n Medgyessy Péter a múlt hétfőn nyílt levélben hívta ki Orbán Viktor miniszterelnököt az első forduló előtt tartandó nyilvános vitára. A kormányfő két nap múlva válaszolt. Azóta a magyar belpolitika első számú "kérdése" az, hogy az MSZP vagy a Fidesz-MDF miniszterelnök-jelöltje hátrált-e meg, és hogy melyikük a gyáva vagy - népfrontos megközelítésben - a gyávább.
Egyes vélekedések (például a Kövér Lászlóé) szerint az MSZP kampánystratégái elszámították magukat, amikor azt hitték, hogy Orbán ragaszkodni fog korábbi álláspontjához, miszerint csakis a két forduló között hajlandó a vitára. A szocik ráfaragtak, mert Miniszterelnök Úr fölvette a kesztyűt, és most már hiába kapkodnak fűhöz-fához, képtelenek a polgárok előtt eltitkolni azt, hogy pánikba estek. A veresek megfutamodtak - szól a polgárbarát magyarázat, amit a polgárbarát médiumokban kizárólag független, ámde polgárbarát politológusok, szociálpszichológusok s a többik adnak elő, akikről valahogy rendre elfelejtik közölni azt, hogy milyen kapcsolatban állnak a kormánnyal, a Párttal vagy ezek valamely viszonteladójával.
A közelmúlt hibás lépései (státustörvény, dekrétumvita) után úgy kellett ez az agitpropnak, mint egy falat kenyér. Orbán Viktort ismét rettenthetetlen vezérnek lehet mutatni, akinek néhány sorától legott összeszarja magát az ellen.
Ha csak azokat a mozzanatokat nézzük, amiket a Párt vezetői fontosnak tartanak hangoztatni, akkor a látszat valóban ez. Amiben persze nincs semmi borzasztó; a politika résztvevői magától értetődő módon alkalmaznak hasonló manipulatív stikliket. Az MSZP is, amint azt a román-magyar keretegyezményt követő offenzíva is mutatta. Az első Medgyessy-levél azonban (amelyben az MSZP jelöltje két március végi időpontot is megjelölt) semmi olyat nem tartalmazott, ami indokolta volna az Orbán-levél ultimátumszerűségét (április 5., punktum) és pökhendiségét. ("A választások második fordulója előtt [...] is ott leszek [...], hogy a nyilvánosság tisztázhassa mindazt, amire az első forduló előtt nem volt módja." Ugyan, miért is kellene bárkinek bármit is tisztázni a Mi, Orbán Viktor színünk előtt? Mi kavarog ennek az embernek a fejében saját magáról? És ha Orbán valóban ott lesz április 5-én is, egyedül azon a "vitán", vajon beengedi-e az egyetemre őt Chikán Attila, a rektor? Ugye, kidobja őt is, mint Horn Gyulát tavaly?)
Ráadásul Orbán egy szót sem ejt Medgyessy azon javaslatáról, hogy kettejük vitáját a szocialista miniszterjelöltek és a jelenlegi tárcavezetők meccse vezesse föl. Ez is a jól bevált fideszes trükk: hallgassuk agyon azt, amiből rosszul jöhetünk ki! Mert László Csaba és Varga Mihály pénzügyminiszter egyenrangú felek lehetnének, de a többi páros? Martonyinak a védhetetlen magyar külpolitikát kellene védenie Kovács Lászlóval szemben; és a katasztrofális helyzetben lévő egészségügy minisztere sem sokat mondhatna Csehák Juditnak (hacsak azt nem, hogy minderről maga is tehet). A honvédelem ügyében pedig oly nyilvánvaló Juhász Ferenc fölénye Szabó Jánossal szemben, hogy Juhásznak elég lenne csak a zakóját beküldenie.
Orbán persze egy vitán lehetne meggyőzőbb, mint Medgyessy; de odáig el kellene jutni. És szögezzük le gyorsan: hazugság az a fideszes érv, hogy a miniszterelnök-jelöltek vitájának "hagyománya" lenne, amely "hagyományt" Horn Gyula teremtette meg, és hogy négy évvel ezelőtt Horn szabta meg a feltételeket. 1998-ban volt vita a két legnagyobb párt kormányfőjelöltjei között, 1990-ben és 1994-ben nem; és 1998-ban a két párt, valamint a Közgáz képviselői egyeztettek az időpontról. A kérdés csak az, hogy valóban el akar-e jutni a vitáig Orbán?
Mert e ciklus épp nem a miniszterelnöki kurázsiról szólt. Horn annak idején odaállt a Tocsik-bizottság elé, Orbánék a számukra kínos ügyekben még a vizsgálóbizottságokat sem merték felállítani; Orbán a hozzá intézett kellemetlen ellenzéki interpellációk, azonnali kérdések elől rendre megfutamodott; a bánya és Fidesz közeli cégek, Simicska, a Postabank ügyeiben soha nem állt ki nyíltan. Egyszer Torgyán Józsefre bízta a válaszadást, egyszer pedig nagy bátran elment egy gyerekcsoportot idegenvezetni. Hosszú futása a jelek szerint nem ért véget.
