Magyarat tolláról

publikálva
2002/32. (08. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Mit kívánunk a Magyar Nemzettől? Semmit. De ha kötelező lenne, akkor talán csak annyit, tényleg csak egy kicsiséget: ne vegyék már annyiszor a szájukra a sajtószabaság kifejezést, mert az komoly dolog. Tetszik, nem tetszik: szentség, a hétszentségit. Bemocskolni persze kevés a Magyar Nemzet, ők azt nem bírnák, de arra sem használható, hogy ki-ki (most az M. N.) egyéni szociális problémáit takargassa vele. Pláne az ne tegyen így (most az M. N.), aki az elmúlt években számos alkalommal ment szembe a sajtó szabadságával.

n Mit kívánunk a Magyar Nemzettől? Semmit. De ha kötelező lenne, akkor talán csak annyit, tényleg csak egy kicsiséget: ne vegyék már annyiszor a szájukra a sajtószabaság kifejezést, mert az komoly dolog. Tetszik, nem tetszik: szentség, a hétszentségit. Bemocskolni persze kevés a Magyar Nemzet, ők azt nem bírnák, de arra sem használható, hogy ki-ki (most az M. N.) egyéni szociális problémáit takargassa vele. Pláne az ne tegyen így (most az M. N.), aki az elmúlt években számos alkalommal ment szembe a sajtó szabadságával.

A sajtó szabadsága ugyanis az olvasó. Máshogy mondva: a piac.

Mármost, aki akkor veszi észre, hogy az általa készített terméket a Miniszterelnöki Hivatal nyomdájában nyomják, amikor egy kormányváltást követően kiakolbólítják onnan, az valószínűleg elmebeteg, s mint ilyen a sajtószabadság kérdéskörének hatályán kívül kezelendő.

Mit gondolt a Magyar Nemzet, az új kormány - esetleg az új kormányfő, tudják, a piszok spicli, a D-209-es személyes közbenjárására - majd még azt a csekély nyomtatási költséget is elengedi nekik?

Mit gondolt a Magyar Nemzet az elmúlt négy évben, miért hirdetett náluk annyi állami nagyvállalat? A magas példányszámukért? 1998-ban például mekkora volt a példányszámuk?

Biztos, hogy a Magyar Nemzet érdeme az, hogy a pillanatnyi ellenzék eddig csupán annyit tudott mondani a híveinek, hogy vegyetek Magyar Nemzetet, Heti Választ, és hallgassatok Vasárnapi Újságot?

Kit érdekel, hány olvasót és hány hirdetőt, hogy Orbán Viktortól mindösszesen ennyi tellett?

Nem gondolta a Magyar Nemzet, hogy az odavezényelt hirdetők éppenséggel a sajtószabadság elveivel ellentétben hordják hozzájuk vödörszám a pénzt?

Nem gondolta a Magyar Nemzet azt, hogy ez a pénz mindig oda fog menni, ahol a hatalmat sejti?

Nem gondolta a Magyar Nemzet, hogy szabadsajtót nem feltétlenül hatalmi jóakaratból lehet csinálni?

Tiltakozott-e a Magyar Nemzet mondjuk éppen a sajtószabadság nevében akkor, amikor máig tisztázatlan, obskúrus módon átjátszották bele a nálánál jóval népszerűbb Sportfogadást?

Tiltakozott-e a Magyar Nemzet, amikor a még mindig milyen szép nevét bagóért vette meg a Postabanktól? Vagy egymilliót megér a sajtószabadság?

De a sajtó - az M. N. működésének határozott ellenirányultságával szemben is - még mindig szabad. Ne félj, Magyar Nemzet!

1998-ban, mikor a Magyar Narancsot kormányzati nyomásra az utcára tette a Postabank, akkor jött el nekünk az igazi szabadság.

Megtanultunk szabadon újságot csinálni. Kipróbálhatnátok ti is kedves Magyar Nemzet, legalább egyszer. Szabadon, úgy, ahogy még sohase csináltátok, higgyétek el, nagyszerű érzés.

publikálva
2002/32. (08. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk