Csinálná, ha hagynák

  • 2000. június 22.

Publicisztika

Orbán Viktor hétvégi rádiós kinyilatkoztatásában elsősorban a neofideszista béközéphez szólt, és a műsor riporterei eme egyszerre antikommunista és antikapitalista, az ország állapotáról elsősorban a Magyar Fórumból tájékozódó szavazóréteg fájdalmát és csalódottságát zúdították a kormányfő nyakába. A miniszterelnöknek az orrára húzták mindazt, amit a Fidesz az elmúlt három évben e választói rétegnek hol nyíltan, hol kevésbé nyíltan, összekacsintva megígért, és amit - szerfölött helyesen egyébként - baszott betartani. A privatizáció felülvizsgálatát és a külföldi tőke megszuttyongatását jelesül.

n Orbán Viktor hétvégi rádiós kinyilatkoztatásában elsősorban a neofideszista béközéphez szólt, és a műsor riporterei eme egyszerre antikommunista és antikapitalista, az ország állapotáról elsősorban a Magyar Fórumból tájékozódó szavazóréteg fájdalmát és csalódottságát zúdították a kormányfő nyakába. A miniszterelnöknek az orrára húzták mindazt, amit a Fidesz az elmúlt három évben e választói rétegnek hol nyíltan, hol kevésbé nyíltan, összekacsintva megígért, és amit - szerfölött helyesen egyébként - baszott betartani. A privatizáció felülvizsgálatát és a külföldi tőke megszuttyongatását jelesül.

Orbánék 1993-as ideológiai fordulatuk óta soha nem vették a bátorságot maguknak, hogy beismerjék: az, hogy Magyarország a legsikeresebb posztkommunista országok közé tartozik, a piaci alapú magángazdaság alapjait lerakó, 1988-ban, 1989-ben megszületett gazdasági törvényeknek, a "spontán privatizációnak" és legfőképpen a külföldi tőke minden más volt szocialista országbélinél nagyobb arányú jelenlétének köszönhető. Az egyéb lehetőségekről - az állami tulajdonlás megőrzéséről, a "kuponos" privatizációról, illetve a hazai, endogén tőkésréteg felemeléséről -, mind bebizonyosodott (például és ebben a sorrendben: Romániában, Csehországban és Oroszországban), hogy a gazdaságnak csak rosszabb lesz tőlük, viszont sokkal tágabb teret engednek az állam életét bénító korrupciónak és a közteherfizetés elszabotálásának, mint az "idegen kezekben" lévő vállalatok. Sőt Orbánék mindezt nemhogy nem hajlandók beismerni, de az elmúlt három évben minden szavazatszerző machinációikat ennek az eltagadására építették.

A kérdés viszont előbb-utóbb az lesz, hogy meddig lehet evvel a gyarmati felszabadítós, plebejus, forradalmárkodó süketeléssel vitorlázni. A privatizációs szerződések felülvizsgálata, a magánosítás "fehér könyvének" közzététele, az állítólagos "vörös pókháló" kitakarítása effektíve választási ígérete volt a Fidesznek, amelynek hallatán a párt mellé állt radikális szavazók ügyvezető igazgatókkal teli börtönöket és átnevelőtáborban árkot ásó felügyelőbizottsági tagokat vizionáltak. Ehhez képest a Fidesz - amint azt maga a miniszterelnök is elmondta - eddig mindösszesen két nagyobb privatizációs tranzakcióba próbált belekötni: az egyik a Mátrai Erőműé, a másik a Dunaferré. Az első ügyről - melyben a kormány valóban egy multival került szembe - hamar lepattantak (merthogy korrupció az eset során nem történt), a második megoldásán pedig egyelőre sikertelenül ügyködik az ÁPV Rt. (arról már nem is beszélve, hogy a vagyonkezelő annak idején épp az Orbán Viktor által az interjú más pontján oly áhítatosan emlegetett magyar kapitalistákkal kötött rendkívül kedvező menedzserszerződést). És nem készült el a magánosítás fehér könyve sem (hacsak Tellér Gyula költeménye nem számít annak a maga uzsoraköreivel és egyéb sületlenségeivel: ezt a művet azonban tán még maga a szerző sem érti, nemhogy a széles néprétegek); és mind ez ideig egyetlen vádemelés sem született sem a Postabank, sem a társadalombiztosítás, sem a Globex ügyeiben. Amiből egyrészt az derül ki, hogy az ország korántsem volt olyan velejéig rohadt, mint azt a Fidesz állította, másrészt pedig az, hogy a Fidesz mélyebben érintett bizonyos ügyekben, mint ahogy azt állítja magáról. Továbbá: a Fidesz-kormány mind ez ideig egy szem konkrét intézkedést sem tett a "magyar vállalkozói réteg" felemelkedéséért (viszont nagy erőkkel dolgozik a legnagyobb magyar vállalat, a Mol tönkretételén).

Mindez tehát kamu volt: hála istennek. Viszont van néhány százezer magyar választópolgár, aki erről mind ez ideig nem értesült, és akik most a miniszterelnöktől azt a magyarázatot kapták, hogy csinálná ő, de nem lehet. Akiket a Fidesz becsapott; kihasználta indulataikat, ösztönös gyanakvásukat, lecsúszottságukat, a fejükben zsongó tévképzeteket és előítéleteket. Ahelyett, hogy felelős politikai erőként épp e tévképzetek eloszlatásán munkálkodott volna, tovább heccelte ezeket az embereket.

Még mindig jobb, ha ránk hallgatnak, mint a MIÉP-re, aki viszont komolyan gondolja: hangzik erre a Fidesz (és Kövér László) magyarázata. De hogy Orbán mit kezd most velük, az nem csak az ő problémája. A beígért forradalmi lendület törvényszerű kudarca miatti frusztrációt ugyanis a miniszterelnök valakin le akarja verni. A béközép büntetést és szigort akar. Orbánnak erről a kormánytól független sajtó megrendszabályozása, a közmédiumok kormányellenőrzésének törvényesítése meg a Polgári törvénykönyv politikusokat védő szigorítása jut az eszébe.

Ezt a kudarcot hogyan fogja megmakkolni?

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.