A héten kezdődik a profibajnokság, pedig lehet, hogy önmaga iránti tapintatból kicsit később kellene neki, az emberekben még túl friss a vébé emléke, csak kacagni fognak, ha megnézik az összefoglalót. Ami a TV 2-n lesz, így döntött az MLSZ.
Ez újabb kis diadal Kovács Attilának, a soroksári acélmágnásnak, akit még Horn pottyantott a magyar futball galambszaros küszöbe elé, és aki, egy élete, egy halála, Bodnár Györgyöt, a Futball Duó Kft. vezetőjét kitúrja jussából, a meccsek tévéközvetítési jogából. Kovács ötletét, miszerint e közvetítési jogok - amelyeket egy ordas nagy simlivel az MLSZ korábbi vezetése vitt be Bodnár cégébe - az NB I-re vonatkoznak, ezért ha az NB I-et átkeresztelik profibajnokságra, az NB II-t meg NB I-re, akkor Bodnár, aki az NB I közvetítési jogával bír, a másodosztályt fogja közvetíteni, Szolnok-Dorog-szuperrangadó lesz a MÁV-pályáról, szóval Kovács eme ötlete láttán önkéntelenül is halk bravó hagyja el az ember ajkát. Kovács, valamint a sporttörvény idevágó módosításai a nagy klubok kötelező gazdasági társasággá alakulásáról (mint a tb- és adóhátralékok elengedésének feltételéről) tovább szuttyongatják a magyar futball pocsolyájában tanyázó hüllőket: aki nem tud alkalmazkodni, pusztuljon, még akkor is, ha nagy, történelmi múltú klubról van szó, mondja Kovács, és mélyen igaza van. Közben az Újpest bejelentette: nem fizet 44 milliót a Fradinak Vasile Miriutáért, a jelentős román középpályásért, de még 30-at sem, hiszen a játékosok az EU-országokban a Bosman-per óta szabadon igazolhatók; és ha Magyarország még nem is EU-ország, majd az lesz, és az Újpest elmegy akár a strasbourgi, brüsszeli és alsó-bélatelepi bíróságig is. Ha az Újpestnek bejön, az nagy dolog lesz. Ha netán megszűnnek a csillagászati átigazolási díjak, talán megszűnik a pénzmosás lehetősége is a kluboknál és a klubok között, és az ebben utazók átállnak egy más iparágra, például ők lesznek a répamaffia (elég lenne a répát jövedéki termékké nyilvánítani). Valami tehát mintha megmozdult volna, amiből ugyan csak sokára lehet piaci alapú labdarúgás, de sokára talán lehet.
Kérdés, kitart-e odáig a lendület. Politikai akarat nélkül nem lehet privatizálni a magyar futballt, ez világos. Meg az is, hogy azok, akik a szocialista kormányzat alatt elkezdett reformokat szabotálni akarják, most az új kormányzatnál pedáloznak rettentő elánnal. Az FTC-nek Horváth Béla, Torgyán egykori kabinetfőnöke lett a társadalmi elnöke, tiszteletbeli elnöknek magát Torgyánt kívánja a klub. A Kispest alelnöki posztjára Lányi Zsolt kisgazdát kéri föl a gondos vezetés, az újdonsült elnök, Benkő László - igen, a kaolás-emeleszes-átmentős - saját bevallása szerint látta játszani magát a miniszterelnök urat is, és mondhatja, hogy ügyes, jó kis futballista. Az Újpest a minap csikart ki ötvenmilliót a belügytől, ami még akár Miriutára is rámehet. (És akkor minden magyar állampolgár két-három forintot arra költhet, hogy a román középpályás ezentúl ne az FTC-ben, hanem az Újpestben rúgja a pettyest. Ami nyilvánvaló közérdek.) De kéne pénz, egy kevés, a stadion felújítására is.
Érzik, hogy kezd a talaj kicsúszni a lábuk alól, ezért kapkodnak az új kezek után.
Ezek az új kezek csak mocskosak lehetnek tőlük.
