Csinálná, ha hagynák

publikálva
2000/25. (06. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Orbán Viktor hétvégi rádiós kinyilatkoztatásában elsősorban a neofideszista béközéphez szólt, és a műsor riporterei eme egyszerre antikommunista és antikapitalista, az ország állapotáról elsősorban a Magyar Fórumból tájékozódó szavazóréteg fájdalmát és csalódottságát zúdították a kormányfő nyakába. A miniszterelnöknek az orrára húzták mindazt, amit a Fidesz az elmúlt három évben e választói rétegnek hol nyíltan, hol kevésbé nyíltan, összekacsintva megígért, és amit - szerfölött helyesen egyébként - baszott betartani. A privatizáció felülvizsgálatát és a külföldi tőke megszuttyongatását jelesül.

n Orbán Viktor hétvégi rádiós kinyilatkoztatásában elsősorban a neofideszista béközéphez szólt, és a műsor riporterei eme egyszerre antikommunista és antikapitalista, az ország állapotáról elsősorban a Magyar Fórumból tájékozódó szavazóréteg fájdalmát és csalódottságát zúdították a kormányfő nyakába. A miniszterelnöknek az orrára húzták mindazt, amit a Fidesz az elmúlt három évben e választói rétegnek hol nyíltan, hol kevésbé nyíltan, összekacsintva megígért, és amit - szerfölött helyesen egyébként - baszott betartani. A privatizáció felülvizsgálatát és a külföldi tőke megszuttyongatását jelesül.

Orbánék 1993-as ideológiai fordulatuk óta soha nem vették a bátorságot maguknak, hogy beismerjék: az, hogy Magyarország a legsikeresebb posztkommunista országok közé tartozik, a piaci alapú magángazdaság alapjait lerakó, 1988-ban, 1989-ben megszületett gazdasági törvényeknek, a "spontán privatizációnak" és legfőképpen a külföldi tőke minden más volt szocialista országbélinél nagyobb arányú jelenlétének köszönhető. Az egyéb lehetőségekről - az állami tulajdonlás megőrzéséről, a "kuponos" privatizációról, illetve a hazai, endogén tőkésréteg felemeléséről -, mind bebizonyosodott (például és ebben a sorrendben: Romániában, Csehországban és Oroszországban), hogy a gazdaságnak csak rosszabb lesz tőlük, viszont sokkal tágabb teret engednek az állam életét bénító korrupciónak és a közteherfizetés elszabotálásának, mint az "idegen kezekben" lévő vállalatok. Sőt Orbánék mindezt nemhogy nem hajlandók beismerni, de az elmúlt három évben minden szavazatszerző machinációikat ennek az eltagadására építették.

A kérdés viszont előbb-utóbb az lesz, hogy meddig lehet evvel a gyarmati felszabadítós, plebejus, forradalmárkodó süketeléssel vitorlázni. A privatizációs szerződések felülvizsgálata, a magánosítás "fehér könyvének" közzététele, az állítólagos "vörös pókháló" kitakarítása effektíve választási ígérete volt a Fidesznek, amelynek hallatán a párt mellé állt radikális szavazók ügyvezető igazgatókkal teli börtönöket és átnevelőtáborban árkot ásó felügyelőbizottsági tagokat vizionáltak. Ehhez képest a Fidesz - amint azt maga a miniszterelnök is elmondta - eddig mindösszesen két nagyobb privatizációs tranzakcióba próbált belekötni: az egyik a Mátrai Erőműé, a másik a Dunaferré. Az első ügyről - melyben a kormány valóban egy multival került szembe - hamar lepattantak (merthogy korrupció az eset során nem történt), a második megoldásán pedig egyelőre sikertelenül ügyködik az ÁPV Rt. (arról már nem is beszélve, hogy a vagyonkezelő annak idején épp az Orbán Viktor által az interjú más pontján oly áhítatosan emlegetett magyar kapitalistákkal kötött rendkívül kedvező menedzserszerződést). És nem készült el a magánosítás fehér könyve sem (hacsak Tellér Gyula költeménye nem számít annak a maga uzsoraköreivel és egyéb sületlenségeivel: ezt a művet azonban tán még maga a szerző sem érti, nemhogy a széles néprétegek); és mind ez ideig egyetlen vádemelés sem született sem a Postabank, sem a társadalombiztosítás, sem a Globex ügyeiben. Amiből egyrészt az derül ki, hogy az ország korántsem volt olyan velejéig rohadt, mint azt a Fidesz állította, másrészt pedig az, hogy a Fidesz mélyebben érintett bizonyos ügyekben, mint ahogy azt állítja magáról. Továbbá: a Fidesz-kormány mind ez ideig egy szem konkrét intézkedést sem tett a "magyar vállalkozói réteg" felemelkedéséért (viszont nagy erőkkel dolgozik a legnagyobb magyar vállalat, a Mol tönkretételén).

Mindez tehát kamu volt: hála istennek. Viszont van néhány százezer magyar választópolgár, aki erről mind ez ideig nem értesült, és akik most a miniszterelnöktől azt a magyarázatot kapták, hogy csinálná ő, de nem lehet. Akiket a Fidesz becsapott; kihasználta indulataikat, ösztönös gyanakvásukat, lecsúszottságukat, a fejükben zsongó tévképzeteket és előítéleteket. Ahelyett, hogy felelős politikai erőként épp e tévképzetek eloszlatásán munkálkodott volna, tovább heccelte ezeket az embereket.

Még mindig jobb, ha ránk hallgatnak, mint a MIÉP-re, aki viszont komolyan gondolja: hangzik erre a Fidesz (és Kövér László) magyarázata. De hogy Orbán mit kezd most velük, az nem csak az ő problémája. A beígért forradalmi lendület törvényszerű kudarca miatti frusztrációt ugyanis a miniszterelnök valakin le akarja verni. A béközép büntetést és szigort akar. Orbánnak erről a kormánytól független sajtó megrendszabályozása, a közmédiumok kormányellenőrzésének törvényesítése meg a Polgári törvénykönyv politikusokat védő szigorítása jut az eszébe.

Ezt a kudarcot hogyan fogja megmakkolni?

publikálva
2000/25. (06. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk