Ellenzéki pártjaink megtalálták a sikertelen EP-választási részvétel legbiztosabb módját

  • Haskó László
  • 2019. március 2.

Publicisztika

Úgy, hogy közben az ország döntő többsége Európa-párti.

Három országos választás elvesztése után ellenzéki pártjaink megtalálták az idei tavaszi voksoláson való szereplésnek azt a módját, ahol az elfogadhatónak mondható eredmény elérésére a lehető legkisebb esélyt adnak maguknak.

Az, hogy sikeresen is lehetett volna szerepelni – föl sem merült.

A maximális siker a Magyarországnak járó 22 képviselői hely szűk többségének elnyerése lehetett volna – még úgy is, hogy az ellenzéki pártok elfogadják a Fidesz diktálta feltételeket. És ez a legtragikomikusabb az egészben. Ugyanis minden fölmérés kimutatja, hogy a magyarok túlnyomó többsége Európa-párti. Még az ortodox kormánypártiak nagyobbik fele is az.

Mi más értelme lehet az EU-s parlamenti választásnak, minthogy ez az erős támogatás látható és kihasználható legyen. Vagyis az, hogy a másik 26 tagország lakói és politikusai számára világossá váljék, hogy a magyar választók nem gondolkodnak úgy a békéről, a baráti együttműködésről és az európai keresztény erkölcsről, mint a kormányuk, és főleg úgy nem, ahogy a kormányuk feje. A soviniszta, közép-kelet-európai hegemóniára válogatottan sötét eszközökkel törekvő gonosztevők most tavasszal következő győzelme után Magyarország megítélése aligha lesz sokkal különb, mint a trianoni és a párizsi béketárgyalásokon volt. Nem kétséges, hogy a következmények sem lesznek kellemesek. Vajon Orbán minapi ígérete, miszerint 2030-ra az unió öt legjobb országának egyike leszünk, hogyan valósul majd meg az unió pereméről, ne adj’ isten az unión kívülről, az oroszok ölelésében.

Ellenzéki pártjaink ebben a politikailag és köztörvényesen is bűnös rendszerben nem találták meg a szükséges és erkölcsös viselkedési, illetve működési módot. Az sem volt nagyon feltűnő, hogy keresték volna. Sajnos – tudatosan vagy tudat alatt – nagyon sokan tartjuk őket kollaboránsnak. S kívülről úgy tűnik, észre sem veszik magukat. Jelen EP választási listáik a politikai karizmájukban végleg elkopottak és a születésük óta szürkék pártválogatottjai.

Egy európai ügy

Beszéljünk kicsit a veszett fejszéről: az ellenzéki pártoknak nyilván le kellett volna mondaniuk saját reménytelen kádereik indításáról egy jeles, párt-független, de Európa és Magyarország iránt elkötelezett közkedvelt hölgyekből és urakból összeállított minden párt és minden pártatlan által támogatható lista diadalra juttatása érdekében.

És mi van a veszett fejsze nyelével? Azt még meg lehetne találni: ha mindenféle jelölt és jelöletlen ellenzéki pártember eztán reggeltől estig mást sem tenne, csupán beszállna az Európai Ügyészségért folytatott aláírásgyűjtésbe, és csak arról, beszélne, csak arról nyilatkozna és álmodna, akkor a veszett fejsze nyelével lehetne még egy jókorát ütni.

 

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.