Ha az orosz médiahatóság nem indít eljárást, s nem blokkolja a BBC orosz nyelvű adását egy eddig külföldön gyakorlatilag ismeretlen ellenzéki csoportosulás vezetőjével készített hosszabb interjú miatt, akkor a világ nem is értesül arról, hogy számos szibériai „tovább” föderalizálná Oroszországot. Céljuk, hogy Szibéria olyan föderális területté váljon, mint mondjuk Csecsenföld, Észak-Oszétia vagy Ingusföld. Az Artjom Loszkutov képviselte mozgalom követeléseik nyomatékosításáért augusztus 17-re tüntetést szervez Novoszibirszkbe, amit a hatóságok mindenképp meg akarnak akadályozni. Moszkva egyébként is nagyon idegesen reagált már eddig is az efféle törekvésekre. Erre meg is volt minden oka.
Bár a mai Oroszország lakosságának kétharmada Európában él, területének kétharmada ázsiai, és úgy hívják: Szibéria. Oroszország altalajkincsei a 19. és 20. századi kitermelések következtében az európai területeken már nem számottevőek, ám annak a nyersolajnak, földgáznak és egyéb fontos altalajkincsnek a teljes arzenálja, amely életben tartja a modernizációra mindeddig képtelen országot, Szibériában van. Nélküle Oroszország gazdaságilag és politikailag úgy nézne ki, mint Németország az első világháború után.
| ||
A Szabad Szibéria mozgalom szervezői azonban nem akarnak kilépni Oroszországból: többségük orosznak vallja magát, igaz, hangsúlyosan hozzáteszik: szibériai orosz. Ennek megfelelően nagyobb részesedést követelnek a kitermelt javakból, ami annál is indokoltabb, mert élet- és munkakörülményeik sokkal rosszabbak, mint azokéi, akik az európai területeken laknak és dolgoznak.
A Kremlt az is aggasztja, hogy a Szibéria föderális státuszáért küzdők a maguk álláspontját egy politikailag argumentációval támasztják alá. Ha Kelet-Ukrajnában az oroszok saját állami közösséget teremthetnek – mondják –, ha Moszkva támogatja az olyan entitások létrejöttét, mint a Donyecki Népköztársaság, akkor miért ne lenne joguk nekik is létrehozni a Szibériai Népköztársaságot?
Nemcsak a Kreml tekint idegesen a fejleményekre, hanem a Vlagyimir Putyin mögött álló nacionalista tábor is. Egyik internetes oldalukon a „Szibéria mozgalmat” egy új Majdanként írják le, melynek „egyetlen célja Oroszország szétrombolása”. „Szibériaiak – figyelmeztet kissé delíriumos állapotban a szerző, Dmitrij Dzigovbrodszkij –, ezek tönkre akarják tenni az országot. Az ukrajnai nácik abban reménykednek, hogy Oroszországban is lesz majd most egy Majdan, így nem lesz erőnk tovább segíteni a donyeckieket, s a kijevi nácik tovább gyilkolhatják a nőket és gyermekeket.”
A rendszerkritikus ellenzék más hangot üt meg a kérdésben, s bár elutasítja a szibériai kezdeményezést, annak okaként Putyin politikáját jelöli meg. „A hatalom birtokosai szemmel láthatóan nem tanultak a Szovjetunió összeomlásából – állapítja meg egy bizonyos Makszim Kalasnyikov –, sorra ismétlik meg az egykori elaggott politbüró összes hibáját”, úgy gondolván, „elég a propaganda meg a nyers erőszak, azok majd megoldanak mindent”. Ám ezzel Moszkva sorra el fogja veszíteni a régiókat. Azzal, hogy nem biztosít elég forrást e területeknek, sőt fokozatosan egyre többet von el onnan, Oroszország bukását idézi elő, ami a perifériákon veszi majd kezdetét.
Vitalij Portnyikov a grani.ru nevű orosz ellenzéki portálon publikált esszéjében a szibériai jelenségről azt írja: a párhuzam a donyecki helyzettel több mint szembeötlő, e folyamat nem ma, hanem tíz évvel ezelőtt kezdődött. Putyin már akkor szövögetett olyan terveket, hogy kiszakítja az oroszok által is lakott területeket Kelet-Ukrajnából, ha kenyértörésre kerül a sor. A Kreml – írja – ott követte el az első és legnagyobb hibát, amikor önjelölt senkikre alapozta Ukrajna feldarabolását, s ezzel kieresztette a palackból a szellemet. Ugyanakkor tévednek azok, akik úgy vélik: az egységesen orosz Szibéria kisebb gondot okozhat a jövőben, mint az etnikailag megosztott, de többségében nem orosz Ukrajna. Nem az etnikai szempontokon van ugyanis a hangsúly, hanem a politika minőségén: márpedig a putyini politika eleve antidemokratikus, s ennek nemcsak Ukrajnában, hanem másutt is következményei vannak, illetve lesznek.
Hogy végül megtarthatják-e demonstrációjukat augusztus 17-én a szibériai föderáció hívei, nehéz megmondani. A dolgok jelenlegi állása szerint a hatóságok komoly rendőri eszközökkel megakadályozzák; a csoport Facebook-, illetve Vkontakte-oldalát már blokkolták (utóbbi egy orosz közösségi portál). Az azonban nyilvánvaló: olyan egymással összefüggő folyamatok indultak el egész Oroszországban, amelyeket békés eszközökkel a Kreml már nem tud sem ellenőrizni, sem befolyásolni.
A szerző a DK külpolitikai kabinetvezetője.
