Az ellenzéki térfél újrafelosztását hozhatja a jövő évi EP- és önkormányzati választás

Három hónappal a 2022-es országgyűlési választási győzelmük után a kormánypártok spórolásra hivatkozva bejelentették, hogy 2024-ben egyszerre tartják az önkormányzati és az európai parlamenti választásokat. Ez a példátlan húzás több szempontból is nehéz helyzetbe hozta az ellenzéket.

Jövőre mindkét választást június 9-én rendezik, ám azok a jelenlegi polgármesterek és önkormányzati képviselők, akik 2024-ben esetleg elbuknak, további négy-négy és fél hónapig a hivatalukban maradhatnak. A 2019 ­októberében szerzett mandátum mindenképpen öt évig él, azt nem lehet lerövidíteni menet közben. Egy ilyen helyzet nagy valószínűséggel hónapokra ellehetetleníti majd az önkormányzati munkát.

Ez is mutatja, hogy ez az intézkedés nem a hangoztatott spórolás miatt született, csak újabb csapdát állít az ellenzéknek. Az EP-választás egy izgalmas erőfelmérő a politikában; a tisztán listás választás miatt elég pontosan kiderül, melyik párt épp hol tart. Ez Magyarországon eddig jellemzően azt jelentette, hogy a Fidesz nyer, miközben az ellenzék végre visszajelzést kap a tényleges állapotáról: 2009-ben például itt vérzett el végleg a rendszerváltó SZDSZ, de az MSZP látványos zsugorodása is nyilvánvalóvá vált; 2019-ben pedig a DK és a Momentum előretörése is az EP-választás nyomán vált egyértelművé.

Az összefogó ellenzéki pártok a 2022-es bukása után bevallottan is ilyen erőfelmérőnek képzelték el a 2024-es EP-választásokat, főleg persze azok, amelyek legalább ellenzéki szinten „nagynak” számítanak. A DK és a Momentum arra gyúr, hogy a hat jelenlegi ellenzéki parlamenti párt különösen rosszul teljesítő részéről a választók mondják ki a végső ítéletet. Igaz, ehhez eltűnésre hajlandó pártok is kellenek, hiszen az LMP a 2019-es 2,18 százalékos eredménye ellenére is simán része lett a három évvel későbbi összefogásnak, és jelenleg a DK segítségének köszönhetően saját parlamenti frakciója is van. A Párbeszédről pedig csak azért nem mondható el hasonló, mert ők soha nem indultak még önállóan választáson; 2019-ben az MSZP-vel közösen is mindössze 6,61 százalékot értek el, hogy aztán pár hónappal később Karácsony Gergely személyében főpolgármestert adjanak Budapestnek.

Remélni valamit

Az ellenzék tehát az EP-választáson külön-külön indulva tiszta képet szeretne kapni a helyzetéről, miközben a pártok annak is tudatában vannak, hogy az önkormányzati választáson a Fidesz ellen reálisan csak egymással összefogva tudnak győzni. A Fidesz pontosan emiatt tette egy napra a két voksolást. Az ellenzék számára adott a lecke: ugyanabban a kampányszezonban úgy lenyomni egymást is, hogy közben a közösen elnyert önkormányzatokat meg kellene tartani, sőt lehetőség szerint újabb településeken előrébb lépni. Ráadásul ezúttal a közhangulat felhajtó erejére sem számíthatnak: 2019-ben sokan valamiféle későbbi országgyűlési diadalhoz vezető első lépésként fogták fel az összefogást és a nagyobb települések egy részének a behúzását, ám 2026-ról most éppen nem gondol semmit senki sem, az ellenzék egy részét pedig közel annyira utálja potenciális szavazóik bizonyos hányada, mint a Fideszt.

Logikus lenne a csapdahelyzet elkerüléséért vállalni a közös listát az EP-választásra is, de nagy jóstehetség nem kell ahhoz, hogy tudjuk, ilyen nem lesz. A pártok komolyan gondolják az erősorrend tisztázását, ami egyáltalán nem baj.

Információink szerint az EP-választás eredményeire alapoznák a 2022-esnél átgondoltabb összefogást.

A teljes összefogást az MSZP tartja egyedül kívánatosnak, ami a közvélemény-kutatások adatait látva érthető: a pártot hosszú ideje 5 százalék környékére mérik. A szocialisták úgy számolnak, a kettős verseny az összellenzék szavazóinak körében akár 10–15 százalékos lemorzsolódáshoz is vezethet. „A jelenlegi autoriter rendszerben a demokratikus ellenzéken belüli verseny és a viták csak a Fideszt erősítik, és egyben gyengítik az ellenzék 2026-os kormányzóképességébe vetett hitet is. Nem lehet egy antidemokratikus környezetben demokratikus háziversenyt rendezni. Az arányosnak mondott választási rendszer sem tud érvényesülni egy antidemokratikus, autoriter környezetben, sőt a mandátumkiosztás is leginkább a legerősebbet, jelesül megint csak a Fideszt segíti” – áll az MSZP lapunknak küldött válaszában, s azt is hozzátették, hogy egy újabb elsöprő kormánypárti győzelem megakadályozása közelebb vezetne mindenkit a 2026-os sikerhez.

 

Könnyű lesz eltévedni

Fotó: MTI/Vajda János

Az okos szavazók

A legerősebbre mért ellenzéki párt, a DK szerint simán belefér a verseny és az összefogás egyazon napon. Az önkormányzati választáson a párt „a demokratikus ellenzéki pártok közös indulását támogatja, közös polgármesterjelöltekkel”, de az EP-voksoláson önállóan indul, mivel „a DK sokkal jobban tiszteli a magyar választópolgárokat annál, mint hogy azt gondolnánk, hogy a szavazók nem értik a két választás közötti különbséget”. Arra a kérdésre, hogy miképp egyeztetik össze a két választást, és mi vár szerintük a most elbukó pártokra, nem válaszoltak, mondván, a nyilvánosságban nem akarnak taktikai kérdésekkel foglalkozni.

Minden jel szerint hasonló állásponton van a másik biztos EP-bejutónak mért Momentum is. A párt már több támogatottját is bejelentette az önkormányzati választásra, illetve az is biztos, hogy újra Donáth Anna és Cseh Katalin lesz majd az EP-listájuk élén. A DK-val szemben ők egyértelműen utaltak arra, mit kell tennie a jövőre elbukó pártoknak: „Ha az az eredmény születik, hogy egyes pártoknak nem mérhető a támogatottsága, akkor nekik önreflexiót kell gyakorolniuk és végiggondolniuk azt, hogy amit ők kínálnak a politikai piacon, arra van-e kereslet” – áll a párt Narancs kérdésére elküldött válaszában.

Az LMP azt tartotta fontosnak megüzenni, hogy nem lehet egységes stratégiáról beszélni az önkormányzati szektor egészére nézve: „Vannak jó teljesítményt nyújtó regnáló ellenzéki polgármesterek, és vannak rossz teljesítményt nyújtók, vannak jó kihívók akár más pártok soraiból, és vannak alkalmatlan civil jelöltek is: minden helyzet más és más. Mi ezért minden helyzetben külön fogunk dönteni, két szempont alapján: minél nagyobb esély legyen a győzelemre, és minden önkormányzatban minél nagyobb legyen a zöld megközelítés súlya.” Az egy ideig az LMP-vel és a Momentummal is közös listára készülő Párbeszéd, úgy tűnik, szintén beletörődött a külön indulásba. A lapunknak megküldött válaszukban már nemcsak erről beszéltek tényként, hanem arról is, hogy a 2019-es bénázás miatt meglepetésre kieső Jávor Benedek lesz a listavezetőjük. A párt helyi szinten ragaszkodna ahhoz, hogy a legerősebb ellenzéki jelöltet támogassák, viszont arra az esetre, ha nem érnék el az EP-választáson az 5 százalékot, már megvan a magyarázat. „Az 5 százalék pedig nem egy bűvös szám, a jövőt nem határozza meg. A trendeket és a pártok egymáshoz képesti eredményét is vizsgálni kell.”

Az ellenzéki mezőnyből most is a Jobbik lóg ki leginkább, de ebben a kérdésben a lényeget tekintve ők sem képviselnek mást: miközben önkormányzati választásokon a legkevésbé sem akarnának pártpolitizálni, és lokálpatrióta embereket támogatnának, addig az EP-választáson elkülönülnének a többi ellenzéki párttól. „A Jobbik-Konzervatívok nem tud és nem is fog közösséget vállalni egy olyan baloldali párttal, akinek legfőbb vágya az Európai Egyesült Államok létrehozása. Vagy olyan párttal, amely számára a zöld politikai elképzelések a gazdasági realitásokat, és a magyar dolgozók érdekeit is felülmúló elképzelés” – osztották ki egyszerre a DK-t és a zöldeket is állásfoglalásukban.

A szomorú valóság

Az MSZP-n kívül tehát nagyjából egységesnek tűnik a kép: mindenki külön menne Európába, helyi szinten a legesélyesebb Fidesz ellen induló támogatása, lehetőleg minél kevesebb egymás közti taktikázással. Jól hangzik, de a valóság most is bonyolultabb. A pártpolitika nem fog eltűnni: bár az összefogás jelöltjeként 2019-ben Miskolcon 10 százalékot vert fideszes ellenfelére Veres Pál, most a DK és az LMP bejelentette, hogy mégsem őt támogatja, hanem a DK országgyűlési képviselőjét, Hegedűs Andreát. A DK indoklása szerint Veres túl közel áll a Fideszhez, az LMP szerint nem elég zöld, de már e döntéssel megdőlt az addig hangoztatott álláspont a legerősebb jelöltről és a közös támogatottakról. Hegedűs Andrea az ellenzéki előválasztást nem tudta megnyerni az MSZP-s Varga László ellen, aki aztán 2022-ben szintén kikapott közös jelöltként. Bár Veres finoman szólva sem a harsányan antiorbánista ellenzék része, a Jobbik és az MSZP már mögötte áll; ezt a helyzetet nehéz nem úgy látni, mint az ellenzéki esély beáldozását.

Felsejlik a pártpolitika a Momentum és az LMP között is. A két párt, különösen az előbbi elnökségi tagja, Kele János és az LMP-társelnök Ungár Péter hónapok óta látványosan utálja egymást az utóbbi családjának NER-es vállalkozása miatt, amelyben Ungár Péternek is van részesedése. A vita szeptemberre oda fajult, hogy Kele kijelentette, „soha nem fog megszavazni” olyan előterjesztést, amely az LMP jelöltjeinek támogatásáról szólna. Hogy ezt mennyire kell szigorúan érteni, azt nem részletezte senki, mindenesetre a győri civil Pintér Bence mögé pár nap különbséggel beállt mind a két párt.

Ráadásul 2019 óta a Jobbikból kivált szélsőjobbos Mi Hazánk is kinőtte magát, s való­színűleg már sok szavazót elszipkázott az immár Jobbik-Konzervatívok nevű anyapárttól. Utóbbinak épp önkormányzati szinten vannak sikeres, a „régi”, vadul szélsőjobbos időkből kimosakodott, de még az „eredeti” közeg számára is vállalható emberei. Például az ózdi Janiczák Dávid vagy a jászberényi Budai Lóránt; utóbbi a 2023. eleji időközi pol­gármester-választáson fölényesen megverte a ­Fidesz-támogatta jelöltet. Győzelme arra a stratégiára épült, amelyet manapság a Jobbik is preferál: civil vagy civilnek tűnő várospolitikusok támogatása a pártpolitikai szempontok hangsúlyozása nélkül.

És persze ott van a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, amelynek most sincs a parlamenti ellenzékkel egyeztetett választási politikája: Ajkán, Újpesten és a Hegyvidéken már biztosan indítanak saját polgármesterjelöltet is. Ez még talán nem is ütné szíven az ellenzéket, de az EP-választás izgalmas helyzetet teremthet: a jelenlegi számok alapján 6–8 százalék körülre mért párt nemcsak esélyes lehet az EP-be jutásra, de a Republikon októberi mérései azt mutatják, akár egálba kerülhetnek az egész ellenzéki térfél újraosztását erre a választásra alapozó Momentummal is. Vannak egészen friss pártok is: az önkormányzati választásból kimaradnak, de Márki-Zay Péter és az egykori Jobbik-elnök Vona Gábor pártja (a Mindenki Magyarországa Néppárt, illetve a Második Reformkor) is tovább osztaná az ellenzéki tortát. Aligha van komoly esélyük nagyot dobni, de vezetőik ismertsége hozhat a számukra annyit, hogy komoly fejfájást okozzanak az erősorrendet 1–2 százalékos különbségek alapján meghatározni próbáló, a versenyt továbbra is csak a megszokott résztvevőkkel tervezők körében.

Külön tészta Budapest, ahol nemcsak a máshol leírt Párbeszéd nélkülözhetetlen Karácsony Gergely főpolgármester miatt, de a Jobbik is szeretne kicsit erősödni. A fővárosban a DK-nak úgy kellene beállnia az összefogásba, hogy azért továbbra se kedveljék nagyon Karácsonyt. Budapest megtartása az ellenzék alapvető célja. A 2024-es nehézségeket amúgy maga Karácsony vázolta a legtisztábban a Partizánnak adott októberi interjújában. „Az lenne nekem, mint közös jelöltnek a legjobb, ha közös listán indulnának (a pártok az EP-választáson – F. Á.), de nem vagyok benne biztos, hogy az ellenzéknek és az országnak is ez az érdeke.” Valóban, a következő pár hónapban sokszor lesz nehéz szétszálazni, hogy mi az ország, mi az ellenzék, mi egyes települések és mi az egyes pártok érdeke.