Horn Gyula voltaképpen a néhány hete köztudatba dobott népfront-gondolat mentén haladt: a "fogjunk össze mi, magyarok" fíling persze nemcsak a Mi Hazánk választópolgárainak szól, hanem a hét végi MSZP-kongresszus küldötteihez is, s tartalma is világos: személyem nemhogy gátja, ellenkezőleg, egyenesen kovásza az integrációnak párton s országon belül (meg azon kívül), napnál is világosabb tehát, fölösleges izmozni a leváltásomért. Egyszerű lélek egyszerű stratégiája az egyszerű népnek, nagy valószínűséggel be is jön rendesen. Úgynevezett "forgatókönyvek" persze léteznek - a politológusoknak is meg kell élniük valamiből -, hogy a "mérsékeltek" Kovács László külügyminisztert látnák szívesen, ez már a Clintonékkal is le van vajazva; hogy Szekeres Imre pozíciói látványosan erősödtek, mivel mögötte a nagytőke; hogy Németh Miklós csomagol, márpedig ha valaki egyáltalán, ő fix befutó lehet ´98-ban, és így tovább, és így tovább. E nagy horderejű félinformációk helyett figyelmezzünk inkább a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásával kapcsolatos törvénymódosítások végszavazására (maga az aktus a lapzártánk és a megjelenés közötti időszakra esik). Ha a kormányzati előterjesztés megbukna, az valóban érdekes helyzetet teremtene az MSZP hét végi kongresszusára. A módosításokat ugyanis sem a kisebbik koalíciós párt, sem az ellenzék nem támogatja, azok elfogadása tehát csakis a szocialisták fegyelmezettségén múlik. Egy esetleges kudarc pártpolitikai síkon azt jelentené, hogy az MSZP-frakció nemet mond a miniszterelnök szakszervezeti politikájára, illetve a tb-befolyással rendelkező MSZOSZ-lobbira. Ha a törvénymódosítások átmennek, akkor viszont Horn nyugodt lehet: pénteken biztosan nem, s vélhetően 1998-ig sem kérdőjelezik meg pártbéli helyét.
Figyelmébe ajánljuk
„Mások érdekeit nézik” – otthagyta a fideszes roma közösséget az országos önkormányzati elnök
Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?
Érett, nem öreg
Jarvis Cocker lusta embernek tartja magát, pedig elég sok mindent csinált a Pulp 2002-es feloszlása óta.
Még egy puzzledarab
Háromnegyed órás dokumentumfilmet sugárzott 1965-ben a kanadai televízió egy fiatal költőről.
Mi nem akartuk!
A szerző első regénye a II. világháború frontélményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.
Koldus és királyfi
A közkeletű bölcsesség szerint a popdalok 90 százaléka a szerelemről szól, a maradék pedig semmiről.
Mit csinálsz? Vendéglátózom
Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.
Ahol az életmód is politika
Hogyan formálódott története során és milyen ma a lengyel karikatúra, hogyan reflektál a múltra és a jelenre, mit vár a jövőtől, milyennek mutatja a nemzeti és a globális jelenségeket?
Popmenedzsment egykor és ma: Erdős Péter vs Deutsch Tamás
Mitől "Európa legnagyobbja" a tűzijáték? Attól, hogy nálunk költi rá a legtöbbet a kormány
Baljós fellegek
A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.
A bűvös hármas
Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.