2010. július 9-e: Demszky Gábor a héten újabb birkanyájakat adott át. Gyapjas barátaink immár nemcsak a külső kerületekben és a belvárosban legelnek, de jut belőlük a bérházak udvaraira és a lépcsőfordulókba is; reggelente a családfő friss juhtejet fej a kávéba (ahol erre nincs érkezés, ott fejőslánybrigádok szorgoskodnak), és brindzát vacsorál a család. Azt a kis működési zavart - hogy tudniillik a birkák nem szívesen vacsorálják a parlagfüvet, ami ellen pedig bevetették őket - egyelőre nem sikerült kiküszöbölni.
Pedig még tizenkét évvel ezelőtt nyilatkozták különböző juhászok különböző tévécsatornáknak, hogy a birka normális esetben nem eszik parlagfüvet. Normális esetnek az számít, amikor van más legelnivalója. Parlagfűre csak annak zsenge korában - és akkor is ritkán - fanyalodik.
De, akárcsak tizenkét évvel ezelőtt, 1998-ban, a parlagfű napjainkban is közegészségügyi vonatkozásokkal bíró aktuális kampánykérdés. Ezért a főváros nagy területeket parlagfüvesített, hogy a birkának legyen mit zabálnia. És csak azt zabálhassa. A szürke egyenruhás, közterület-fenntartó Demszky-huszárok mellett a subába öltözött, a járókelőket furulyaszóval szórakoztató Demszky-juhászok is a városkép részévé váltak.
És mi az, hogy a birka nem szívesen legeli a parlagfüvet? Meg kell csak nézni, milyen szorgosan nyeldekelnek, amikor Demszky reggelente gumicsizmás lábával a bendőjükre térdel, és jobb kezével tempósan a pofájukba tömi az egy főre eső parlagfűadagot (távollétében a juhászok végzik ezt, nem kevésbé ügyesen).
Ilyenkor hálásan néz a birka az etető kézre.
