Magyarat tolláról

  • 2002. augusztus 8.

Publicisztika

Mit kívánunk a Magyar Nemzettől? Semmit. De ha kötelező lenne, akkor talán csak annyit, tényleg csak egy kicsiséget: ne vegyék már annyiszor a szájukra a sajtószabaság kifejezést, mert az komoly dolog. Tetszik, nem tetszik: szentség, a hétszentségit. Bemocskolni persze kevés a Magyar Nemzet, ők azt nem bírnák, de arra sem használható, hogy ki-ki (most az M. N.) egyéni szociális problémáit takargassa vele. Pláne az ne tegyen így (most az M. N.), aki az elmúlt években számos alkalommal ment szembe a sajtó szabadságával.

n Mit kívánunk a Magyar Nemzettől? Semmit. De ha kötelező lenne, akkor talán csak annyit, tényleg csak egy kicsiséget: ne vegyék már annyiszor a szájukra a sajtószabaság kifejezést, mert az komoly dolog. Tetszik, nem tetszik: szentség, a hétszentségit. Bemocskolni persze kevés a Magyar Nemzet, ők azt nem bírnák, de arra sem használható, hogy ki-ki (most az M. N.) egyéni szociális problémáit takargassa vele. Pláne az ne tegyen így (most az M. N.), aki az elmúlt években számos alkalommal ment szembe a sajtó szabadságával.

A sajtó szabadsága ugyanis az olvasó. Máshogy mondva: a piac.

Mármost, aki akkor veszi észre, hogy az általa készített terméket a Miniszterelnöki Hivatal nyomdájában nyomják, amikor egy kormányváltást követően kiakolbólítják onnan, az valószínűleg elmebeteg, s mint ilyen a sajtószabadság kérdéskörének hatályán kívül kezelendő.

Mit gondolt a Magyar Nemzet, az új kormány - esetleg az új kormányfő, tudják, a piszok spicli, a D-209-es személyes közbenjárására - majd még azt a csekély nyomtatási költséget is elengedi nekik?

Mit gondolt a Magyar Nemzet az elmúlt négy évben, miért hirdetett náluk annyi állami nagyvállalat? A magas példányszámukért? 1998-ban például mekkora volt a példányszámuk?

Biztos, hogy a Magyar Nemzet érdeme az, hogy a pillanatnyi ellenzék eddig csupán annyit tudott mondani a híveinek, hogy vegyetek Magyar Nemzetet, Heti Választ, és hallgassatok Vasárnapi Újságot?

Kit érdekel, hány olvasót és hány hirdetőt, hogy Orbán Viktortól mindösszesen ennyi tellett?

Nem gondolta a Magyar Nemzet, hogy az odavezényelt hirdetők éppenséggel a sajtószabadság elveivel ellentétben hordják hozzájuk vödörszám a pénzt?

Nem gondolta a Magyar Nemzet azt, hogy ez a pénz mindig oda fog menni, ahol a hatalmat sejti?

Nem gondolta a Magyar Nemzet, hogy szabadsajtót nem feltétlenül hatalmi jóakaratból lehet csinálni?

Tiltakozott-e a Magyar Nemzet mondjuk éppen a sajtószabadság nevében akkor, amikor máig tisztázatlan, obskúrus módon átjátszották bele a nálánál jóval népszerűbb Sportfogadást?

Tiltakozott-e a Magyar Nemzet, amikor a még mindig milyen szép nevét bagóért vette meg a Postabanktól? Vagy egymilliót megér a sajtószabadság?

De a sajtó - az M. N. működésének határozott ellenirányultságával szemben is - még mindig szabad. Ne félj, Magyar Nemzet!

1998-ban, mikor a Magyar Narancsot kormányzati nyomásra az utcára tette a Postabank, akkor jött el nekünk az igazi szabadság.

Megtanultunk szabadon újságot csinálni. Kipróbálhatnátok ti is kedves Magyar Nemzet, legalább egyszer. Szabadon, úgy, ahogy még sohase csináltátok, higgyétek el, nagyszerű érzés.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.