A KBI hattyúvonyítása

  • 1998. július 16.

Publicisztika

Képzeljük el, hogy ön, kedves olvasó, igen, igen, ön, teljesen hülye, gyógyíthatatlanul az, folytonos melléfogásaival - ha államtitok birtokába jut, kifecsegi - idegesíti családját és szomszédait, valamint munkahelyi feletteseit. És akkor egy szép napon jön egy termetre csekély, ám jelentőségére nézvést daliás politikai tényező, és besorozza önt a saját házirendőrségébe, abba, amelyikbe behívták H. Bíró Lászlót, a Népszava főszerkesztőjét, hogy államtitok gondatlanságból való kiszivárogtatása okán elbeszélgessenek vele. Itt önnek jó lesz, bár eleinte itt is félszeg viselkedésével kelt közfeltűnést, de végül belerázódik az ügymenetbe, sőt megtáltosodik, ráun arra, hogy mindig csak a kollégák foganatosítanak látványos elővezetéseket, és egy szép napon nagyot gondol ön. Belenéz például egy sajtótermékbe, azokban mindig van valami, például egy megegyezés szövege két kormány között, az egyik az öné, de ez ne aggassza önt, nem tehetnek egymásról, a másik nem az öné, sőt ellenkezőleg, de ez se aggassza (bár a külföldiekkel mindig baj van). Az viszont már aggodalomra ad okot, hogy mire fel kerül be egy ilyen dokumentum az újságba. Mintha azt csak úgy lehetne, horkanna fel ön, nem az, hogy joggal, de érthető indulattal, hiszen ha kormányszintű dokumentumot csak úgy le lehet hozni egy lapban, akkor tényleg semmi se szent, nem csoda, hogy annyi a válás, meg a bűnözés is harapózik elfele.

Képzeljük el, hogy ön, kedves olvasó, igen, igen, ön, teljesen hülye, gyógyíthatatlanul az, folytonos melléfogásaival - ha államtitok birtokába jut, kifecsegi - idegesíti családját és szomszédait, valamint munkahelyi feletteseit. És akkor egy szép napon jön egy termetre csekély, ám jelentőségére nézvést daliás politikai tényező, és besorozza önt a saját házirendőrségébe, abba, amelyikbe behívták H. Bíró Lászlót, a Népszava főszerkesztőjét, hogy államtitok gondatlanságból való kiszivárogtatása okán elbeszélgessenek vele. Itt önnek jó lesz, bár eleinte itt is félszeg viselkedésével kelt közfeltűnést, de végül belerázódik az ügymenetbe, sőt megtáltosodik, ráun arra, hogy mindig csak a kollégák foganatosítanak látványos elővezetéseket, és egy szép napon nagyot gondol ön. Belenéz például egy sajtótermékbe, azokban mindig van valami, például egy megegyezés szövege két kormány között, az egyik az öné, de ez ne aggassza önt, nem tehetnek egymásról, a másik nem az öné, sőt ellenkezőleg, de ez se aggassza (bár a külföldiekkel mindig baj van). Az viszont már aggodalomra ad okot, hogy mire fel kerül be egy ilyen dokumentum az újságba. Mintha azt csak úgy lehetne, horkanna fel ön, nem az, hogy joggal, de érthető indulattal, hiszen ha kormányszintű dokumentumot csak úgy le lehet hozni egy lapban, akkor tényleg semmi se szent, nem csoda, hogy annyi a válás, meg a bűnözés is harapózik elfele.

Ugyanakkor érthető, hogy az elárvult KBI, amit annak idején kifejezetten Horn Gyula kedvéért és számára gründoltak össze, most frászban van, miközben feje felett alacsonyan repülnek a rendőrtábornokok, és bármikor eszébe juthat valakinek, hogy most mi legyen velük, üldözzék-e tovább a bűnt központilag, vagy küldjék inkább dolgozni őket. Ilyenkor kétféle eljárás lehetséges, a lapítás és remény, hogy majdcsak megfeledkeznek róla, elvégre hipp-hopp eltelik ez a négy év is, ahogy az előző eltelt;vagy lehet elővezetni boldog-boldogtalant, keltve a látszatot, hogy a KBI nélkül megállna ez a kis magyar élet, legféltettebb titkainkon röhögne dél-koreai turistától moldáv nepperig bárki, akinek kedve szottyan. Ez így van rendjén: aki a vesztét érzi, vonyít, ön is így tesz majd, kedves olvasó, habár arra a gondolatra, hogy ez a vesztét érezve vonyító, teszetosza kóklerhad lett volna a szuperrendőrség, még vesztet sem kell érezni, hogy az emberre rájöjjön a vonyíthatnék.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.