Az utolsó kártya

  • 2002. október 17.

Publicisztika

A napokban számos fővárosi lakos postaládájában landolt Schmitt Pál azon korteslevele, amely a Fidesz támogatottja által belengetett Budapest-kártya ötletét népszerűsíti. Miszerint: olcsóbb lesz a közlekedés - a gyerekesek egész hétvégén, a többiek pénteken és szombaton este hattól ingyé´ utazhatnak -, olcsóbban lehet vásárolni, állatkertbe, Planetáriumba, múzeumokba meg strandokra járni. "A kártya teljesen ingyenes, igényelni sem kell", mert az a budapestieknek jár. Mindenkinek szükségletei szerint, ha még emlékszünk e Kádár-kori baromságra. Bizony, itt a polgári kommunizmus ígérete: lesz minden, ráadásul fillérekért, a nagycsaládosokat effektíve felpofozzák a közértesek, ha nem a nagyobb rúd Picket emelik le a polcról.

n A napokban számos fővárosi lakos postaládájában landolt Schmitt Pál azon korteslevele, amely a Fidesz támogatottja által belengetett Budapest-kártya ötletét népszerűsíti. Miszerint: olcsóbb lesz a közlekedés - a gyerekesek egész hétvégén, a többiek pénteken és szombaton este hattól ingyé´ utazhatnak -, olcsóbban lehet vásárolni, állatkertbe, Planetáriumba, múzeumokba meg strandokra járni. "A kártya teljesen ingyenes, igényelni sem kell", mert az a budapestieknek jár. Mindenkinek szükségletei szerint, ha még emlékszünk e Kádár-kori baromságra. Bizony, itt a polgári kommunizmus ígérete: lesz minden, ráadásul fillérekért, a nagycsaládosokat effektíve felpofozzák a közértesek, ha nem a nagyobb rúd Picket emelik le a polcról.

A múlt héten kiszámoltuk az egyes ígéretek költségvonzatait, azaz úgy tettünk, mintha a kampányban elhangzó tódításokat komolyan lehetne venni. Ha pusztán egy, a kampányfinisekben megszokott fogásról lenne szó, a Schmitt-levéllel foglalkoznunk sem kellene.

Az iromány azonban több ennél: a "független" Schmitt mögött felsorakozó, az országos hatalomból kiszorult Fidesz főváros- és ember- (horribile dictu: polgár-) szemlélete köszön vissza a küldemény minden sorából. Mert bár szépen szólnak hozzájuk, a megszólított budapestiek státusa valójában változatlan a fideszes világképben. A párt a vereségét (dehogy a vereségét; "a kormányrúd kiütését a kezükből") a "vízfej" Budapest baloldaliságával magyarázta; azzal, hogy a "fröccsért megvehető" (Surján László) "fővárosi lumpenprolik" (Bayer Zsolt) "prehumán ösztöneire" (Kövér László) sikeresen hangolódtak a veresek. És mindebből milyen tanulságot vontak le a magyar polgárok? A következőt: ígérni köll a büdös prolinak, mindegy, hogy mit, ahhoz úgyis hülye, hogy végiggondolja, mekkora hazugság az egész; az a lényeg, hogy azt érezze az állatja, ingyen kapja majd. Hogy a kisujját sem kell mozdítania, mert az állam (a főváros, Scmitt, Orbán) gondoskodik olcsó kajáról, piáról, vurstliról - ez kell a lumpeneknek!

A Fidesz-támogatott ígérethalmazát ez (az úgynevezett "pragmatizmus") hatja át. Ez a gőg (plusz a választási vereség óta szűnni nem akaró sértődöttség) lényegét tekintve ugyanaz, mint a tíz évvel ezelőtti "csuhások, imához!" kiszólás vagy az 1998-2002 közötti, a társadalmat kiskorúak közösségének tekintő felsőbbrendűség-tudat. Nem más, mint azoknak a mélységes megvetése, akik nem kértek és továbbra sem kérnek Orbánékból. És akik nem lepődnek meg azon, ha Orbánék vasárnap Budapesten ismét akkorát buknak, mint Rottenbiller.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.