Egészségügy. Terror

  • Joób Márk
  • 2019. június 2.

Publicisztika

Sokkal nagyobb emberveszteséget okoz az egészségügy elhanyagolása hazánknak, mint a terrorizmus a nyugati világnak.

Az elmúlt években sokkal nagyobb emberveszteséget okozott az egészségügy elhanyagolása hazánknak, mint az összes terrortámadás együttvéve a nyugati világnak. A magyar egészségügy katasztrofális állapota nem természeti csapás, hanem az elmúlt évek tudatos kormányzati döntéseinek eredménye, amiért a Fidesz-KDNP-t terheli a teljes felelősség.

Hazánkban a születéskor várható élettartam köztudottan 76 év, ami

öt évvel alacsonyabb az európai uniós átlagnál.

Vegyük azonban Csehországot mint hazánkhoz hasonló adottságokkal rendelkező országot az összehasonlítás alapjául. Egy magyar ma három évvel rövidebben él, mint egy cseh. A teljes magyar lakosságra vetítve ez kereken 30 millió életév veszteséget jelent 76 éves időtávban, illetve azt jelenti, hogy minden egyes évben nagyjából 400 ezer életévet veszít Magyarország a csehekhez képest. Ez évente ötezer abortusszal vagy tízezer 36 éves személy halálával egyenlő.

A magyar egészségügy vészes elhanyagolásáról tanúskodik, hogy 2009 és 2018 között GDP-arányosan 40 százalékkal csökkentek a gyógyászati készülékekre és felszerelésekre fordított állami források. Az állami gyógyszerkassza pedig reálértéken mérve ma 20 milliárd forinttal kevesebb pénzt tartalmaz, mint 2008-ban.

Az egészségügy jelenleg

már az alacsony hazai szinten sem képes működni,

ahogy a Magyar Orvosi Kamara friss közleményében figyelmeztet: „A biztonságos betegellátás már az önként vállalt túlmunka maximális kiaknázásával, a munkajogi szabályok rendszeres és sorozatos megsértésével sem biztosítható.” Ez alapján nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a kormány az egészségügy extrém alulfinanszírozásával a betegeket és az egészségügyi dolgozókat egyaránt terror alatt tartja.

Biztosra vehető, hogy a hazai egészségügyet az alatt a kilenc év alatt, amióta a Fidesz-KDNP kormányon van, a csehországi szintre lehetett volna emelni, ha meglett volna erre a politikai szándék, hiszen adott volt a kormány számára az ehhez szükséges anyagi mozgástér és politikai stabilitás. A kormány viszont az egészségügy megfelelő fejlesztése helyett gazdasági holdudvarának közpénzen történő felhizlalása mellett döntött és ezáltal

évente 400 ezer életévtől fosztja meg

a magyar lakosságot.

Ez nemzetromboló és életellenes politika. A kormány keresztény értékeket és demográfiai politikát hangoztató kommunikációja ennek fényében igencsak álságos. Aki nem becsüli meg saját népének ma élő tagjait rendes egészségügyi ellátással, az ne papoljon nemzeti érdekről, gyerekvállalásról és a családok védelméről. Nem a brüsszeli bürokraták és nem az iszlamista terroristák jelentik ma a legnagyobb veszélyt a magyar lakosságra, hanem saját kormánya.

A szerző filozófus-közgazdász.

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.