Meglepő módon jelentős ellenzéki felbuzdulást kelt a fővárosi előválasztás. A főpolgármester-jelölt jelöltek körének örvendetes bővülése fölébresztette az elkeseredett, reményüket vesztett budapesti ellenzéki szavazókat. Jó, hogy a kandidátusok nem ígérgetnek, hanem célokat jelölnek meg, amelyet természetesen nekünk budapestieknek kell majd valóra váltani. És egyetlen cél elérése sem lehetetlen, ha a főpolgármesteri hivatal segít, és ha a kormány engedi. Ez a bökkenő. Mert ennek a kormánynak egyetlen olyan elképzelése sincs, amelyik kicsit is hasonlítana a budapestiek céljaihoz. A kormány fejének pedig határozott, illetve határozottan rossz tervei vannak az uralma alá hajtott fővárossal.
Aki nem érzékelte Budapest utált mostohagyerek voltát az Orbán érában, annak nincs szüksége a tényekre.
Nem haragszom a jelöltekre, amiért
a kulcskérdéseket, illetve az alapproblémák megoldását nem tűzik a zászlajukra.
Ezzel ugyanis minden kormánypárti szavazóról eleve lemondanának. Talán igazuk van, bár én nem tudok elképzelni olyan kormánybarátot, aki ne áldozná föl könnyű szívvel „szeretett” városát a magyar keresztény-nemzeti szellem DNS-géniuszának oltárán.
De a remélt ellenzéki győzelem után hamar kiderül majd, hogy bizonyos alapkérdések megoldása nélkül a kitűzendő célok teljesítése legfeljebb látszólag vagy csak részben lehetséges. Tekintve, hogy sem a kormány korrektségére, sem a bukására nem számíthatunk, alighanem be kell majd érnünk részeredményekkel. Ugyanis a kormány hivatalainak a belvárosból és
a Várból esedékes kitelepítése
nélkül sem a közlekedési nehézségek enyhülése, sem pedig a környezetvédelmi célok teljesülése nem valósulhat meg. Budapest autonómiáját pedig nem lehet elképzelni úgy, hogy bevételeinek felhasználásáról – csaknem az egészéről – a kormány döntsön. A jelenlegi kormányzó erő rendkívüli erkölcstelensége csak élesíti a problémákat, de ha lesz valaha tisztességes magyar végrehajtó hatalom, akkor sem lesz elengedhető egy városszéli vagy városon kívüli kormányzati negyed építése, illetve a kormány és a metropolisz közötti forráselosztás arányainak a megfordítása. A jelöltek tehát jól teszik, ha ezt a két kérdést most csak szőrmentén említik. Remélem azonban, hogy ami késik, nem múlik. Mert, ha múlik, akkor a város kimúlik. Nem lesz belőle más, csak egy félnomád autokrácia székesfővárosa. Ennek az alapjai már le vannak rakva. Jobban, mint anno a szocializmusé.
A szerző sebész.
