A kínai vezetőt, Hszi Csin-pinget kivéve, aki Pekingben már történelmi Mao-öltönyt húzott, mindenki jól szabott, nyugati divat szerinti öltönyben-nyakkendőben vagy nemzeti viseletben parádézott. (Az utóbbi Narendra Modi indiai miniszterelnök volt, rá még visszatérünk.) Nincs itt semmi látnivaló, gondolhatnánk.
Nem béke
Az egész felvonulás azonban fricska volt a Nyugatnak, szimbolikus és valós spektákulum, a vizualitás tökéletesre pörgetésével, s mindez leginkább személyesen Trumpnak szólt. A Fehér Házban felvonultak a nyugati vezetők? Íme, itt van a mi ellencsapatunk. Kocsijába invitálta Trump Putyint Alaszkában? Tessék megnézni a luxusautóban Putyin és Modi mosolygó arcát Tiencsinben. A rossz emlékű „tömegek állnak mögöttem” séta a Tienanmen téren, ahol a kínai vezetőt Putyin és Kim Dzsongun fogja közre, mögötte vonulnak jórészt a harmadik világ vezetői (Európából is érkeztek azért: Szijjártó, Fico és Vučić) – vizuálisan könnyen befogadható kép. Emellé tehetjük a Fehér Házban pár hete megesett látogatást, amikor az európai vezetők, Macrontól Zelenszkijig, Starmertől Melonin át Stubbig, a NATO és EU vezetőivel járultak Trump elé, ültek vele egy asztalnál, kényszeredetten hallgatva a róluk kiállított, tartalmilag és nyelvileg gyenge, de dicséretben gazdag bizonyítványt. Mennyivel dinamikusabb képeket látunk most a tömeges sétával, a jól koreografált katonai bemutatóval, a fegyelmezett tömegeket láttató életképekkel! Az erős kezű vezetés, a leadership képei ezek, szemben az amerikai ad hoc, stratégia nélküli külpolitikai vergődés, az alulinformált, a szakértőket elüldöző elnök hangulatától függő döntések, a személyes szimpátián alapuló bratyipolitika világával. Az erőviszonyok és az érdekek látványos feltálalását láttuk, a világ vezetésére kinyilvánított igény egyértelmű megfogalmazását. És ez mind Trumpnak „köszönhető”: az amerikai izolacionizmus, a multilaterális viszonyok negligálása, a vezetési vákuum vezetett ide, a nemzetközi kapcsolatok szétzilált színterén a „nem-béke” korában hadvezér nélkül maradt államok találnak most támogatóra. Kína hozzáférést, szolgáltatásokat nyújt örömmel, amikor az Egyesült Államok nem ad belépési kódot a gazdasági növekedéshez, nem mutat fel eredményeket a mesterséges intelligencia vagy éppen a zöldenergia kiterjesztése terén.
A „méltányosság és az igazságosság” nevében kívánja Hszi a II. világháború történelmi emlékezetét újraírni. Elkerülné a hidegháborús mentalitást, a blokkok konfrontációját és az erőszakosságot (bullying). „Az egyetemesen előnyös és befogadó gazdasági globalizáció, valamint a globális kormányzási rendszer igazságosabb és méltányosabb megvalósítása” – ez a deklarált célja. És kinek lehetne ellenvetése? De ne legyenek kétségeink – itt a multilaterális, szabályalapú, a nemzetközi jogba ágyazott renddel szembeni, immár teljesen nyílt, erőn alapuló kihívásról van szó. Az egykor óvatos, lopakodó, majd egyre magabiztosabb és ambiciózusabb kínai külpolitikát mára a puszta erőn alapuló fenyegetés és az elrettentés kombinációja váltja fel. Ez lenne a Kína vezette új világrend.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
