Budapest autonómiáját nem lehet elképzelni úgy, hogy bevételeinek felhasználásáról a kormány döntsön

  • Haskó László
  • 2019. június 23.

Publicisztika

Így nem lesz belőle más, csak egy félnomád autokrácia székesfővárosa.

Meglepő módon jelentős ellenzéki felbuzdulást kelt a fővárosi előválasztás. A főpolgármester-jelölt jelöltek körének örvendetes bővülése fölébresztette az elkeseredett, reményüket vesztett budapesti ellenzéki szavazókat. Jó, hogy a kandidátusok nem ígérgetnek, hanem célokat jelölnek meg, amelyet természetesen nekünk budapestieknek kell majd valóra váltani. És egyetlen cél elérése sem lehetetlen, ha a főpolgármesteri hivatal segít, és ha a kormány engedi. Ez a bökkenő. Mert ennek a kormánynak egyetlen olyan elképzelése sincs, amelyik kicsit is hasonlítana a budapestiek céljaihoz. A kormány fejének pedig határozott, illetve határozottan rossz tervei vannak az uralma alá hajtott fővárossal.

Aki nem érzékelte Budapest utált mostohagyerek voltát az Orbán érában, annak nincs szüksége a tényekre.

Nem haragszom a jelöltekre, amiért

a kulcskérdéseket, illetve az alapproblémák megoldását nem tűzik a zászlajukra.

Ezzel ugyanis minden kormánypárti szavazóról eleve lemondanának. Talán igazuk van, bár én nem tudok elképzelni olyan kormánybarátot, aki ne áldozná föl könnyű szívvel „szeretett” városát a magyar keresztény-nemzeti szellem DNS-géniuszának oltárán.

De a remélt ellenzéki győzelem után hamar kiderül majd, hogy bizonyos alapkérdések megoldása nélkül a kitűzendő célok teljesítése legfeljebb látszólag vagy csak részben lehetséges. Tekintve, hogy sem a kormány korrektségére, sem a bukására nem számíthatunk, alighanem be kell majd érnünk részeredményekkel. Ugyanis a kormány hivatalainak a belvárosból és

a Várból esedékes kitelepítése

nélkül sem a közlekedési nehézségek enyhülése, sem pedig a környezetvédelmi célok teljesülése nem valósulhat meg. Budapest autonómiáját pedig nem lehet elképzelni úgy, hogy bevételeinek felhasználásáról – csaknem az egészéről – a kormány döntsön. A jelenlegi kormányzó erő rendkívüli erkölcstelensége csak élesíti a problémákat, de ha lesz valaha tisztességes magyar végrehajtó hatalom, akkor sem lesz elengedhető egy városszéli vagy városon kívüli kormányzati negyed építése, illetve a kormány és a metropolisz közötti forráselosztás arányainak a megfordítása. A jelöltek tehát jól teszik, ha ezt a két kérdést most csak szőrmentén említik. Remélem azonban, hogy ami késik, nem múlik. Mert, ha múlik, akkor a város kimúlik. Nem lesz belőle más, csak egy félnomád autokrácia székesfővárosa. Ennek az alapjai már le vannak rakva. Jobban, mint anno a szocializmusé.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.