Boldogságot prédikálnak – Miért népszerűsít alkoholt egy állami cég?

  • Tamás Gábor
  • 2014. augusztus 13.

Publicisztika

Kóstoltatnak is. Pontosan úgy, ahogy az amatőr díler jointtal kínálgatja a srácokat az iskola kapujában.

Cowboykalapos, napbarnította, bajuszos férfi gyújt rá éppen egy legendás plakáton. Arca egy sokmilliárdos dohányipari vállalkozás mindennapos lenyomataként volt látható a világ minden szegletében. A márkanév ott tündökölt minden komolyabb versenyen, autóbemutatón, sőt egynémely jótékonysági rendezvényen is. Aztán egyszer csak eltűnt, mert hosszas pereskedés után az üzleti megfontolásokat felülírták az általános etikai és civil szempontok: olyasmit nem hirdetünk köztéren, ami ártalmas az egészségre. És a cigaretta az.

Jelenleg az egyik legnagyobb üdítőital-gyártó cég küzd hasonló problémával. A lényeg itt is ugyanaz: ha bizonyíthatóan káros a termék az egészségre, fogyasztása elhízással, magas vérnyomással vagy bármi egyébbel jár, akkor annak közterületen reklámozása tilos. Legendás vermutmárkák is kikoptak a Forma–1-ből, a sétálós viszki rafinált reklámja is a legkésőbb esti műsorsávokba férhet már csak bele. Mert káros dolgokat nem népszerűsítünk, főleg fiatalok számára nem.

A reklámarc (Orbán pálinkája)

A reklámarc (Orbán kapta ajándékba)

Fotó: Facebook/Orbán Viktor

Azt gondolnánk, mindez evidencia – de tévedünk. Előttünk van ugyanis egy magyar állami cég nagy felületeken közreadott hirdetése, amely a megcélzott közönségnek, a 18-20 éveseknek azt üzeni, hogy egy alkoholos italban maga a boldogság rejtőzik. Az akciót a Magyar Turizmus Zrt. Agrármarketing Centrumának (AMC) vezérigazgatósága indította, a társaság augusztus végéig 50 millió forintot költ a különféle hazai pezsgőmárkák és habzóborok népszerűsítésére. Kóstoltatnak is. Pontosan úgy, ahogy az amatőr díler jointtal kínálgatja a srácokat az iskola kapujában.

Na ja, hosszasan lehetne most vitázni arról, hogy az alkoholfogyasztás az emberiséggel szinte egyidős, vagy hogy a sokat emlegetett „mértékletes fogyasztás” akár a kiegyensúlyozott életvitel alapja is lehet. Van, aki iszik és meg is magyarázza, a másik meg nem és be is tiltaná az egészet. Mi csak azt nem értjük, hogy e vitában, pontosabban a speciális élvezeti piacon (egy flancos reklámkampány támogatásával) ugyan mi a fenét keres egy állami cég korábban kormányzati felügyeletű szerve?

Lehet, hogy a gyökereket valahol ott kell keresnünk, ahol Orbán Viktor a legszívesebben kapálgat. Külföldi partnereink bamba arccal nézték, amikor – az adóztatási anomáliák miatt közben bebukni látszó – magyar pálinkatörvényt egyenesen a magyar szabadságharc egyik fő eseményének nevezte ki a magyar kormányfő. Most itt a pezsgőkampány; és nem kéne megállni félúton. Van néhány ötletünk. Döntsd a sört, ne siránkozz. Aromás szeszben az igazság, tablettás borban a vigasz. (És persze fizess kellő mennyiségű jövedéki adót, meg áfát.)

Nem hinnénk, hogy a civilizált világban van még egy olyan ország, melynek kormányzata intézményesen népszerűsít gyerekeink számára olyasvalamit, ami a saját társadalmának életét megkeseríti, aminek az egészségügyi kezelése súlyos költségvetési pénzeket emészt föl, hogy az egyre siralmasabb halálozási statisztikáról már ne is beszéljünk. Van másik statisztika is: hétvégenként ötször annyi fiatal kerül heveny alkoholgondokkal az orvosi ügyeletekre, mint négy éve. Alig múlik el hét úgy, hogy ne kapnánk hírt piás balesetről, aminek a vége halál vagy életfogytig tartó nyomorúság.

A trafikrendszernek nevezett piaci újraosztás a hivatalos indokolás szerint a fiatalok egészségének megőrzésére szolgált; minden dobozon ott a fenyegető felirat, hogy milyen borzasztó következményekkel járhat, ha valaki cigizik. Ilyet a piásüvegeken ne keressünk. A miniszterelnök alighanem a pálinkafront élharcosa marad (mindenféle szégyenkezés nélkül dönti magába nyilvános rendezvényeken a feleseket), a gazdasági-politikai elit köreiben pedig sikké vált borászatot, „kézműves” pálinkafőzdét venni. Csatlakozni kell a fősodorhoz.

Azt persze magunk sem hisszük, hogy a kormányzati marketing hatására a mi csodálatos hazánkban a minőségi alkoholfogyasztás felé fordul a forgalom. De ezt az egészet valaki kitalálta. Leírta. Téma volt ilyen-olyan értekezleteken, egyeztetéseken. Aztán valami hivatalnok a szükséges támogatásról is intézkedett. És ezek szerint nem volt az államgépezetben olyan felelős vezető, aki legalább zsigerből ellenkezett volna, hogy ezt tán mégsem kéne. Talán nincsenek 18-20 éves gyerekeik. Esetleg isznak maguk is.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.