Előjáték

  • 1997. június 5.

Publicisztika

Az Országgyűlés hétfői munkanapján Horn Gyula napirend előtti felszólalásában többek között a magyar kormány és a Szentszék közötti megállapodásról, a nyugdíjemelések mértékéről (amely az előzetes várakozásokkal ellentétben magasabb lesz), a közeljövő feszített törvényhozási menetrendjéről beszélt. Mondandóját az ellenzék rég nem tapasztalt mértéktartással kommentálta. Kötözködtek természetesen, ahogy ez illik - a kereszténydemokrata Isépy frakcióvezető például egy pár nappal ezelőtti ötödrangú poénkodás kapcsán Horn Gyula lehetséges szentté avatásának ecsetelésébe bonyolódott bele reménytelenül, hogy ez ügyben ő akár az ördög ügyvédjének is hajlandó elszegődni, s valami tömjénfüstöt is belekevert a dologba; Szájer képviselő (Fidesz) pedig feltehetően csak azért használta ki ötperces időkeretét, hogy mondandójának dramaturgiai tetőpontján az SZDSZ-t jól leegyházellenesezhesse -, ám az ellenzéki reagálások leginkább Boross Péter (MDF) hozzászólásával jellemezhetők, aki Horn retorikai teljesítményét ecsetelve (hogy tudniillik reméli, a továbbiakban ez lesz a jellemző a parlamentben, "nem pedig Jászapáti szelleme"), valósággal beleájult a kormányfő egy intim testrészébe.
Az Országgyűlés hétfői munkanapján Horn Gyula napirend előtti felszólalásában többek között a magyar kormány és a Szentszék közötti megállapodásról, a nyugdíjemelések mértékéről (amely az előzetes várakozásokkal ellentétben magasabb lesz), a közeljövő feszített törvényhozási menetrendjéről beszélt. Mondandóját az ellenzék rég nem tapasztalt mértéktartással kommentálta. Kötözködtek természetesen, ahogy ez illik - a kereszténydemokrata Isépy frakcióvezető például egy pár nappal ezelőtti ötödrangú poénkodás kapcsán Horn Gyula lehetséges szentté avatásának ecsetelésébe bonyolódott bele reménytelenül, hogy ez ügyben ő akár az ördög ügyvédjének is hajlandó elszegődni, s valami tömjénfüstöt is belekevert a dologba; Szájer képviselő (Fidesz) pedig feltehetően csak azért használta ki ötperces időkeretét, hogy mondandójának dramaturgiai tetőpontján az SZDSZ-t jól leegyházellenesezhesse -, ám az ellenzéki reagálások leginkább Boross Péter (MDF) hozzászólásával jellemezhetők, aki Horn retorikai teljesítményét ecsetelve (hogy tudniillik reméli, a továbbiakban ez lesz a jellemző a parlamentben, "nem pedig Jászapáti szelleme"), valósággal beleájult a kormányfő egy intim testrészébe.

Horn Gyula voltaképpen a néhány hete köztudatba dobott népfront-gondolat mentén haladt: a "fogjunk össze mi, magyarok" fíling persze nemcsak a Mi Hazánk választópolgárainak szól, hanem a hét végi MSZP-kongresszus küldötteihez is, s tartalma is világos: személyem nemhogy gátja, ellenkezőleg, egyenesen kovásza az integrációnak párton s országon belül (meg azon kívül), napnál is világosabb tehát, fölösleges izmozni a leváltásomért. Egyszerű lélek egyszerű stratégiája az egyszerű népnek, nagy valószínűséggel be is jön rendesen. Úgynevezett "forgatókönyvek" persze léteznek - a politológusoknak is meg kell élniük valamiből -, hogy a "mérsékeltek" Kovács László külügyminisztert látnák szívesen, ez már a Clintonékkal is le van vajazva; hogy Szekeres Imre pozíciói látványosan erősödtek, mivel mögötte a nagytőke; hogy Németh Miklós csomagol, márpedig ha valaki egyáltalán, ő fix befutó lehet ´98-ban, és így tovább, és így tovább. E nagy horderejű félinformációk helyett figyelmezzünk inkább a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásával kapcsolatos törvénymódosítások végszavazására (maga az aktus a lapzártánk és a megjelenés közötti időszakra esik). Ha a kormányzati előterjesztés megbukna, az valóban érdekes helyzetet teremtene az MSZP hét végi kongresszusára. A módosításokat ugyanis sem a kisebbik koalíciós párt, sem az ellenzék nem támogatja, azok elfogadása tehát csakis a szocialisták fegyelmezettségén múlik. Egy esetleges kudarc pártpolitikai síkon azt jelentené, hogy az MSZP-frakció nemet mond a miniszterelnök szakszervezeti politikájára, illetve a tb-befolyással rendelkező MSZOSZ-lobbira. Ha a törvénymódosítások átmennek, akkor viszont Horn nyugodt lehet: pénteken biztosan nem, s vélhetően 1998-ig sem kérdőjelezik meg pártbéli helyét.

Figyelmébe ajánljuk

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.