Mit kívánunk a Magyar Nemzettől? Semmit. De ha kötelező lenne, akkor talán csak annyit, tényleg csak egy kicsiséget: ne vegyék már annyiszor a szájukra a sajtószabaság kifejezést, mert az komoly dolog. Tetszik, nem tetszik: szentség, a hétszentségit. Bemocskolni persze kevés a Magyar Nemzet, ők azt nem bírnák, de arra sem használható, hogy ki-ki (most az M. N.) egyéni szociális problémáit takargassa vele. Pláne az ne tegyen így (most az M. N.), aki az elmúlt években számos alkalommal ment szembe a sajtó szabadságával.

n Mit kívánunk a Magyar Nemzettől? Semmit. De ha kötelező lenne, akkor talán csak annyit, tényleg csak egy kicsiséget: ne vegyék már annyiszor a szájukra a sajtószabaság kifejezést, mert az komoly dolog. Tetszik, nem tetszik: szentség, a hétszentségit. Bemocskolni persze kevés a Magyar Nemzet, ők azt nem bírnák, de arra sem használható, hogy ki-ki (most az M. N.) egyéni szociális problémáit takargassa vele. Pláne az ne tegyen így (most az M. N.), aki az elmúlt években számos alkalommal ment szembe a sajtó szabadságával.

A sajtó szabadsága ugyanis az olvasó. Máshogy mondva: a piac.

Mármost, aki akkor veszi észre, hogy az általa készített terméket a Miniszterelnöki Hivatal nyomdájában nyomják, amikor egy kormányváltást követően kiakolbólítják onnan, az valószínűleg elmebeteg, s mint ilyen a sajtószabadság kérdéskörének hatályán kívül kezelendő.

Mit gondolt a Magyar Nemzet, az új kormány - esetleg az új kormányfő, tudják, a piszok spicli, a D-209-es személyes közbenjárására - majd még azt a csekély nyomtatási költséget is elengedi nekik?

Mit gondolt a Magyar Nemzet az elmúlt négy évben, miért hirdetett náluk annyi állami nagyvállalat? A magas példányszámukért? 1998-ban például mekkora volt a példányszámuk?

Biztos, hogy a Magyar Nemzet érdeme az, hogy a pillanatnyi ellenzék eddig csupán annyit tudott mondani a híveinek, hogy vegyetek Magyar Nemzetet, Heti Választ, és hallgassatok Vasárnapi Újságot?

Kit érdekel, hány olvasót és hány hirdetőt, hogy Orbán Viktortól mindösszesen ennyi tellett?

Nem gondolta a Magyar Nemzet, hogy az odavezényelt hirdetők éppenséggel a sajtószabadság elveivel ellentétben hordják hozzájuk vödörszám a pénzt?

Nem gondolta a Magyar Nemzet azt, hogy ez a pénz mindig oda fog menni, ahol a hatalmat sejti?

Nem gondolta a Magyar Nemzet, hogy szabadsajtót nem feltétlenül hatalmi jóakaratból lehet csinálni?

Tiltakozott-e a Magyar Nemzet mondjuk éppen a sajtószabadság nevében akkor, amikor máig tisztázatlan, obskúrus módon átjátszották bele a nálánál jóval népszerűbb Sportfogadást?

Tiltakozott-e a Magyar Nemzet, amikor a még mindig milyen szép nevét bagóért vette meg a Postabanktól? Vagy egymilliót megér a sajtószabadság?

De a sajtó - az M. N. működésének határozott ellenirányultságával szemben is - még mindig szabad. Ne félj, Magyar Nemzet!

1998-ban, mikor a Magyar Narancsot kormányzati nyomásra az utcára tette a Postabank, akkor jött el nekünk az igazi szabadság.

Megtanultunk szabadon újságot csinálni. Kipróbálhatnátok ti is kedves Magyar Nemzet, legalább egyszer. Szabadon, úgy, ahogy még sohase csináltátok, higgyétek el, nagyszerű érzés.