Boldogságot prédikálnak – Miért népszerűsít alkoholt egy állami cég?

  • Tamás Gábor
  • 2014. augusztus 13.

Publicisztika

Kóstoltatnak is. Pontosan úgy, ahogy az amatőr díler jointtal kínálgatja a srácokat az iskola kapujában.

Cowboykalapos, napbarnította, bajuszos férfi gyújt rá éppen egy legendás plakáton. Arca egy sokmilliárdos dohányipari vállalkozás mindennapos lenyomataként volt látható a világ minden szegletében. A márkanév ott tündökölt minden komolyabb versenyen, autóbemutatón, sőt egynémely jótékonysági rendezvényen is. Aztán egyszer csak eltűnt, mert hosszas pereskedés után az üzleti megfontolásokat felülírták az általános etikai és civil szempontok: olyasmit nem hirdetünk köztéren, ami ártalmas az egészségre. És a cigaretta az.

Jelenleg az egyik legnagyobb üdítőital-gyártó cég küzd hasonló problémával. A lényeg itt is ugyanaz: ha bizonyíthatóan káros a termék az egészségre, fogyasztása elhízással, magas vérnyomással vagy bármi egyébbel jár, akkor annak közterületen reklámozása tilos. Legendás vermutmárkák is kikoptak a Forma–1-ből, a sétálós viszki rafinált reklámja is a legkésőbb esti műsorsávokba férhet már csak bele. Mert káros dolgokat nem népszerűsítünk, főleg fiatalok számára nem.

A reklámarc (Orbán pálinkája)

A reklámarc (Orbán kapta ajándékba)

Fotó: Facebook/Orbán Viktor

Azt gondolnánk, mindez evidencia – de tévedünk. Előttünk van ugyanis egy magyar állami cég nagy felületeken közreadott hirdetése, amely a megcélzott közönségnek, a 18-20 éveseknek azt üzeni, hogy egy alkoholos italban maga a boldogság rejtőzik. Az akciót a Magyar Turizmus Zrt. Agrármarketing Centrumának (AMC) vezérigazgatósága indította, a társaság augusztus végéig 50 millió forintot költ a különféle hazai pezsgőmárkák és habzóborok népszerűsítésére. Kóstoltatnak is. Pontosan úgy, ahogy az amatőr díler jointtal kínálgatja a srácokat az iskola kapujában.

Na ja, hosszasan lehetne most vitázni arról, hogy az alkoholfogyasztás az emberiséggel szinte egyidős, vagy hogy a sokat emlegetett „mértékletes fogyasztás” akár a kiegyensúlyozott életvitel alapja is lehet. Van, aki iszik és meg is magyarázza, a másik meg nem és be is tiltaná az egészet. Mi csak azt nem értjük, hogy e vitában, pontosabban a speciális élvezeti piacon (egy flancos reklámkampány támogatásával) ugyan mi a fenét keres egy állami cég korábban kormányzati felügyeletű szerve?

Lehet, hogy a gyökereket valahol ott kell keresnünk, ahol Orbán Viktor a legszívesebben kapálgat. Külföldi partnereink bamba arccal nézték, amikor – az adóztatási anomáliák miatt közben bebukni látszó – magyar pálinkatörvényt egyenesen a magyar szabadságharc egyik fő eseményének nevezte ki a magyar kormányfő. Most itt a pezsgőkampány; és nem kéne megállni félúton. Van néhány ötletünk. Döntsd a sört, ne siránkozz. Aromás szeszben az igazság, tablettás borban a vigasz. (És persze fizess kellő mennyiségű jövedéki adót, meg áfát.)

Nem hinnénk, hogy a civilizált világban van még egy olyan ország, melynek kormányzata intézményesen népszerűsít gyerekeink számára olyasvalamit, ami a saját társadalmának életét megkeseríti, aminek az egészségügyi kezelése súlyos költségvetési pénzeket emészt föl, hogy az egyre siralmasabb halálozási statisztikáról már ne is beszéljünk. Van másik statisztika is: hétvégenként ötször annyi fiatal kerül heveny alkoholgondokkal az orvosi ügyeletekre, mint négy éve. Alig múlik el hét úgy, hogy ne kapnánk hírt piás balesetről, aminek a vége halál vagy életfogytig tartó nyomorúság.

A trafikrendszernek nevezett piaci újraosztás a hivatalos indokolás szerint a fiatalok egészségének megőrzésére szolgált; minden dobozon ott a fenyegető felirat, hogy milyen borzasztó következményekkel járhat, ha valaki cigizik. Ilyet a piásüvegeken ne keressünk. A miniszterelnök alighanem a pálinkafront élharcosa marad (mindenféle szégyenkezés nélkül dönti magába nyilvános rendezvényeken a feleseket), a gazdasági-politikai elit köreiben pedig sikké vált borászatot, „kézműves” pálinkafőzdét venni. Csatlakozni kell a fősodorhoz.

Azt persze magunk sem hisszük, hogy a kormányzati marketing hatására a mi csodálatos hazánkban a minőségi alkoholfogyasztás felé fordul a forgalom. De ezt az egészet valaki kitalálta. Leírta. Téma volt ilyen-olyan értekezleteken, egyeztetéseken. Aztán valami hivatalnok a szükséges támogatásról is intézkedett. És ezek szerint nem volt az államgépezetben olyan felelős vezető, aki legalább zsigerből ellenkezett volna, hogy ezt tán mégsem kéne. Talán nincsenek 18-20 éves gyerekeik. Esetleg isznak maguk is.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.