Publicisztika

Ritka az a japán miniszterelnök, aki képes legalább két évet hivatalban tölteni. Hasimoto Rjutaro két és fél évig tartott ki, ami 1945 óta a hatodik legjobb teljesítmény. Meglepő volna, ha az új kormányfőnek, akinek személyéről a tervek szerint július 30-án dönt a japán parlament, sikerülne jobb helyezést elérnie a listán.

A héten kezdődik a profibajnokság, pedig lehet, hogy önmaga iránti tapintatból kicsit később kellene neki, az emberekben még túl friss a vébé emléke, csak kacagni fognak, ha megnézik az összefoglalót. Ami a TV 2-n lesz, így döntött az MLSZ.

Vitányi Iván etikai bizottságot szeretne a szocialista pártban. Ez jó. Biztos ez az etikai bizottság döntene majd Baja, Szekeres, Karl, Szűcs Erika, Csintalan Sándor dolgairól. Hogy etikus volt-e Zsurk, a Marco Polo, az ETL Rt., az Ûrgammák, az orosz államadósság megdézsmálása meg a többi. Néhány, a hasonló pajkosságok felderítésére szakosodott intézmény, úgymint parlamenti vizsgálóbizottságok, Nemzetbiztonsági Hivatal, ügyészség ugyan csődöt mondott, de jön majd a Maszop etikai bizottsága, és az etikátlanok körmére koppint. Ám a sokat megért exszociológus rendíthetetlensége, amivel most Hornon verné el a port a buktáért, meg néhány régi sérelemért, akkor is megható.

"A Társadalombiztosítási Igazgatóság vagy a hozzá hasonló más intézmények tevékenységének a Kongresszus általi hatékony ellenőrzése alapvetően lehetetlenné válik, feladatuk technikai jellegének és szakértőik csaknem monopolhelyzetének következményeképpen. Önállóan kormányzott szervezetekké válnak (...). A sok tehetséges és ambiciózus ember, akik karrierjüket ezekben az intézményekben látják, természetesen arra fognak törekedni, hogy hatáskörüket mindinkább kiterjesszék, és mind nehezebbé válik őket ebben megakadályozni" - írta Milton Friedman Amerikáról. Hát még ott is? Bizony. És akkor most hallgassunk jóindulatúan a két magyar tb-korporáció vezetőinek tehetségéről és ambícióiról, mert a struktúra a lényeg, és a struktúrának most annyi.

Távol álljon tőlünk, hogy mi is értékes hozzászólással igyekezzünk gazdagítani a "na, most van-e médiaháború, vagy nincs" munkacímen a kormányváltás óta kibontakozott úgynevezett sajtóvitát, amelynek intellektuálisan és a polgári erényeket tekintve a leglenyűgözőbb részei azok az ellenzéki neveket tartalmazó feketelisták, melyeket a Demokrata, a Napi Orbánviktor és a Magyar Nemzet hasábjain tesznek közzé rendszeresen a legnagyobb kormánypárt környékén sertepertélő, egykor jobb sorsra érdemes, mára hivatásos denunciánssá züllött íróemberek ("közírók").

Képzeljük el, hogy ön, kedves olvasó, igen, igen, ön, teljesen hülye, gyógyíthatatlanul az, folytonos melléfogásaival - ha államtitok birtokába jut, kifecsegi - idegesíti családját és szomszédait, valamint munkahelyi feletteseit. És akkor egy szép napon jön egy termetre csekély, ám jelentőségére nézvést daliás politikai tényező, és besorozza önt a saját házirendőrségébe, abba, amelyikbe behívták H. Bíró Lászlót, a Népszava főszerkesztőjét, hogy államtitok gondatlanságból való kiszivárogtatása okán elbeszélgessenek vele. Itt önnek jó lesz, bár eleinte itt is félszeg viselkedésével kelt közfeltűnést, de végül belerázódik az ügymenetbe, sőt megtáltosodik, ráun arra, hogy mindig csak a kollégák foganatosítanak látványos elővezetéseket, és egy szép napon nagyot gondol ön. Belenéz például egy sajtótermékbe, azokban mindig van valami, például egy megegyezés szövege két kormány között, az egyik az öné, de ez ne aggassza önt, nem tehetnek egymásról, a másik nem az öné, sőt ellenkezőleg, de ez se aggassza (bár a külföldiekkel mindig baj van). Az viszont már aggodalomra ad okot, hogy mire fel kerül be egy ilyen dokumentum az újságba. Mintha azt csak úgy lehetne, horkanna fel ön, nem az, hogy joggal, de érthető indulattal, hiszen ha kormányszintű dokumentumot csak úgy le lehet hozni egy lapban, akkor tényleg semmi se szent, nem csoda, hogy annyi a válás, meg a bűnözés is harapózik elfele.

A MeH-re - vagyis a kancelláriára -egyrészt profiltisztítás vár, másrészt

Aki járt már közértben, tudja, mitől csöpög a zacskós tej. A külföldiek szurkálják ki tűvel a zacskót, attól. Ajánljuk ezt Boross Péter figyelmébe. Valószínűnek tűnik, hogy külföldiek lelkén szárad az is, ami az ózonlyukkal történik (bármi legyen is az pillanatnyilag), de ez egyelőre még nem nyert bizonyítást. De csak idő kérdése, és kiverjük belőlük a beismerő vallomást. Lesz itt rend.

2010. július 9-e: Demszky Gábor a héten újabb birkanyájakat adott át. Gyapjas barátaink immár nemcsak a külső kerületekben és a belvárosban legelnek, de jut belőlük a bérházak udvaraira és a lépcsőfordulókba is; reggelente a családfő friss juhtejet fej a kávéba (ahol erre nincs érkezés, ott fejőslánybrigádok szorgoskodnak), és brindzát vacsorál a család. Azt a kis működési zavart - hogy tudniillik a birkák nem szívesen vacsorálják a parlagfüvet, ami ellen pedig bevetették őket - egyelőre nem sikerült kiküszöbölni.

Olyan egyszerű, hogy majdnem lehetetlen.

Tegyük föl, hogy valaki ellop egy rakás pénzt, amiből autót vásárol. A rendőrség elkapja, majd rábizonyítja; a bíróság meg elítéli. Aztán mégis vissza az egész: a pénz, amivel a tolvaj fizetett, nem volt hamis, tehát, így az újabb verdikt, nem történt törvénysértés; bár voltak egyéb zavaró körülmények, nagyjából azért minden rendben.

Pintér annak idején a Koppenhágából érkező járat utasteréből, mint bűvész a megszeppent nyuszit, előbűvölte Zemplényit, a mérsékelten, ámde mégiscsak nemzetközi szélhámost, régiónk jellegzetes faunájának képviselőjét. Tetszett is sokaknak a kapitány csínyje, lássuk be, joggal. Végül is hülye lett csinálva nemhogy a dán rendőrségből, de magából a rettegett Interpolból is: gógyis nemzet a magyar, holmi külföldiek nekünk hiába próbálnak diktálni, kibabrálunk velük, a legkisebb királyfi népe vagyunk elvégre, meg a lelkünk mélyén a Ruzsasándoré, ha zsandáruniformisban, akkor is. Zemplényi a miénk marad.

Kövér László egyelőre nem bizonyult megbízható jósnak. A Fidesz - MPP alelnöke a választások második fordulója előtt nem sokkal egy kampánygyűlésen arról beszélt a hallgatóságnak, hogy pártja kormányalakítása esetén "a taxisblokád kivételével" mindarra az egyesített támadásra fel kell készülniük, amely annak idején az Antall-kormányt sújtotta. Ebben a kijelentésben nem elsősorban az az érdekes, hogy felfedi, a Fidesz antiliberális fordulata során miként teszi magáévá a jobboldal programja után mítoszait is (a taxisblokád mint kormányellenes összeesküvés eszméjének felidézésével), hanem hogy megmutatja, a Fidesz vezetői milyen mértékben tévesztik szem elől azokat a közállapotokat, amelyek pedig választási győzelmüket egyáltalán lehetővé tették. Képzetükben még mindig az a szélsőséges kijelentésekre érzékenyen reagáló, demokratikus érzelmű közvélemény él, amely valóban ritkán mulasztotta el, hogy kimutassa felháborodását az akkori kormánypártok - a Fidesz mai szövetségesei -tűrhetetlen szavai és tettei nyomán, és amely demokratikus közvéleménynek akkor még maguk is irányítói voltak (emlékezzünk éppen Kövér parlamenti felszólalására a Csurka-pamflet közzététele után, 1992-ben!). Pedig ha ez a közérzület ma is ép és eleven volna, akkor nem fordulhatott volna elő, hogy szó nélkül maradjon például az, ami rögtön az új parlament alakuló ülésén megesett: Varga László korelnök (Fidesz, országos lista, 6. hely) "szellemi környezetvédelmet" sürgetett, arra utalva, hogy a most felálló kormánynak rendet kell végre teremtenie a közszolgálati televízókban és rádióban (Népszabadság, június 19.). Az ehhez hasonló, az akkori kormánypártok egyes politikusai által sűrűn hangoztatott követeléseket öt-hat éve még egyetemes konsternáció és átkozódás, majd viszontátkozódás követte. Ma a sajtószabadság elleni fenyegetés hallatán a demokratikus politikusok és a sajtó nem ad hangot értetlenségének. Mintha a Fidesz politikusai a sajtó feltételezett támadásaitól való páni félelmükben afféle preventív médiaháborúra készülődnének, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a másik oldal időközben kinyilvánította érdektelenségét, a jobboldali publicisztika által "balliberálisnak" csúfolt lapok és szerzők többsége alig leplezett közönnyel szemléli a kormányalakítás előkészületeit.