Már csak nagyon keveset kell aludni ahhoz, hogy megtudjuk, mely politikusok álltak kapcsolatban az 1990 előtti állambiztonság valamely szervezetével. Az előjelek alapján - például az eddig kiszivárogtatott információk szerint az Orbán-kormányban volt a legtöbb egykori "ügynök" - a listán szereplők munkásságának megítélése, utólagos átértékelése/értelmezése hosszú hetekig vezető téma lesz a sajtóban. Hogy mik lesznek a kibontakozó vita/párbeszéd stb. főbb irányai, már most megmondható, ráadásul különösebb szellemi erőfeszítés nélkül. Tehát: emelkedett moralizálások várhatók tisztaságról, tisztulásról vagy éppen meghurcolásról, sárdobálásról, miegyebekről; a kárörvendő triumfálásoktól sem ment meg minket senki (mi is van a hálózatok kormányával, polgárkáim?), mint ahogyan az ezeket a kommunista összeesküvés teóriájával hárítani igyekvő reakcióktól sem. Utóbbi egyik alapverziójával a Medgyessy-bizottság hétfői zárt ülésén Kövér László már elő is rukkolt: lapinformációk szerint a volt főtitoknok arról értekezett, hogy a rendszerváltás alakításában fontos szerepet játszottak a pártokba befurakodott szigorúan titkos tisztek. És nagyon nagyot csalódnánk, ha ezt a "fölvetést" nem gondolnák végig nagyon rövid időn belül nagyon sokak. (Innen amúgy csak egy lépés az a cinikus Grósz Károly-i idea, miszerint az 1989-1990-es fordulat voltaképpen szovjet forgatókönyv szerint zajlott. Vagy említsük a Grespik-féle teóriát a "rózsadombi paktumról"?)

n Már csak nagyon keveset kell aludni ahhoz, hogy megtudjuk, mely politikusok álltak kapcsolatban az 1990 előtti állambiztonság valamely szervezetével. Az előjelek alapján - például az eddig kiszivárogtatott információk szerint az Orbán-kormányban volt a legtöbb egykori "ügynök" - a listán szereplők munkásságának megítélése, utólagos átértékelése/értelmezése hosszú hetekig vezető téma lesz a sajtóban. Hogy mik lesznek a kibontakozó vita/párbeszéd stb. főbb irányai, már most megmondható, ráadásul különösebb szellemi erőfeszítés nélkül. Tehát: emelkedett moralizálások várhatók tisztaságról, tisztulásról vagy éppen meghurcolásról, sárdobálásról, miegyebekről; a kárörvendő triumfálásoktól sem ment meg minket senki (mi is van a hálózatok kormányával, polgárkáim?), mint ahogyan az ezeket a kommunista összeesküvés teóriájával hárítani igyekvő reakcióktól sem. Utóbbi egyik alapverziójával a Medgyessy-bizottság hétfői zárt ülésén Kövér László már elő is rukkolt: lapinformációk szerint a volt főtitoknok arról értekezett, hogy a rendszerváltás alakításában fontos szerepet játszottak a pártokba befurakodott szigorúan titkos tisztek. És nagyon nagyot csalódnánk, ha ezt a "fölvetést" nem gondolnák végig nagyon rövid időn belül nagyon sokak. (Innen amúgy csak egy lépés az a cinikus Grósz Károly-i idea, miszerint az 1989-1990-es fordulat voltaképpen szovjet forgatókönyv szerint zajlott. Vagy említsük a Grespik-féle teóriát a "rózsadombi paktumról"?)

Legyenek nevek, mást mi sem mondhatunk. Állítják azt is sokan, hogy ismerjük meg fél- és közelmúltunk e szeletét, legyen végre iránytűnk, amely biztonsággal mutatja az utat a Történelemben!

Mindez csuda klassz dolog, ám van egy probléma. Kétséges, hogy ami a meglévő - megmaradt! - dokumentumokból rekonstruálható, az hogyan viszonyul a megtörtént eseményekhez. Kicsoda Medgyessy Péter? És kicsodák a ma még ismeretlen többiek? Gonosztevők, áldozatok, hősök? Egyszerű dolgozók, akik ezernyi megfontolás alapján tették, amit tettek? A miniszterelnök esete azt mutatja, hogy a D-209-elvtársozók és a kormányfő múltjából hazafias eposzt költők ugyanazon papírokra hivatkoznak. Meg arra, ahogyan ők maguk megélték az elmúlt évtizedeket.

Hetekkel ezelőtt, amikor az volt a kérdés, hogy Medgyessy menjen-e vagy maradjon, azt mondtuk: Magyarországon a rendszerváltás alkotmányos keretek között zajlott le, a folyamatot törvények szabályozták. Jól-rosszul. Az ügynökügyet például nyilvánvalóan rosszul kezelte a politika. Tizenkét év múltán a helyzet e téren még homályosabb; s bár nem mondjuk, hogy mindez nem érdek nélkül történt így, ezen változtatni már senki nem tud. Csak egy példa: az érintett volt kormánytagok között állítólag van két egykori III/III-as is. Ha ez az információ helytálló, kérdés, hogyan lehetett belőlük miniszter (vagy politikai államtitkár) a hatályos ügynöktörvény ellenében? Logikusan csak kétféle válasz adható: vagy az átvilágítóbírákat vette meg az adott hatalom (ennek a valószínűsége szerintünk nulla százalék), vagy az átvilágítóbírák nem férhettek azokhoz a papírokhoz, amik alapján az érintettséget megállapíthatták volna. Csak az biztos, hogy valami nem stimmel.

Mi legyen hát akkor a rendezőelv, az iránytű? A mi válaszunk változatlan: az 1990 utáni politikusok megítélésében számunkra a viszonyítási pont a Magyar Köztársaság törvényeihez és alkotmányos berendezkedéséhez való viszony. Szar ügy, ha kiderül majd X baloldali vagy Y jobboldali politikusról, hogy szt-tiszt volt, vagy kémkedett, de ahogyan Medgyessy Horn-kormánybeli és miniszterelnöki munkáját is az alapján mérjük, a többieknél sem fogunk más mércét alkalmazni. Ha például igaz lenne a pletyka az egyik jelenlegi ellenzéki vezetőről, miszerint befírölte a katonai elhárítás, nem emiatt látnánk igazolva vele szembeni korábbi kritikáinkat.

A rendszerváltás idején született politikai kompromisszumok persze nem kőbe vésett parancsolatok. Az ügynöktémának is minden bizonnyal van egy a jelenleginél optimálisabb rendezési lehetősége, még most, tizenkét év múltán is (például a széles körű kutathatóság biztosításával), de "teljes igazságra" senki ne számítson már. Féligazságokkal viszont tele a padlás.