Előjáték

  • 1997. június 5.

Publicisztika

Az Országgyűlés hétfői munkanapján Horn Gyula napirend előtti felszólalásában többek között a magyar kormány és a Szentszék közötti megállapodásról, a nyugdíjemelések mértékéről (amely az előzetes várakozásokkal ellentétben magasabb lesz), a közeljövő feszített törvényhozási menetrendjéről beszélt. Mondandóját az ellenzék rég nem tapasztalt mértéktartással kommentálta. Kötözködtek természetesen, ahogy ez illik - a kereszténydemokrata Isépy frakcióvezető például egy pár nappal ezelőtti ötödrangú poénkodás kapcsán Horn Gyula lehetséges szentté avatásának ecsetelésébe bonyolódott bele reménytelenül, hogy ez ügyben ő akár az ördög ügyvédjének is hajlandó elszegődni, s valami tömjénfüstöt is belekevert a dologba; Szájer képviselő (Fidesz) pedig feltehetően csak azért használta ki ötperces időkeretét, hogy mondandójának dramaturgiai tetőpontján az SZDSZ-t jól leegyházellenesezhesse -, ám az ellenzéki reagálások leginkább Boross Péter (MDF) hozzászólásával jellemezhetők, aki Horn retorikai teljesítményét ecsetelve (hogy tudniillik reméli, a továbbiakban ez lesz a jellemző a parlamentben, "nem pedig Jászapáti szelleme"), valósággal beleájult a kormányfő egy intim testrészébe.
Az Országgyűlés hétfői munkanapján Horn Gyula napirend előtti felszólalásában többek között a magyar kormány és a Szentszék közötti megállapodásról, a nyugdíjemelések mértékéről (amely az előzetes várakozásokkal ellentétben magasabb lesz), a közeljövő feszített törvényhozási menetrendjéről beszélt. Mondandóját az ellenzék rég nem tapasztalt mértéktartással kommentálta. Kötözködtek természetesen, ahogy ez illik - a kereszténydemokrata Isépy frakcióvezető például egy pár nappal ezelőtti ötödrangú poénkodás kapcsán Horn Gyula lehetséges szentté avatásának ecsetelésébe bonyolódott bele reménytelenül, hogy ez ügyben ő akár az ördög ügyvédjének is hajlandó elszegődni, s valami tömjénfüstöt is belekevert a dologba; Szájer képviselő (Fidesz) pedig feltehetően csak azért használta ki ötperces időkeretét, hogy mondandójának dramaturgiai tetőpontján az SZDSZ-t jól leegyházellenesezhesse -, ám az ellenzéki reagálások leginkább Boross Péter (MDF) hozzászólásával jellemezhetők, aki Horn retorikai teljesítményét ecsetelve (hogy tudniillik reméli, a továbbiakban ez lesz a jellemző a parlamentben, "nem pedig Jászapáti szelleme"), valósággal beleájult a kormányfő egy intim testrészébe.

Horn Gyula voltaképpen a néhány hete köztudatba dobott népfront-gondolat mentén haladt: a "fogjunk össze mi, magyarok" fíling persze nemcsak a Mi Hazánk választópolgárainak szól, hanem a hét végi MSZP-kongresszus küldötteihez is, s tartalma is világos: személyem nemhogy gátja, ellenkezőleg, egyenesen kovásza az integrációnak párton s országon belül (meg azon kívül), napnál is világosabb tehát, fölösleges izmozni a leváltásomért. Egyszerű lélek egyszerű stratégiája az egyszerű népnek, nagy valószínűséggel be is jön rendesen. Úgynevezett "forgatókönyvek" persze léteznek - a politológusoknak is meg kell élniük valamiből -, hogy a "mérsékeltek" Kovács László külügyminisztert látnák szívesen, ez már a Clintonékkal is le van vajazva; hogy Szekeres Imre pozíciói látványosan erősödtek, mivel mögötte a nagytőke; hogy Németh Miklós csomagol, márpedig ha valaki egyáltalán, ő fix befutó lehet ´98-ban, és így tovább, és így tovább. E nagy horderejű félinformációk helyett figyelmezzünk inkább a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásával kapcsolatos törvénymódosítások végszavazására (maga az aktus a lapzártánk és a megjelenés közötti időszakra esik). Ha a kormányzati előterjesztés megbukna, az valóban érdekes helyzetet teremtene az MSZP hét végi kongresszusára. A módosításokat ugyanis sem a kisebbik koalíciós párt, sem az ellenzék nem támogatja, azok elfogadása tehát csakis a szocialisták fegyelmezettségén múlik. Egy esetleges kudarc pártpolitikai síkon azt jelentené, hogy az MSZP-frakció nemet mond a miniszterelnök szakszervezeti politikájára, illetve a tb-befolyással rendelkező MSZOSZ-lobbira. Ha a törvénymódosítások átmennek, akkor viszont Horn nyugodt lehet: pénteken biztosan nem, s vélhetően 1998-ig sem kérdőjelezik meg pártbéli helyét.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.