Vitányi Iván etikai bizottságot szeretne a szocialista pártban. Ez jó. Biztos ez az etikai bizottság döntene majd Baja, Szekeres, Karl, Szűcs Erika, Csintalan Sándor dolgairól. Hogy etikus volt-e Zsurk, a Marco Polo, az ETL Rt., az Ûrgammák, az orosz államadósság megdézsmálása meg a többi. Néhány, a hasonló pajkosságok felderítésére szakosodott intézmény, úgymint parlamenti vizsgálóbizottságok, Nemzetbiztonsági Hivatal, ügyészség ugyan csődöt mondott, de jön majd a Maszop etikai bizottsága, és az etikátlanok körmére koppint. Ám a sokat megért exszociológus rendíthetetlensége, amivel most Hornon verné el a port a buktáért, meg néhány régi sérelemért, akkor is megható.
Forr az MSZP. Persze nem Vitányi miatt. Csak most látszik, minő gyémánt volt Horn Gyula, aki egyben tudta tartani a pártot, öreget és fiatalt, kapcsolati hálója valószerűtlenül távoli pontokra is elért, jutalmazott és büntetett, ha kellett, az ifjútörököket féken tartotta, riválisait ellehetetlenítette, integrált éjt nappallá téve. Szabad idejében lakossági fórumon szimbolizálta a kádárizmus emberi arcát. Ilyen személyisége nincs még egy az MSZP-nek. Kovács László nem az: a külügyben eltöltött évek kivonták őt a párt belső életéből, a hátát, ha kellett, Horn Gyula fedezte, és első blikkre a pártelnöki poszt sikeres gyakorlásához szükséges gátlástalanság is hiányzik belőle. Az utánuk következő generáció tagjai meg egyrészt egymást fojtanák meg egy kanál vízben, másrészt meg nem szimbolizálnak semmit; amit meg mégis, hát amiatt akar Vitányi etikai bizottságot. Nagy Sándor önálló hatalmi központ bukkan elő valamelyik sarokból, látványára sokan a kijárat felé kezdenek pislogni.
A poszthorni MSZP híján van a Hornhoz hasonló kaliberű fároszoknak. Ami egyrészt balszerencse, hiszen e mellé a mostani kormányunk mellé a jelek szerint nagyon el fog kelni az erős ellenzék, és a megosztott, Fidesz-kompatíbilis, szakszervezet-kompatíbilis, SZDSZ-kompatíbilis frakciókra hasadó MSZP nem lehetne ilyen ellenzék. Másrészt meg nem is olyan nagy balszerencse. Rég rossz, ha emberek csak azért képesek a közös cselekvésre, mert Horn Gyula meg az ő legendás hatalomgyakorlási technikája, valamint a politikai hatalom birtoklásából fakadó személyes előnyök terelik őket egy irányba.
Már csak azt kell majd eldönteni, hogy ha nem ez, akkor mi.
