy idén mindenki viselje a kokárdát a választások napjáig, április 7-ig. Azért, hogy lássék: ők ők, és nem azok. De ez nem túl eredeti ötlet, ebugatta himpellérei. Kellett már a kokárdát áprilisig viselni, emlékszünk még a három tavasz ünnepére, a forradalmi ifjúsági napokra. A Lenin-portré, ami akkoriban csúfította a kokárdát, egy kis fazonigazítással Orbánnak is elmegy.

De ennyi nem elég.

A március 15-i ünnepségeket így hirdeti az Országimázs Központ: "Ünnepeljük együtt a szabad, polgári jövőt!" Együtt, velük, az ő jövőjüket, Áderrel meg fideszes polgármesterekkel: a szintén beszédet tartó Demszky nevét kis betűvel sem említi a közlemény, noha őt március 15-e miatt már akkor rendőrök verték, amikor a mostani kormányhivatalnokok még az előző rezsimet bomlasztották, naná, belülről.

Március 15-én ekhós szekér indul a Nemzeti Múzeumtól az aznap felavatandó Nemzeti Színházhoz. Ahhoz, aminek felépültét a jól ismert botránysorozat kísérte. A lopott Nemzeti Színházhoz. Melynek megnyitóját, az ünnepi díszelőadást a királyi televízió egyenesben közvetíti. Mely díszelőadás elől a színház lemondással fenyegetőző igazgatója elbujdosott, mint Rózsa Sándor. Nyilván csak ostoba híresztelés, hazug rágalom, hogy az előadás résztvevőinek ötvenszeres vagy akárhányszoros gázsit ígértek, cserébe a tévé jelenlétéért - az viszont tény, hogy a színházi közvetítések történetében példa nélküli az egyenesben adott premier, általában a már bejáratott, többtucatnyi estén eljátszott darabot szokták rögzíteni, s leadni felvételről. Már ha nem átlátszó kampánycélokat szolgál a dolog. Itt és most konkrétan a Fidesz választási céljait, a nemzet színháza. Mert úgy vannak vele, hogy ami a nemzeté, az az övéké! Ünnep, színház, ország! Vittek mindent, mi mozdítható, s most a mozdíthatatlanra mozdul enyves kezük.

Holnap március 15.

Holnap a szellem napvilágát

rontják ránk hétszer gyávák.

Miért hagynánk?

Hisz csak egy szav(azat)unkba kerül.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.