Boldogságot prédikálnak – Miért népszerűsít alkoholt egy állami cég?

  • Tamás Gábor
  • 2014. augusztus 13.

Publicisztika

Kóstoltatnak is. Pontosan úgy, ahogy az amatőr díler jointtal kínálgatja a srácokat az iskola kapujában.

Cowboykalapos, napbarnította, bajuszos férfi gyújt rá éppen egy legendás plakáton. Arca egy sokmilliárdos dohányipari vállalkozás mindennapos lenyomataként volt látható a világ minden szegletében. A márkanév ott tündökölt minden komolyabb versenyen, autóbemutatón, sőt egynémely jótékonysági rendezvényen is. Aztán egyszer csak eltűnt, mert hosszas pereskedés után az üzleti megfontolásokat felülírták az általános etikai és civil szempontok: olyasmit nem hirdetünk köztéren, ami ártalmas az egészségre. És a cigaretta az.

Jelenleg az egyik legnagyobb üdítőital-gyártó cég küzd hasonló problémával. A lényeg itt is ugyanaz: ha bizonyíthatóan káros a termék az egészségre, fogyasztása elhízással, magas vérnyomással vagy bármi egyébbel jár, akkor annak közterületen reklámozása tilos. Legendás vermutmárkák is kikoptak a Forma–1-ből, a sétálós viszki rafinált reklámja is a legkésőbb esti műsorsávokba férhet már csak bele. Mert káros dolgokat nem népszerűsítünk, főleg fiatalok számára nem.

A reklámarc (Orbán pálinkája)

A reklámarc (Orbán kapta ajándékba)

Fotó: Facebook/Orbán Viktor

Azt gondolnánk, mindez evidencia – de tévedünk. Előttünk van ugyanis egy magyar állami cég nagy felületeken közreadott hirdetése, amely a megcélzott közönségnek, a 18-20 éveseknek azt üzeni, hogy egy alkoholos italban maga a boldogság rejtőzik. Az akciót a Magyar Turizmus Zrt. Agrármarketing Centrumának (AMC) vezérigazgatósága indította, a társaság augusztus végéig 50 millió forintot költ a különféle hazai pezsgőmárkák és habzóborok népszerűsítésére. Kóstoltatnak is. Pontosan úgy, ahogy az amatőr díler jointtal kínálgatja a srácokat az iskola kapujában.

Na ja, hosszasan lehetne most vitázni arról, hogy az alkoholfogyasztás az emberiséggel szinte egyidős, vagy hogy a sokat emlegetett „mértékletes fogyasztás” akár a kiegyensúlyozott életvitel alapja is lehet. Van, aki iszik és meg is magyarázza, a másik meg nem és be is tiltaná az egészet. Mi csak azt nem értjük, hogy e vitában, pontosabban a speciális élvezeti piacon (egy flancos reklámkampány támogatásával) ugyan mi a fenét keres egy állami cég korábban kormányzati felügyeletű szerve?

Lehet, hogy a gyökereket valahol ott kell keresnünk, ahol Orbán Viktor a legszívesebben kapálgat. Külföldi partnereink bamba arccal nézték, amikor – az adóztatási anomáliák miatt közben bebukni látszó – magyar pálinkatörvényt egyenesen a magyar szabadságharc egyik fő eseményének nevezte ki a magyar kormányfő. Most itt a pezsgőkampány; és nem kéne megállni félúton. Van néhány ötletünk. Döntsd a sört, ne siránkozz. Aromás szeszben az igazság, tablettás borban a vigasz. (És persze fizess kellő mennyiségű jövedéki adót, meg áfát.)

Nem hinnénk, hogy a civilizált világban van még egy olyan ország, melynek kormányzata intézményesen népszerűsít gyerekeink számára olyasvalamit, ami a saját társadalmának életét megkeseríti, aminek az egészségügyi kezelése súlyos költségvetési pénzeket emészt föl, hogy az egyre siralmasabb halálozási statisztikáról már ne is beszéljünk. Van másik statisztika is: hétvégenként ötször annyi fiatal kerül heveny alkoholgondokkal az orvosi ügyeletekre, mint négy éve. Alig múlik el hét úgy, hogy ne kapnánk hírt piás balesetről, aminek a vége halál vagy életfogytig tartó nyomorúság.

A trafikrendszernek nevezett piaci újraosztás a hivatalos indokolás szerint a fiatalok egészségének megőrzésére szolgált; minden dobozon ott a fenyegető felirat, hogy milyen borzasztó következményekkel járhat, ha valaki cigizik. Ilyet a piásüvegeken ne keressünk. A miniszterelnök alighanem a pálinkafront élharcosa marad (mindenféle szégyenkezés nélkül dönti magába nyilvános rendezvényeken a feleseket), a gazdasági-politikai elit köreiben pedig sikké vált borászatot, „kézműves” pálinkafőzdét venni. Csatlakozni kell a fősodorhoz.

Azt persze magunk sem hisszük, hogy a kormányzati marketing hatására a mi csodálatos hazánkban a minőségi alkoholfogyasztás felé fordul a forgalom. De ezt az egészet valaki kitalálta. Leírta. Téma volt ilyen-olyan értekezleteken, egyeztetéseken. Aztán valami hivatalnok a szükséges támogatásról is intézkedett. És ezek szerint nem volt az államgépezetben olyan felelős vezető, aki legalább zsigerből ellenkezett volna, hogy ezt tán mégsem kéne. Talán nincsenek 18-20 éves gyerekeik. Esetleg isznak maguk is.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.