Az utolsó kártya

  • 2002. október 17.

Publicisztika

A napokban számos fővárosi lakos postaládájában landolt Schmitt Pál azon korteslevele, amely a Fidesz támogatottja által belengetett Budapest-kártya ötletét népszerűsíti. Miszerint: olcsóbb lesz a közlekedés - a gyerekesek egész hétvégén, a többiek pénteken és szombaton este hattól ingyé´ utazhatnak -, olcsóbban lehet vásárolni, állatkertbe, Planetáriumba, múzeumokba meg strandokra járni. "A kártya teljesen ingyenes, igényelni sem kell", mert az a budapestieknek jár. Mindenkinek szükségletei szerint, ha még emlékszünk e Kádár-kori baromságra. Bizony, itt a polgári kommunizmus ígérete: lesz minden, ráadásul fillérekért, a nagycsaládosokat effektíve felpofozzák a közértesek, ha nem a nagyobb rúd Picket emelik le a polcról.

n A napokban számos fővárosi lakos postaládájában landolt Schmitt Pál azon korteslevele, amely a Fidesz támogatottja által belengetett Budapest-kártya ötletét népszerűsíti. Miszerint: olcsóbb lesz a közlekedés - a gyerekesek egész hétvégén, a többiek pénteken és szombaton este hattól ingyé´ utazhatnak -, olcsóbban lehet vásárolni, állatkertbe, Planetáriumba, múzeumokba meg strandokra járni. "A kártya teljesen ingyenes, igényelni sem kell", mert az a budapestieknek jár. Mindenkinek szükségletei szerint, ha még emlékszünk e Kádár-kori baromságra. Bizony, itt a polgári kommunizmus ígérete: lesz minden, ráadásul fillérekért, a nagycsaládosokat effektíve felpofozzák a közértesek, ha nem a nagyobb rúd Picket emelik le a polcról.

A múlt héten kiszámoltuk az egyes ígéretek költségvonzatait, azaz úgy tettünk, mintha a kampányban elhangzó tódításokat komolyan lehetne venni. Ha pusztán egy, a kampányfinisekben megszokott fogásról lenne szó, a Schmitt-levéllel foglalkoznunk sem kellene.

Az iromány azonban több ennél: a "független" Schmitt mögött felsorakozó, az országos hatalomból kiszorult Fidesz főváros- és ember- (horribile dictu: polgár-) szemlélete köszön vissza a küldemény minden sorából. Mert bár szépen szólnak hozzájuk, a megszólított budapestiek státusa valójában változatlan a fideszes világképben. A párt a vereségét (dehogy a vereségét; "a kormányrúd kiütését a kezükből") a "vízfej" Budapest baloldaliságával magyarázta; azzal, hogy a "fröccsért megvehető" (Surján László) "fővárosi lumpenprolik" (Bayer Zsolt) "prehumán ösztöneire" (Kövér László) sikeresen hangolódtak a veresek. És mindebből milyen tanulságot vontak le a magyar polgárok? A következőt: ígérni köll a büdös prolinak, mindegy, hogy mit, ahhoz úgyis hülye, hogy végiggondolja, mekkora hazugság az egész; az a lényeg, hogy azt érezze az állatja, ingyen kapja majd. Hogy a kisujját sem kell mozdítania, mert az állam (a főváros, Scmitt, Orbán) gondoskodik olcsó kajáról, piáról, vurstliról - ez kell a lumpeneknek!

A Fidesz-támogatott ígérethalmazát ez (az úgynevezett "pragmatizmus") hatja át. Ez a gőg (plusz a választási vereség óta szűnni nem akaró sértődöttség) lényegét tekintve ugyanaz, mint a tíz évvel ezelőtti "csuhások, imához!" kiszólás vagy az 1998-2002 közötti, a társadalmat kiskorúak közösségének tekintő felsőbbrendűség-tudat. Nem más, mint azoknak a mélységes megvetése, akik nem kértek és továbbra sem kérnek Orbánékból. És akik nem lepődnek meg azon, ha Orbánék vasárnap Budapesten ismét akkorát buknak, mint Rottenbiller.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.