Publicisztika

A köztársaság elnöke aláírta a régi-új miniszter kinevezését. A dolgok és személyek méltó helyükre kerülnek végre.

Szeptember hatodikán Novák Dezső, a Ferencváros labdarúgó-csapatának vezetőedzője lemondott. Az ügyét tárgyaló elnökségi ülés után nézett bele a kamerába, elég volt, életveszélyesen megfenyegettek, mondta, és közben összeszorította a száját, gyűltek a könnyek a szemében, nem bírom tovább, remegte a hangja. Novák Dezsővel a Ferencváros a két legutóbbi bajnokságot megnyerte, bejutott a Bajnokok Ligájába, ami egy valag pénzt hozott a klubnak. Amikor rossz játékkal nyert a csapata, akkor azt mondta, hogy győztünk, de ez nem foci, amikor szívtak, akkor pedig nem azzal jött, hogy mindkét félidőben szembe sütött a nap.

Így, a választási kampány célegyenesében szikrázik fel igazán az amerikai társadalmi psziché hipokritizmusának elektromossága. A múlt héten az elnök pártja tartotta meg elnökjelölő konvencióját Chicagóban - nagy idők helyszíne ez; 1968-ban a chicagói Demokrata Konvenció volt a háború- és establishmentellenes mozgalom egyik legjelentékenyebb színtere -, és Clinton párton belüli kihívó nélkül lett elnökjelölt. A New York Timesban Maureen Dowd persze a maga pikírt modorában a Clinton körüli személyi kultuszról beszél, de hát mit tehet arról az elnök, hogy tanácsadói a családi értékeket helyezték kampánya középpontjába, hogy felesége nagy, térhatású beszédet mondott a Konvención, miszerint Bill a családszeretet maga, tizenhat éves Chelsea lánya pedig a jövő ezredbe vetett remény szimbólumaként araszolt a kamerák kereszttüzében a hatvanezres sportcsarnokban.

A szerző turkológus, egyetemi oktató.

A lapzártánkat követő napon, kedden kerül sor az Országgyűlés rendkívüli ülésnapjára. Az ellenzék a román-magyar alapszerződés véglegesnek tekintett szövegének újratárgyalását - tehát az e hónapra tervezett aláírás elhalasztását - szeretné elérni. Köztudott továbbá az is, hogy az ellenzéki pártok javasolták: Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a Parlamentben is fejthesse ki véleményét. Hétfőn este azonban több forrásból is úgy értesültünk, Markó Béla nem szólal fel, sőt, nem is jön aznap Magyarországra. Hogy végül is így

Sok hűhó után felállt a (jellemző honi slampossággal) magyar FBI-nak címkézett Központi Bűnüldözési Igazgatóság, amelynek az élére a néhány éve ittas vezetési ügybe keveredett Kiss Ernő ezredes került. Egyik első intézkedése a hangzatosan Bizalom Vonalának nevezett besúgási

Azt olvasom az International Herald Tribune címlapján, hogy az egyénieskedésre mindig hajlamos japánok új rendszert találtak ki a smileykra. A smileyk, vagy szakszerűbben: az emoticonok, egy olyan hallgatólagosan elfogadott kódrendszer darabjai - amelyet aztán a különböző csoportnyelvek fejleszthetnek, saját kis közmegegyezéseket alakíthatnak -, amely a gesztusokhoz, body language-hez hasonlóan az írott kommunikációt gazdagítja. :-), igaz? Mosolygok, jókedvemben írom ezt itt. Aztán lehetek picit, :-(, sőt nagyon mérges is: :-(((((. Az emoticonokat még 1980 körül a CMU bulletin boardok környékén egy Scott Fahlman nevű ember alkalmazta először, hogy aztán széles körben terjedjenek a számítógépes undergroundban. A japán Usenet-használók köre sokkal szűkebb, mint például az Egyesült Államokban, ha másért nem, hát mert olyan bonyolult komputerrel szöveget szerkeszteni japánul. De akik még használják is, a nyugati emoticonokat csináltnak, nehezen követhetőnek tartják; miért kell az embernek oldalt fordítani a fejét például, hogy az alapsmileyban - :-) - felfedezze a mosolyt. A japán smiley franciás könnyedséggel és eltökéltséggel szakít a számítógép-szubkultúra angolszász dominanciájával, egy No színházi maszkra hasonlít: (^-^), antropomorfabb és érzelemmentesebb, mint a japán társadalmi érintkezés általában. A gesztusok szerepe fontosabb - a kao maaku, az arckifejezéstan olyan tudomány, amit nyugati egyetemeken a Business Schoolban tanítanak, hiszen ott meg kell tanulni japánokkal üzletelni -, mint ahogy a kontextus is több jelentéssel bír és kevesebb szó van kimondva, mint a nyugati társadalmakban. A japán komputer-gesztusnyelv nagyobb különbséget tesz férfi és nő között, s mivel a japán életben általában nem ildomos, ha egy nő mosolygás közben a fogsorát villogtatja, ezért a női smiley is decensebb: (^.^). Szája egy pont, nem tágra nyitott, ne mondja azt senki nyugati, hogy a japán nőknek szopós szájuk van. A japánok persze képesek a felfokozott öröm- és szeretetkitörésre, amely az úgynevezett banzai-smileyban ölt testet: (^-^)/, illetve (^o^)/. Gyakori japán emoticon még a (;), ami hideg izzadságot jelöl, és a bocsánatkérő (o^>) is.

A szerző pszichológus.

A hír hallatán - bár egy ideje már nyilvánvaló volt, hogy bekövetkezik - valószínűleg sokan megdöbbentek. Jelentős túlzással azt lehetne mondani: egy pillanatra megállt az élet a Balkánon (és egyéb okokból érintett helyeken), amikor bejelentették, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság és a Horvát Köztársaság kölcsönösen elismerik egymást, a vitás kérdéseket meg majd később rendezik. Vitás kérdés marad a horvátországi szerb menekültek, valamint a Prevlaka-félsziget státusa. De ezek már csak apró ügyek. Kész, vége, fájront, a háborút hivatalosan is befejezték. Ki mit nyert, ki mivel lett gazdagabb, mi végre volt ez az idestova ötéves téboly?

Idén is kifut a Médiahajó, a tej, és számos verhetetlen tizenegy a zöld gyepre és a kék Dunára. Laptársaink már mind kijelölték csapatukat. Amolyan paranoid kabarettista modorban nevezünk mi is. Fiaink (lányaink) emelkedő számsorrendben a következők:

Jó dolog egy hálózat. Dolgok kapcsolódnak, áteresztenek, utat adnak az ozmózisnak a szemipermeábilis membránon vagy másutt; kommunikációban vannak. Egy hálózat interaktív, összeköt; ideális esetben többirányú kommunikációt biztosít. Ilyen ideális esetek a számítógépes hálózatok; nem ideális a villany-, víz- és gázvezeték vagy diktatúrában a hatalmi struktúra. Aki interaktív, az abszolút. A villany-, víz- és gázhálózatnál, valamint a diktatúrában csak a hálózat egy pontján - nevezzük most az egyszerűség kedvéért a tetejének -, tehát a tetején álló kommunikátornak van esélye, hogy ne fogadhasson, hanem csak küldhessen impulzusokat. A visszajelzésre végső soron nincs esély, mert ha az interakció abszolútsága megszűnik, akkor az egész változik. "Szórványosan, mint az erőleves, a lélek útja az égre merőleges."

A három dátum három korfordulót jelent. Ezeréves távlatban egy a tartalmuk: Magyarország Nyugattá válása. Az ezerszáz év előtti korfordulóra némileg erőltetett a modernizáció fogalmát visszavetíteni, de a barbárságból a civilizációba való átlépés hasonló fordulatot jelent, mint a múlt századi átlépés a tradicionálisból a modernbe. A mostani ünnepséggel az ország ünnepélyesen deklarálhatja, hogy eltökélte magát: Magyarországból ezerszáz év után végre valóban nyugati ország lesz.

Még ha a leginkább az időjárás elítélésével, valamint a kurvakérdés úgynevezett körüljárásával elfoglalt magyar sajtó ezt nem is vette észre, ennek a nyárnak a központi rendezvénye a magyarkérdés volt. És a dolgok állása biztatónak tűnik.

A tétre menő csaták szerelmesei most küldhetnek egy gratuláló e-mailt Bob Dole-nak (dole@bobdole.senate.gov), vagy lelkendezhetnek valamelyik Dole-centrikus newsgroupon (pl.: us.politics.bob"dole vagy alt.fan.bob"dole), hogy az öreg adott egy esélyt a mostani elnökválasztás komolyabbá tételére, saját esélyeinek növelésére. Az egész amerikai sajtó - a neccen is, meg azon kívül - azt találgatta a múlt héten, hogy Bob Dole, a republikánus elnökjelölt kit vesz maga mellé alelnökjelöltnek, ki lesz az a running mate, aki majd az alelnöki tévévitában jól megmogyorózza Al Gore-t. Dole még a tavaszon megpróbálta maga mellé állítani Colin Powell tábornokot, háborús hőst, akit sokan kapacitáltak arra is, hogy legyen elnökjelölt a republikánusoknál, de Ross Perot-t is szerette volna megnyerni. Colin Powell, aki az első fekete lett volna komoly eséllyel az Egyesült Államok elnökségére, azonban nemet mondott minden felkérésre, a tábornok már csak azzal befolyásolhatja az elnökválasztás menetét, hogy kit fog nyilvánosan támogatni. Bob Dole helyettesét illetően a találgatásokban sokáig a regionális koncepció uralkodott a sajtóban: azon studíroztak, hogy az agrár-Közép-Nyugatot (Kansast) képviselő Dole majd biztos az ipari Közép-Nyugatról választ helyettest, hogy egy all-Midwestern csapattal próbálja megverni a Clinton-Gore all-Southern mostani vezetést. Emlegették a michigani meg a wisconsini kormányzót, meg azt is, hogy egy ilyen felállás jó előre eldönti a versenyt; egy ilyen felállás nem jelentett volna komoly kihívást Clintonéknak.