Az ellopott március 15-e

publikálva
2002/11. (03. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Holnap ünnep. Az 1848-as forradalom és szabadságharc ünnepe. A magyar nemzet, Magyarország ünnepe. Az emberek kokárdát viselnek, ünneplik Petőfit, Jókait, a saját szabadságukat. Felkeresik az ünnep megszokott színtereit, és arra emlékeznek, hogy ősi jussuk a szabadság, eleik vérükkel fizették meg az árát. Az emberek ünneplik a demokráciát.

n Holnap március 15.

Holnap ünnep. Az 1848-as forradalom és szabadságharc ünnepe. A magyar nemzet, Magyarország ünnepe. Az emberek kokárdát viselnek, ünneplik Petőfit, Jókait, a saját szabadságukat. Felkeresik az ünnep megszokott színtereit, és arra emlékeznek, hogy ősi jussuk a szabadság, eleik vérükkel fizették meg az árát. Az emberek ünneplik a demokráciát.

Holnap az emberek, ha gyakorolják ünnepük kedves rítusait: csak ünneplőnek látszó tárgyak, csak ártatlan statiszták a magyar történelem éppen aktuális, állami szintű szélhámosságában. Olyasmiben, mint volt a nagy frankhamisítás, a Lánchíd eladása, a kékcédulás választás. Ezt a március 15-ét ugyanis ellopták, ellopta a választásokra készülő kormánypárt, ellopta szőröstül-bőröstül, tokkal-vonóval. Szokása ez egyébként neki. Lopnak a bőség kosarából, a jognak asztalánál lopnak.

Kicsiben kezdték, mint annyi más elkövető. Először csak a kokárdát fújták meg, nem is észrevétlenül. A keresztény értelmiségiek köre vagy valami ehhez hasonló nevű szervezet - beszállítók országblamázs vonalon - kitalálta, hogy idén mindenki viselje a kokárdát a választások napjáig, április 7-ig. Azért, hogy lássék: ők ők, és nem azok. De ez nem túl eredeti ötlet, ebugatta himpellérei. Kellett már a kokárdát áprilisig viselni, emlékszünk még a három tavasz ünnepére, a forradalmi ifjúsági napokra. A Lenin-portré, ami akkoriban csúfította a kokárdát, egy kis fazonigazítással Orbánnak is elmegy.

De ennyi nem elég.

A március 15-i ünnepségeket így hirdeti az Országimázs Központ: "Ünnepeljük együtt a szabad, polgári jövőt!" Együtt, velük, az ő jövőjüket, Áderrel meg fideszes polgármesterekkel: a szintén beszédet tartó Demszky nevét kis betűvel sem említi a közlemény, noha őt március 15-e miatt már akkor rendőrök verték, amikor a mostani kormányhivatalnokok még az előző rezsimet bomlasztották, naná, belülről.

Március 15-én ekhós szekér indul a Nemzeti Múzeumtól az aznap felavatandó Nemzeti Színházhoz. Ahhoz, aminek felépültét a jól ismert botránysorozat kísérte. A lopott Nemzeti Színházhoz. Melynek megnyitóját, az ünnepi díszelőadást a királyi televízió egyenesben közvetíti. Mely díszelőadás elől a színház lemondással fenyegetőző igazgatója elbujdosott, mint Rózsa Sándor. Nyilván csak ostoba híresztelés, hazug rágalom, hogy az előadás résztvevőinek ötvenszeres vagy akárhányszoros gázsit ígértek, cserébe a tévé jelenlétéért - az viszont tény, hogy a színházi közvetítések történetében példa nélküli az egyenesben adott premier, általában a már bejáratott, többtucatnyi estén eljátszott darabot szokták rögzíteni, s leadni felvételről. Már ha nem átlátszó kampánycélokat szolgál a dolog. Itt és most konkrétan a Fidesz választási céljait, a nemzet színháza. Mert úgy vannak vele, hogy ami a nemzeté, az az övéké! Ünnep, színház, ország! Vittek mindent, mi mozdítható, s most a mozdíthatatlanra mozdul enyves kezük.

Holnap március 15.

Holnap a szellem napvilágát

rontják ránk hétszer gyávák.

Miért hagynánk?

Hisz csak egy szav(azat)unkba kerül.

publikálva
2002/11. (03. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk