Szibéria – szellem a palackból

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. augusztus 11.

Publicisztika

Tévednek, akik úgy vélik: az egységesen orosz Szibéria kisebb gondot okozhat a jövőben, mint az etnikailag megosztott, de többségében nem orosz Ukrajna. Az antidemokratikus putyini politikának nem csak Ukrajnában vannak, illetve lesznek következményei.

Ha az orosz médiahatóság nem indít eljárást, s nem blokkolja a BBC orosz nyelvű adását egy eddig külföldön gyakorlatilag ismeretlen ellenzéki csoportosulás vezetőjével készített hosszabb interjú miatt, akkor a világ nem is értesül arról, hogy számos szibériai „tovább” föderalizálná Oroszországot. Céljuk, hogy Szibéria olyan föderális területté váljon, mint mondjuk Csecsenföld, Észak-Oszétia vagy Ingusföld. Az Artjom Loszkutov képviselte mozgalom követeléseik nyomatékosításáért augusztus 17-re tüntetést szervez Novoszibirszkbe, amit a hatóságok mindenképp meg akarnak akadályozni. Moszkva egyébként is nagyon idegesen reagált már eddig is az efféle törekvésekre. Erre meg is volt minden oka.

Bár a mai Oroszország lakosságának kétharmada Európában él, területének kétharmada ázsiai, és úgy hívják: Szibéria. Oroszország altalajkincsei a 19. és 20. századi kitermelések következtében az európai területeken már nem számottevőek, ám annak a nyersolajnak, földgáznak és egyéb fontos altalajkincsnek a teljes arzenálja, amely életben tartja a modernizációra mindeddig képtelen országot, Szibériában van. Nélküle Oroszország gazdaságilag és politikailag úgy nézne ki, mint Németország az első világháború után.

false


A Szabad Szibéria mozgalom szervezői azonban nem akarnak kilépni Oroszországból: többségük orosznak vallja magát, igaz, hangsúlyosan hozzáteszik: szibériai orosz. Ennek megfelelően nagyobb részesedést követelnek a kitermelt javakból, ami annál is indokoltabb, mert élet- és munkakörülményeik sokkal rosszabbak, mint azokéi, akik az európai területeken laknak és dolgoznak.

A Kremlt az is aggasztja, hogy a Szibéria föderális státuszáért küzdők a maguk álláspontját egy politikailag argumentációval támasztják alá. Ha Kelet-Ukrajnában az oroszok saját állami közösséget teremthetnek – mondják –, ha Moszkva támogatja az olyan entitások létrejöttét, mint a Donyecki Népköztársaság, akkor miért ne lenne joguk nekik is létrehozni a Szibériai Népköztársaságot?

Nemcsak a Kreml tekint idegesen a fejleményekre, hanem a Vlagyimir Putyin mögött álló nacionalista tábor is. Egyik internetes oldalukon a „Szibéria mozgalmat” egy új Majdanként írják le, melynek „egyetlen célja Oroszország szétrombolása”. „Szibériaiak – figyelmeztet kissé delíriumos állapotban a szerző, Dmitrij Dzigovbrodszkij –, ezek tönkre akarják tenni az országot. Az ukrajnai nácik abban reménykednek, hogy Oroszországban is lesz majd most egy Majdan, így nem lesz erőnk tovább segíteni a donyeckieket, s a kijevi nácik tovább gyilkolhatják a nőket és gyermekeket.”

A rendszerkritikus ellenzék más hangot üt meg a kérdésben, s bár elutasítja a szibériai kezdeményezést, annak okaként Putyin politikáját jelöli meg. „A hatalom birtokosai szemmel láthatóan nem tanultak a Szovjetunió összeomlásából – állapítja meg egy bizonyos Makszim Kalasnyikov –, sorra ismétlik meg az egykori elaggott politbüró összes hibáját”, úgy gondolván, „elég a propaganda meg a nyers erőszak, azok majd megoldanak mindent”. Ám ezzel Moszkva sorra el fogja veszíteni a régiókat. Azzal, hogy nem biztosít elég forrást e területeknek, sőt fokozatosan egyre többet von el onnan, Oroszország bukását idézi elő, ami a perifériákon veszi majd kezdetét.

Vitalij Portnyikov a grani.ru nevű orosz ellenzéki portálon publikált esszéjében a szibériai jelenségről azt írja: a párhuzam a donyecki helyzettel több mint szembeötlő, e folyamat nem ma, hanem tíz évvel ezelőtt kezdődött. Putyin már akkor szövögetett olyan terveket, hogy kiszakítja az oroszok által is lakott területeket Kelet-Ukrajnából, ha kenyértörésre kerül a sor. A Kreml – írja – ott követte el az első és legnagyobb hibát, amikor önjelölt senkikre alapozta Ukrajna feldarabolását, s ezzel kieresztette a palackból a szellemet. Ugyanakkor tévednek azok, akik úgy vélik: az egységesen orosz Szibéria kisebb gondot okozhat a jövőben, mint az etnikailag megosztott, de többségében nem orosz Ukrajna. Nem az etnikai szempontokon van ugyanis a hangsúly, hanem a politika minőségén: márpedig a putyini politika eleve antidemokratikus, s ennek nemcsak Ukrajnában, hanem másutt is következményei vannak, illetve lesznek.

Hogy végül megtarthatják-e demonstrációjukat augusztus 17-én a szibériai föderáció hívei, nehéz megmondani. A dolgok jelenlegi állása szerint a hatóságok komoly rendőri eszközökkel megakadályozzák; a csoport Facebook-, illetve  Vkontakte-oldalát már blokkolták (utóbbi egy orosz közösségi portál). Az azonban nyilvánvaló: olyan egymással összefüggő folyamatok indultak el egész Oroszországban, amelyeket békés eszközökkel a Kreml már nem tud sem ellenőrizni, sem befolyásolni.

A szerző a DK külpolitikai kabinetvezetője.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.