Boldogságot prédikálnak – Miért népszerűsít alkoholt egy állami cég?

  • Tamás Gábor
  • 2014. augusztus 13.

Publicisztika

Kóstoltatnak is. Pontosan úgy, ahogy az amatőr díler jointtal kínálgatja a srácokat az iskola kapujában.

Cowboykalapos, napbarnította, bajuszos férfi gyújt rá éppen egy legendás plakáton. Arca egy sokmilliárdos dohányipari vállalkozás mindennapos lenyomataként volt látható a világ minden szegletében. A márkanév ott tündökölt minden komolyabb versenyen, autóbemutatón, sőt egynémely jótékonysági rendezvényen is. Aztán egyszer csak eltűnt, mert hosszas pereskedés után az üzleti megfontolásokat felülírták az általános etikai és civil szempontok: olyasmit nem hirdetünk köztéren, ami ártalmas az egészségre. És a cigaretta az.

Jelenleg az egyik legnagyobb üdítőital-gyártó cég küzd hasonló problémával. A lényeg itt is ugyanaz: ha bizonyíthatóan káros a termék az egészségre, fogyasztása elhízással, magas vérnyomással vagy bármi egyébbel jár, akkor annak közterületen reklámozása tilos. Legendás vermutmárkák is kikoptak a Forma–1-ből, a sétálós viszki rafinált reklámja is a legkésőbb esti műsorsávokba férhet már csak bele. Mert káros dolgokat nem népszerűsítünk, főleg fiatalok számára nem.

A reklámarc (Orbán pálinkája)

A reklámarc (Orbán kapta ajándékba)

Fotó: Facebook/Orbán Viktor

Azt gondolnánk, mindez evidencia – de tévedünk. Előttünk van ugyanis egy magyar állami cég nagy felületeken közreadott hirdetése, amely a megcélzott közönségnek, a 18-20 éveseknek azt üzeni, hogy egy alkoholos italban maga a boldogság rejtőzik. Az akciót a Magyar Turizmus Zrt. Agrármarketing Centrumának (AMC) vezérigazgatósága indította, a társaság augusztus végéig 50 millió forintot költ a különféle hazai pezsgőmárkák és habzóborok népszerűsítésére. Kóstoltatnak is. Pontosan úgy, ahogy az amatőr díler jointtal kínálgatja a srácokat az iskola kapujában.

Na ja, hosszasan lehetne most vitázni arról, hogy az alkoholfogyasztás az emberiséggel szinte egyidős, vagy hogy a sokat emlegetett „mértékletes fogyasztás” akár a kiegyensúlyozott életvitel alapja is lehet. Van, aki iszik és meg is magyarázza, a másik meg nem és be is tiltaná az egészet. Mi csak azt nem értjük, hogy e vitában, pontosabban a speciális élvezeti piacon (egy flancos reklámkampány támogatásával) ugyan mi a fenét keres egy állami cég korábban kormányzati felügyeletű szerve?

Lehet, hogy a gyökereket valahol ott kell keresnünk, ahol Orbán Viktor a legszívesebben kapálgat. Külföldi partnereink bamba arccal nézték, amikor – az adóztatási anomáliák miatt közben bebukni látszó – magyar pálinkatörvényt egyenesen a magyar szabadságharc egyik fő eseményének nevezte ki a magyar kormányfő. Most itt a pezsgőkampány; és nem kéne megállni félúton. Van néhány ötletünk. Döntsd a sört, ne siránkozz. Aromás szeszben az igazság, tablettás borban a vigasz. (És persze fizess kellő mennyiségű jövedéki adót, meg áfát.)

Nem hinnénk, hogy a civilizált világban van még egy olyan ország, melynek kormányzata intézményesen népszerűsít gyerekeink számára olyasvalamit, ami a saját társadalmának életét megkeseríti, aminek az egészségügyi kezelése súlyos költségvetési pénzeket emészt föl, hogy az egyre siralmasabb halálozási statisztikáról már ne is beszéljünk. Van másik statisztika is: hétvégenként ötször annyi fiatal kerül heveny alkoholgondokkal az orvosi ügyeletekre, mint négy éve. Alig múlik el hét úgy, hogy ne kapnánk hírt piás balesetről, aminek a vége halál vagy életfogytig tartó nyomorúság.

A trafikrendszernek nevezett piaci újraosztás a hivatalos indokolás szerint a fiatalok egészségének megőrzésére szolgált; minden dobozon ott a fenyegető felirat, hogy milyen borzasztó következményekkel járhat, ha valaki cigizik. Ilyet a piásüvegeken ne keressünk. A miniszterelnök alighanem a pálinkafront élharcosa marad (mindenféle szégyenkezés nélkül dönti magába nyilvános rendezvényeken a feleseket), a gazdasági-politikai elit köreiben pedig sikké vált borászatot, „kézműves” pálinkafőzdét venni. Csatlakozni kell a fősodorhoz.

Azt persze magunk sem hisszük, hogy a kormányzati marketing hatására a mi csodálatos hazánkban a minőségi alkoholfogyasztás felé fordul a forgalom. De ezt az egészet valaki kitalálta. Leírta. Téma volt ilyen-olyan értekezleteken, egyeztetéseken. Aztán valami hivatalnok a szükséges támogatásról is intézkedett. És ezek szerint nem volt az államgépezetben olyan felelős vezető, aki legalább zsigerből ellenkezett volna, hogy ezt tán mégsem kéne. Talán nincsenek 18-20 éves gyerekeik. Esetleg isznak maguk is.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.