Amikor már nagyon látszott, hogy a néhai Fiatal Demokraták Szövetségének jogutóda és szatellitjei jól beindultak a magyar termőföld védelmére; amikor már nagyon úgy tűnt, hogy az agrárxenofóbia lesz az a közös alap, amelyre az ellenzéki egység feláll; amikor tehát már nagyon gyűlt a sok autogram a magyar vidéken - akkor az ügynöktörvény által kétszeresen is érintett H. Gy. polgártársunk gondolt egyet. Derűs, napsütötte csütörtöki nap volt, amikor a miniszterelnök a kormány ülésén szerényen köhintett, és imígyen szólt: "Há´ jó. Há´ döncsön a nép. Ugye, Laci, ugye, Gábor. Na." És a nép ügydönteni fog, de nem ám csak úgy. Három kérdés lesz, és a kormánypártok mindháromra igent várnak tőlünk, s ha még belevennék azt is, hogy maradjon-e feloszolva a Munkásőrség, akkor lehetne megint négyigenesnek hívni, de így nem lehet.
A NATO-kérdés sima ügy: a Fidesz populizmusára kormánypopulizmus lett a válasz. Csak nem fogunk félni kiállni a magyar nép elé? Hogy az Orbán cinikusan kortyolgathassa a teáját az Aktuálisban? Nem, a nép ügydönt NATO-ügyben, ami komoly kormányfordulat; olyannyira komoly, hogy ha a nép erre nemet mond, akkor csókolom. Aztán még olyan áron is ügydöntő lesz a népszavazás, hogy H. Gy. simán bekalkulálta: a két kormánypárt magyarázkodhat szépen a jóval előttük pálfordult Fidesz helyett, az MSZP elnökségének pl. külön hozzá kellett igazítania véleményét a kormányéhoz (szegény Kósáné még az ominózus napsütötte csütörtök reggelen is elküldte anyjába az ügydöntést a tévében). Óriási.
A két földügyi döntés pedig igazi remake-mű: úgy föltenni az ellenzék kérdését, hogy a kormány bekaszálja a xenofób szavazatokat is. A kormány és benne a virtuális SZDSZ a második kérdést (magyarok földvásárlása) ki is hagyhatta volna, a harmadik esetben azonban kifejezetten antiliberális választ vár (külföldiek földvásárlása), mintha az akkora ügy lenne, pedig nem: hát mi a túróért ne vegyenek itthon földet külföldiek, ha egyszer kell a tőkéjük is meg a know how-juk is. A trükk ott van, hogy H. Gy. polgártársunk az EU-csatlakozás időpontjáig időhöz kötné az embargót, ami azért elviselhetőbb, és ezért tán Brüsszelben sem a személyzeti liftet kell majd használnia. Persze itt is a dilemma: mi van, ha az ellenzék majd bojkottál, hogy így pedig nem, nem, soha? Akkor se a kormány lesz lépéskényszerben, mert erre azt mondhatják, há´ nem tik akartátok ezt az egész fölhajtást, csórikáim? Ügyes. H. Gy. polgártársunk, immáron nem először, megmajmolta politikai ellenfeleit, elég felidézni a "csapda ez, légy résen!" típusú, meglehetős tanácstalanságról árulkodó ellenzéki reakciókat, vélik sokan. Arról, hogy a földügyi meghátrálás azt is jelentheti, hogy az ellenzék demagóg hisztizése eredménnyel járt, ergo a Mi Hazánkban észérvek nélkül is van értelme politizálni, kevesebb szó esik. Szomorú dolgok ezek voltaképp.
Egy dolgot mindenesetre nem fogunk hallani a közelgő választási kampány tévévitáiban, és ez jó: hogy te gané, há´ pár hónapja még egész mást mondtál! A kedves képviselőtársak még pár napja is mindenről mást gondoltak, NATO-ügyben hétpárti konszenzust rúgott fel sorban mindenki - ezt sem árt felidézni -, és mivel ezt a másikról is tudják, szépen, kölcsönösen leírják egymásnak. Van ilyen.
