A lapzártánkat követő napon, kedden kerül sor az Országgyűlés rendkívüli ülésnapjára. Az ellenzék a román-magyar alapszerződés véglegesnek tekintett szövegének újratárgyalását - tehát az e hónapra tervezett aláírás elhalasztását - szeretné elérni. Köztudott továbbá az is, hogy az ellenzéki pártok javasolták: Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a Parlamentben is fejthesse ki véleményét. Hétfőn este azonban több forrásból is úgy értesültünk, Markó Béla nem szólal fel, sőt, nem is jön aznap Magyarországra. Hogy végül is így

Ez nagyrészt a magyarországi politikai erők sara. A kormányé - pontosabban Horn miniszterelnöké - annyiban, hogy a puccsszerűen felgyorsított tárgyalások miatt nem adta meg az RMDSZ-nek a lehetőséget arra, hogy a szervezet politikai tényezőként funkcionálhasson. Horn úgy kezelte Markóékat, mint az óvodásokat, s ennek a választásokra készülő romániai magyar közéletre komoly hatása lehet. Akár úgy, hogy a magyar kormány hozzáállása az RMDSZ-be vetett választói bizalmat ingatja meg (hiszen a párt érdemlegesen nem tudta képviselni szavazói érdekeit), akár úgy, hogy a legjelentősebb határon túli szervezetben közvetve a radikális szárny térnyerését segíti elő. A honi - önmeghatározása szerint nemzeti elkötelezettségű - ellenzék pedig ezt csak fokozza. Nem elsősorban azzal, hogy - talán csak az MDNP kivételével - a teljes tagadás álláspontjára helyezkedett, ez önmagában még rendjén is lehetne. Hanem azzal, hogy érv- és retorikai készletük (az alapszerződés ebben a formában nemzetellenes, maga a harmadik Trianon stb.) vállalhatatlan az RMDSZ számára. Egy romániai magyar párt nem tudhat mit kezdeni az alapszerződés ilyen alapokon történő bírálatával, s abba végképp nem mehet bele, hogy magyarországi belpolitikai erődemonstrációk fő attrakciójaként használják fel őket, mint teszik azt jelenleg az ellenzéki pártok.

Ám az RMDSZ is hibáztatható jelenlegi helyzetéért. A határon túli szervezetekre gyakran jellemző a kivárásos politika, az, hogy az ellenséges közeg ellenében is megtehető kis lépések helyett inkább a Nagy Esélyre várnak (ami egynémely esetben, mondjuk ki, a helsinki formula nyomán a "békés" határváltoztatásba vetett tévhit). Például a felsőoktatás területén: az önálló magyar egyetem követelése axióma, ugyanakkor mértékadó erdélyi értelmiségiek szerint a romániai magyarság megfelelő személyi és anyagi feltételek híján meglévő egyetemi intézményegységeit sem tudja rendesen működtetni, illetve az adott keretek kínálta lehetőségeket százszázalékosan kihasználni. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Ezzel kapcsolatos szakmai vitáktól azonban nem volt hangos az erdélyi magyar közélet. Márpedig az ezzel s a hasonló kérdésekkel való józan szembenézést nem spórolhatják meg.