Egotrip
Sajó László: Öt és feles
A poharat talán már nem kellett volna odavágnom, a földhöz, mely éppen konyhapadló, műanyag. Söpörhettem össze, léptem bele szilánkba, hadd fájjon. Nincsen itta zédesanyám, kiki szedné nékem. Éjfél múlt, kedd van.
MaNcs, XII. évf. 25. szám, (2000.06.22.) (2000-06-22)
A poharat talán már nem kellett volna odavágnom, a földhöz, mely éppen konyhapadló, műanyag. Söpörhettem össze, léptem bele szilánkba, hadd fájjon. Nincsen itta zédesanyám, kiki szedné nékem. Éjfél múlt, kedd van.
S. Z. (17): "Szerintem meg a barátaim szerint meg a barátaim barátai szerint, szóval miszerintünk azért ez egy baromi jó buli, mert itt mégse az van, mint régen, hogy csak bandukolunk évekig a pusztában, maximum nekimegyünk egymásnak durunggal, ha valami van, hanem itt az ember végre ki meri nyitni a száját, és az a poén, hogy szerintem direkt el is várják, hogy jelezzük nyíltan és őszintén, ha bárminemű problémánk akad, például a múltkor is, amikor osztották a stukikat, én szinte azonnal észrevettem, hogy nekem csak egy vacak kis hat milliméteres Flóber jutott, ami azért eléggé ciki, és akkor rögtön szóltam is a fószernek, hogy kérem szépen, van itt egy kis bibi, mert ráadásul kiszúrtam, hogy vészesen kezd csappanni a készlet, persze kiderült, hogy hátul, a raktárban van még egy egész halom, háztartási gépágyúk is meg néhány ilyen kisebb kerti tank, de mindegy, azt mondja, oké, fiú, látom, hogy a magántulajdon védelme számodra mindennél előbbre valóbb, ami pedig nagyon, de nagyon helyes, és ezzel el is volt intézve, a kezembe nyomott egy Berettát, de majdnem egész akkorát, mint ez itt, ez a kilences Parabellum, amit meg épp a napokban szereztem, biztos, ami biztos, a múltkor is ketten jöttek kétfelől, mondjuk mind a kettő arámi volt vagy mi volt, albán, nem is néztem, de hát mondták is aztán, hogy az ilyen itt nem számít, merthogy ezek állítólag még a várakozólistán sincsenek, úgyhogy nyugi, mondták nekem, de hát nem is az, csak hát az a két jó kis golyó, még gondoltam is, hogy valahogy csak vissza kéne azokat szerezni, na de..."
A szerző író, a Szombat című zsidó folyóirat főszerkesztője. Esszéje teljes szövege a Szombatban jelenik meg.
Orbán Viktor hétvégi rádiós kinyilatkoztatásában elsősorban a neofideszista béközéphez szólt, és a műsor riporterei eme egyszerre antikommunista és antikapitalista, az ország állapotáról elsősorban a Magyar Fórumból tájékozódó szavazóréteg fájdalmát és csalódottságát zúdították a kormányfő nyakába. A miniszterelnöknek az orrára húzták mindazt, amit a Fidesz az elmúlt három évben e választói rétegnek hol nyíltan, hol kevésbé nyíltan, összekacsintva megígért, és amit - szerfölött helyesen egyébként - baszott betartani. A privatizáció felülvizsgálatát és a külföldi tőke megszuttyongatását jelesül.
Nagy dolgok estek múlt héten a fővárosi közgyűlésben. Bár az is kérdéses, hogy mi számít mifelénk nagy dolognak. Szó, ami szó, Schuszter Lóri elzsidózta magát. Hangosan, vastagon és penetránsan. A manóba is, rothozott, weissezett, grünözött. Utána nem azt mondta, hogy hapci vagy kuc-kuc, hanem valami még hozzá képest is hihetetlenül ostoba és szánalmas magyarázkodásba fogott. Mármost a nyilvános zsidózást (cigányozást, buzizást stb.) még közismert elmebetegektől sem lehet eltűrni, igenis a torkukra kell forrasztani a mocskot. Ám ezzel együtt sem nagyon izgatott volna föl bennünket a dolog, ha a piszkoskodását követő felháborodási hullámból nem csengne ki egy tiszta hang. A Magyar Nemzet bőrébe bújt Napi Maóé, miszerint Lóri maradjon a kaptafájánál. Ha jól értjük, serénykedjék inkább ismét rockszínpadokon, az legalább jól állt neki, ha egyszer túl tahó a politika Magyarországon olyannyira kifinomult művészetéhez. És ez azért elgondolkodtató. S ha eme gondolatkísérlet során felidézzük nevezett személy "zenészi" pályafutását, valóban lesz okunk az aggodalomra.
Országos Színházi TalálkozóFullajtár Andrea, a Kamrában játszott Kés a tyúkban című David Harrower-darab főszereplője és a képünk előterében látható Börcsök Enikő, a Vígszínházban bemutatott Az iglic című Caryl Churchill-darab főszereplője kapta megosztva a legjobb női alakítás díját az Országos Színházi Találkozón. A legjobb férfialakításért Gálffi Lászlót (a pécsi Butley főszerepéért) jutalmazta a zsűri.
Múlt péntek hajnalban Szergej Zaljotyin és Alekszandr Kalerij kozmonauták épségben értek földet Kazahsztánban, miután 75 napos munkával helyrepofozták a Mir űrállomást. A következő legénységnek már fizető tagja is lesz: két kozmonauta társaságában az 59 éves Dennis Tito, korábbi NASA-alkalmazott látogat az űrállomásra.
{k200025_nagyi;b}nt face=Arial,Helvetica size=-1>Nem a monoki alapszervezet újjászervezése miatt települt haza Németh Miklós, az MSZP szerencsi párttagja, hanem miniszterelnök kíván lenni. Csakúgy, mint Kovács László pártelnök-frakcióvezető.
Pintér Sándor belügyminiszter múlt szerdán feljelentette Pallag Lászlót, az olajügyeket vizsgáló parlamenti bizottság kisgazda elnökét nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás miatt. Megtette ugyanezt Szabó Iván expénzügyminiszter, Lezsák Sándor (MDF), Zsíros Géza (volt Kisgazda 36-ok) és Futaki Géza, az SZDSZ egykori képviselője. Múlt hét elején a márciusban lemondott legfőbb ügyész jogi képviselője is közölte: Györgyi Kálmán beperli Szeszák Gyula volt megyei főügyészt, aki Györgyit olajügyek felderítésének akadályozásával vádolta.
A Honvédelmi Minisztérium (HM) első fokon elveszítette azt a sajtópert, amelyben azt kívánta igazolni, hogy a tárca nem káderezte a múlt rendszerben politikailag aktív tiszteket. A titkos adatgyűjtés és nyilvántartás célja továbbra sem világos, a HM vezetői pedig megelégedtek azzal, hogy fegyelmit indítsanak néhány árulkodó tiszt ellen.
Ismét fordulóponthoz ért a hazai egészségügy: a sokak szerint semmit sem érő praxistörvény után az egészségügyi kormányzat a járóbeteg-szakellátást készül privatizálni, és az elkövetkező hetekben mintegy hétezer újabb kórházi ágy finanszírozását szüntetné meg. Az orvostársadalom felhördült a hírre, és az egészségügy végső lezüllését véli elérkezni.
Magyarországon két évig lehetett környezetvédelmi miniszter Pepó Pál. Politikai hullákról jót vagy semmit: ezzel be is fejezhetnénk a debreceni búzanemesítő szakmai tevékenységét méltató opust, ám annak elemzése nem érdektelen, hogyan süllyedhetett az Orbán-Torgyán-kormány környezetvédelmi politikája idáig, és hogy mi várható ezután.
A huszadik század elején, amikor az első macedón (Nagy Sándortól és Fülöptől objektív okokból itt nyugodtan eltekinthetünk), bizonyos Krszte Miszirkov leírta, hogy él a föld eme szegletén egy nép, mely se nem görög, se nem szerb, se nem bolgár, a szomszédok egy pillanatra sem illetődtek meg, továbbra is saját nemzettestük amputálhatatlan részének tekintették őket. A húszas években a Komintern kampányt indít a macedón nemzeti identitás kialakítására, komisszárokat küldtek a terepre az öntudat élesztgetésére. Jane Koneszki, aki mérsékelten tehetséges bolgár költőként kezdte a pályafutását, lejegyezte a macedóniai mohamedán szlávok (torbesi) nyelvjárását, és ezzel megteremtette a macedón irodalmi nyelvet. 1934-ben a Komintern már határozatban mondta ki a macedón nemzet megalakulását, megjelent az első macedón nyelvű prózakötet. A Jugoszlávián belül végre saját szövetségi köztársaságot alakító macedónok 1974-ben egyedülálló alkotmányt fogadnak el, mely kimondja, hogy a Macedón Szövetségi Köztársaság a macedónok állama, melyben élnek más kisebbségek is. 1991-ben a függetlenség kikiáltása és az új alkotmány újra megerősíti ezt a tézist, pedig akkorra már a kétmilliós lakosságnak majd egyharmada albán, van nyolcvankétezer török, negyvenhétezer roma, negyvenezer szerb és huszonháromezer macedón nyelvű mohamedán.
Magyar Narancs: Melyek voltak a főbb programpontjai?
Egy kereskedelmi tévé nem a Magyar Államvasutak, például sokkal kevesebb bosszankodással jár, ha a Jó estét, Magyarország!-ot késsük le, mint a szolnoki gyorsított személyt, de ez még nem jelenti azt, hogy teljesen mindegy, mikor kezdődnek a műsorok.
Kevés olyan történelmi esemény van, amit annyiszor és annyiféleképpen dolgozott volna fel a "népszerű-tudományos-szórakoztató" történetírás, mint a nürnbergi per. A gigantikus tárgyalássorozatról könyvet írt boldog-boldogtalan, dokumentumfilmek, sőt még színdarabok és játékfilmek is készültek, így aztán aki jobban beleásta magát a témába, mindent megtudhatott a vádlottakról. Mit ettek, mit ittak, hányas lábuk volt, jártak-e misére, kiverték-e a faszukat éjjelente. Minden kiderült, ami "érdekes" lehet, a közönség pedig vevő volt ezekre a tulajdonképpen lényegtelen dolgokra.
Az ember egy úgynevezett szép napon arra ébred, hogy szarnia kell. Ez vélhetően mindenkivel előfordult már, ám az kevésbé, hogy midőn hátraindul a kert végi budiba, hirtelen egy határőrrel találja szemben magát, aki az orrába dugja a puskacsövet, kér először is egy liter páleszt, szalonnát és kenyeret, majd felvilágosít bennünket, hogy amennyiben saját klozetunkon végeznénk el szükségünket, úgy leszünk szívesek belépni a Komszomolba, utána felutazni a járásfőnökségre, ott engedélyt kérni, majd miután a főnökség egyeztet a szomszéd állam hasonló szerveivel, továbbá pártvonalon is konzultálnak, s ha majd a papíros meglesz, úgy módunkban áll letudni könnyű egészségügyi sétánkat. Merthogy a nagy bé helyzet az volna, hogy miközben mi aludtunk, telkünkön lett meghúzva az új államhatár.
Kicsit féltem, csalódni rossz. Mindig így vagyok ezzel, ha olyan valaki jön hozzám új lemezzel, aki kezdettől kedves nekem. Sinéad O´Connor az. A ´87-es The Lion And The Cobra után még nem féltem, egyszerűen föl sem merült, hogy mellényúlhat, ezzel a hanggal, ezzel a kiállással kizárt dolog. Nem is okozott csalódást a 90-es I Do Not Want What I Haven´t Got, viszont az utána következő Am I Not Your Girl? (1992) azokkal a nem neki való, amúgy klasszikus könnyűzenei standardekkel, kész csőd, el kell felejteni. A ´94-es Universal Mother előtt, míg le nem nyomtam a playt, féltem, visszatalál-e önmagához az én ír kedvesem. Pedig az a nagyon félresikerült album semmiség volt mindama bajhoz képest, amit a pápa képének tévékamerák előtti széttépésével hozott saját fejére, még ha jót akart is vele (tiltakozni, magyarázta később, az ellen, hogy a Vatikán "a házasságot, válást és különösen a születésszabályozást és az abortuszt használja fel arra, hogy gyermekeinken és félelmeinken keresztül irányítson minket"). A balhét idegösszeroppanás, sőt állítólag öngyilkossági kísérlet követte. De a Universal Mother nagyon szép lett, bensőséges, finom és erős. Azóta, zárjunk dióhéjba hat évet, Sinéad szült még egy gyereket (kislány, négy lesz, más a papája, mint a 13 éves fiának), ´97-ben kihozott egy EP-t (Gospel Oak; nem ismerem), majd a rom. kat. egyháztól elkódorgó Latin Tridenti Egyház felszentelt papja lett. Ezzel tegyük is félre a teológiát, hely sincs, de főleg nem vagyok vitaképes, ráadásul az épp aktuális, fejjel a falnak őszinteségű nyilatkozata sem a vallási meggyőződéséről szólt, hanem arról, hogy elfogadta és immár kifelé is viseli saját leszbikusságát. Viszont a lemez, amivel előállt, mindezektől függetlenül meggyőző. Ha nem is minden pillanatában, de egészében szerethető, és miként eddig, leszámítva a leszámítandót, most is azt érezni, hogy egy bátor és érzékeny nő csinálta, akinek nagy-nagy lelke ott van minden hangban. Az ének most is magával ragadó, pedig visszavett a jellegzetes, levegős, angyal-száll-át-a-szobán hangzásából, az előző album hip-hop irányultságának helyére pedig a reggae lépett, hála annak, hogy Adrian Sherwood rendesen kivette részét a produceri munkában (Dave Stewart, Brian Eno, Wyclef Jean és mások mellett). Csalódni rossz, de itt most nincs mitől félni.
Hogy fellép Boban Markovic zenekara + a Kispál és a Borz, az egy dolog. Én annak is hírét vettem, hogy az Aba Napokon potyán mérik a rétest, és megnyílnak a borpincék is, hasonló árfekvésben. Hmm. Túrós rétes, mákos rétes, meggyes rétes, ennek a fele sem tréfa, csak úgy porzott az M7-es alattam.
Idén június elején a hologram feltalálójának, a fizikai Nobel-díjas tudósnak a századik születésnapja alkalmából Gábor Dénes Emlékülést és Holográfia Szimpóziumot rendeztek a Magyar Tudományos Akadémián, de az ünnepi program nem csak az Akadémián zajlott. A tudós előtt tisztelegve, nemzetközi hologramkiállítást rendeztek a Mai Manó Galériában, amelyről elmondható, fölöttébb bizarr hangulatú. Főleg a portrék.
Igen, egyszer majd lehet elektronikus szavazásokat és választásokat tartani, ha megszűnt a "digitális szakadék", mely a számítógép- és internet-hozzáféréssel rendelkező keveseket elválasztja a többségtől. A szoftverfejlesztőkön nem múlik, ők különb feladatokat is megoldottak már, mint a szavazók regisztrálása, azonosítása a szavazáskor és az azonosítás lehetőségének törlése az összeszámlálás után.
{k200025_foci1;b}nt face=Arial,Helvetica size=-1>Félelmetes hangulat uralkodott szombat este a felvonulási téren, az EB-sörsátorban. Vagy háromszázan a német, kétszer ennyien meg az angol csapatnak szurkoltak, folyt a sör, csinosak voltak a lányok.
Az Európa-bajnokság nálunk mintegy két héttel a megnyitó előtt vette kezdetét, úgyhogy mire effektíve megkezdődött, én már untam egy kicsit. A dolgok alakulásáért egy minden létező adatot, eredményt és statisztikát, valamint a tornán részt vevő 352 darab játékos fényképét, részletes névjegyét tartalmazó színes programfüzet s annak vitán felül jó szándékú beszerzője okolható, miáltal egyszerre vesztette el a bárminemű meglepődés esélyét, valamint az egri vár alatti alagútban a félelemmel bátran szembeszálló Cecey Éva nyomát a család. S mert én voltam ez az illető, onnantól pontosan azt kaptam, amit az ember ilyenkor megérdemel.