Megállítható-e és hogyan májusban Orbán?

Két plusz EP-mandátumot is hozhatna az ellenzéknek a közös lista

Publicisztika

Pusztán a választási matematika felől nézve lenne értelme az ellenzéki összefogásnak a májusi európai parlamenti választáson. A döntő kérdés mégis az lesz, mennyire tudják mozgósítani az Orbán-ellenes szavazókat.

Az idei európai parlamenti választások minden bizonnyal meghatározóbbak lesznek Európa jövőjére nézve, mint a korábbiak. A belpolitikai témák mellett a kampányban talán most először jelenhetnek meg hangsúlyosan olyan európai vagy globális problémák, mint a menekültügy vagy a klímaváltozás.

A választás össz­európai tétje, hogy az integráció híveivel szemben mennyire erősödnek meg, és összeállnak-e egy tömbbé a populista-nacionalista pártok. Orbán Viktor a Fidesz jó szereplése esetén sem lesz ennek a tábornak a legerősebb figurája (Marine Le Pen vagy Matteo Salvini pártjai biztosan több mandátumot szereznek ná­la), de kormányfőként és a jobbközép Európai Néppárt (EPP) tagjaként valós súlyánál nagyobb a szimbolikus jelentősége, így jobban is figyelnek rá (kérdés persze, hova fut ki a magyar miniszterelnök és a Néppárt egyre inkább elfajuló vitája).

Kinőtte Magyarországot?

Orbán is összeurópai téttel ruházta fel a választást. „Beszédeiben azt közvetíti, hogy kinőtte Magyarországot, az európai színtéren szeretne játszani. Európa legnagyobb támogatottságú pártjának vezére akar lenni. Ez 2009-ben egyszer már sikerült, és 2014-ben is csak a máltai munkáspárt tudta szavazatarányban lehagyni a Fideszt” – mondja László Róbert, a Political Capital választási szakértője.

false

A Fidesz eredménye Orbán EPP-n belüli súlyát is be­árazza – hiszen minden jel arra utal, hogy a legújabb kizárási kísérlet sem jár majd eredménnyel a választások előtt –, így hatással lehet arra, populista vagy centrista irányba indul el az európai jobbközép, benntartják-e a Fideszt, és milyen politikát visznek a magyar jogállamiság kérdésében. 12 képviselővel jelenleg a Fideszé a hatodik legnagyobb delegáció az EPP-ben, de minthogy a francia, az olasz és a spanyol EPP tagpártok is gyengülni fognak, Orbán relatív súlya felértékelődhet.

Itthon a rabszolgatörvény elleni akciókkal magára találó ellenzék első erőpróbájának is tekinthetjük az EP-választást, így az eredménynek nagy jelentősége lesz. Ha az ellenzék elhozná a Magyarországra jutó 21 mandátum többségét, de legalábbis gyengítené a Fidesz 12 fős delegációját, az komoly lökést adhatna az őszi önkormányzati választások előtt. Ha ellenben a Fidesz tud tovább erősödni, az azt üzeni majd, hogy az utcán megmutatkozó elégedetlenséget megint nem sikerült a pártok támogatottságára fordítani.

Az elmélet

Ebben a helyzetben állt elő a január 5-i tüntetésen Tóth Bertalan, az MSZP elnöke a közös ellenzéki EP-lista ötletével, amit Jávor Benedek, az MSZP-vel együtt induló Párbeszéd politikusa is támogat. Elsőre furcsának tűnhet a javaslat, hiszen az EP-választás az elmúlt évek közéleti vitáiban rendre úgy jelent meg, mint ahol az ellenzéki pártok végre együttműködési kényszer nélkül „megmutathatják magukat”, a választóknak pedig „nem kell befogott orral szavazniuk.”

Ettől függetlenül is, pusztán matematikai szempontból lenne értelme a közös indulásnak, mint az a két mellékelt táblázatból kitűnik, néhány reális választási forgatókönyvben az ellenzék egy vagy akár két mandátummal is többet szerezhet közös listával, mint külön-külön indulva. Ez éppen eldöntheti, hogy ki „nyeri” a választást, azaz ki szerzi meg a mandátumok abszolút többségét, de azt is, hogy a Fidesz javít vagy ront a 2014-es eredményén.

A számításokat a Political Capital mandátumkalkulátorával végeztem, azt feltételezve, hogy az ellenzéki együttműködésből biztosan kimaradó kis pártok (például a Kutyapárt vagy a Mi Hazánk) 2 százalékot elvisznek, így a Fideszre és a többi ellenzéki pártra a szavazatok 98 százaléka jut.

false

Látható, hogy 51 százalékos többséggel az ellenzék közös indulás esetén megszerzi a mandátumok többségét (11 mandátumot), külön-külön indulva viszont csak 10-et, ha pedig a szavazatok megoszlása úgy alakul, hogy két párt is az 5 százalékos küszöb alatt marad, 9 mandátummal kell beérniük. Ha a Fidesz kerül 52 százalékos többségbe, akkor közös indulással az ellenzék 11-10-es vereséget szenved, külön indulva már 12-9 az arány, ha pedig akár csak egy párt nem éri el a küszöböt, a Fidesz jelenlegi mandátumszámát növelve 13 EP-képviselői helyhez jut.

A jelenség magyarázata, hogy az elvben arányos választási rendszer sem tud tökéletesen arányos lenni, egyrészt a mandátumelosztási módszer, másrészt a bejutási küszöb miatt. A táblázatok első és harmadik sorait összehasonlítva azt látjuk, hogy az ellenzék még akkor is veszíthet egy mandátumot a külön induláson, ha minden párt megugorja a küszöböt. Ennek oka a Magyarországon is használt mandátumelosztási rendszer, az úgynevezett d’Hondt módszer. Ez egy táblázat alapján osztja el a mandátumokat, melynek első sorában a mandátumhoz jutó pártok szavazatszáma szerepel, a második sorban a szavazatok fele, a harmadikban a harmada, és így tovább. A táblázatban meg kell keresni a 21 legnagyobb számot, ezek eredményeznek mandátumot, minden pártnak annyit, amennyi a legnagyobb számok közül a saját oszlopában megtalálható.

A d’Hondt-módszer némileg a nagyobb pártok felé torzít, ez a hatás annál jelentősebb, minél kevesebb mandátumot osztanak ki egy adott választáson. A fő alternatívaként számon tartott Sainte-Laguë-módszer ellenben a kisebb pártoknak kedvez. Itt mandátum­elosztási körök vannak. Az első körben a legtöbb szavazatot szerző párt jut mandátumhoz, viszont minden további körben az addig megszerzett mandátumok duplájával plusz eggyel osztják a pártok szavazatait, így annak lesz nagyobb esélye mandátumot szerezni, aki addig a legkevesebbel rendelkezett. „Egyszerűen fogalmazva a d’Hondt-módszer azt garantálja, hogy ha A párt kétszer annyi szavazatot szerzett, mint B párt, akkor legalább kétszer annyi mandátuma legyen. A Sainte-Laguë-módszer pedig nagyjából azt biztosítja, hogy ha A párt feleannyi szavazatot kapott, mint B párt, akkor minimum feleannyi mandátuma legyen” – magyarázza Tóka Gábor, a CEU politikatudományi tanszékének professzora.

A gyakorlat

A bejutási küszöb tovább távolítja a választási rendszert a teljesen arányos mandátumelosztástól. Magyarországon a küszöb 5 százalék, az EU-s szabályozás által megengedett maximum. Ha egy párt ez alatt marad és nem szerez mandátumot, az mindig a legerősebb szereplőnek kedvez; az ellenzék különösen akkor jár rosszul, ha feltételezzük, hogy az így kiesett választók egyébként egy másik ellenzéki pártra vagy egy közös listára is szavaztak volna a Fidesz ellen.

false

 

Az 5 százalék jelentette veszély egyébként nem csak a nagy közös listával, hanem a tömbösödéssel is kikerülhető, mivel az EP-választáson a küszöb a pártszövetségeknek sem emelkedik (az országgyűlési választáson ha két párt közösen indul, akkor 10 százalékot kell elérniük, három vagy több párt szövetségének 15-öt). A táblázatok második soraiból az derül ki, hogy két elképzelt ellenzéki listával (MSZP–Párbeszéd–DK, Jobbik–LMP–Momentum) a d’Hondt-módszer torzító hatása is eltűnne.

Az MSZP közeledését a Jobbik és a Momentum kapásból elutasította, az LMP és a DK még nem döntött, de túlzottan lelkesnek ők sem tűnnek. A teljes ellenzéki összeborulás így kizártnak tűnik, ebben a politikai elemzők is egyet­értenek. „Maximum két pluszmandátumot eredményezne a közös lista, viszont hat párt együttműködése kell hozzá. Már csak az evidensen felmerülő elosztási kérdések miatt sem fognak ebbe belemenni” – véli Pulai András, a Publicus Intézet igazgatója.

Az 5 százalékos küszöb ettől még elgondolkodtathat bizonyos szereplőket. A Momentum, bár a közvélemény-kutatások alapján messze van a biztos bejutástól (sőt rosszabbul áll, mint a DK), láthatóan bízik a tüntetéshullám felhajtóerejében, illetve abban, hogy potenciális szavazóit könnyebb lesz mozgósítani az EP-választásra, mint a többi párt táborát. Lélektanilag is fontos, hogy számukra ez az első választás, ahol valós esélyük van a mandátumszerzésre. Az LMP viszont lefelé tartó spirálban van, és rossz emlékként élhet bennük, hogy 2014-ben 5,04 százalékkal éppen hogy bejutottak az EP-be, a kiesésük kevesebb mint ezer szavazaton múlott. A DK-t a kutatások most a küszöb fölé mérik, a 2014-es EP-választáson közel 10 százalékot kaptak, de idén áprilisban a párt korlátai is megmutatkoztak.

A küszöb szempontjából döntő lesz a választási részvétel, ami a 2014-es 29 százalékról biztosan emelkedni fog; sőt a nagy tét miatt az sem elképzelhetetlen, hogy 40 százalék körüli vagy feletti részvétellel ez lesz az eddigi legnagyobb érdeklődés mellett zajló EP-választás Magyarországon. Ez természetesen emeli a küszöböt és növeli a kiesés kockázatát (2014-ben 116 ezer szavazat kellett az 5 százalékhoz, 2009-ben 36 százalékos részvétel mellett 145 ezer, 2004-ben 38,5 százalékos részvételnél 154 ezer). A következő hónapok közvélemény-kutatásai és a várható részvétel függvényében az MSZP–Párbeszéd–DK és a Jobbik–LMP közeledés ezért nem zárható ki, a listák bejelentésére április közepéig van idő.

A fő kérdés persze az lesz, hogy a növekvő részvétel mellett az ellenzék fel tudja-e venni a versenyt a Fidesz mozgósító gépezetével. Itt nem is érdemes belemenni abba a hitvitába, hogy a közös lista inkább aktivizálja vagy inkább eltántorítja az ellenzéki szavazókat. „Az egységet külön indulás mellett is demonstrálhatják az ellenzéki pártok, ha a technikai kérdések helyett a tartalomra koncentrálnak, és nem egymást gyepálják a kampányban” – véli László Róbert. Innen nézve örülhetünk, hogy a közös lista felvetéséből és elvetéséből eddig különösebb botrány nem lett, az MSZP is higgadtan vette tudomásul, hogy nem fog megvalósulni az elképzelésük. És hogy mit várhatunk el a továbbiakban az ellenzéktől? Koncentráljanak a közös ellenfélre, mondjanak néhány közös mondatot Európáról, és akár együtt, akár külön, de ne hagyják, hogy Orbán győztesként jöjjön ki a májusi voksolásból.

(Elemzésünk januárban készült és a Magyar Narancs idei 3. számában jelent meg, most online is közzé tesszük teljes terjedelmében.)

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.