Előjáték

  • 1997. június 5.

Publicisztika

Az Országgyűlés hétfői munkanapján Horn Gyula napirend előtti felszólalásában többek között a magyar kormány és a Szentszék közötti megállapodásról, a nyugdíjemelések mértékéről (amely az előzetes várakozásokkal ellentétben magasabb lesz), a közeljövő feszített törvényhozási menetrendjéről beszélt. Mondandóját az ellenzék rég nem tapasztalt mértéktartással kommentálta. Kötözködtek természetesen, ahogy ez illik - a kereszténydemokrata Isépy frakcióvezető például egy pár nappal ezelőtti ötödrangú poénkodás kapcsán Horn Gyula lehetséges szentté avatásának ecsetelésébe bonyolódott bele reménytelenül, hogy ez ügyben ő akár az ördög ügyvédjének is hajlandó elszegődni, s valami tömjénfüstöt is belekevert a dologba; Szájer képviselő (Fidesz) pedig feltehetően csak azért használta ki ötperces időkeretét, hogy mondandójának dramaturgiai tetőpontján az SZDSZ-t jól leegyházellenesezhesse -, ám az ellenzéki reagálások leginkább Boross Péter (MDF) hozzászólásával jellemezhetők, aki Horn retorikai teljesítményét ecsetelve (hogy tudniillik reméli, a továbbiakban ez lesz a jellemző a parlamentben, "nem pedig Jászapáti szelleme"), valósággal beleájult a kormányfő egy intim testrészébe.
Az Országgyűlés hétfői munkanapján Horn Gyula napirend előtti felszólalásában többek között a magyar kormány és a Szentszék közötti megállapodásról, a nyugdíjemelések mértékéről (amely az előzetes várakozásokkal ellentétben magasabb lesz), a közeljövő feszített törvényhozási menetrendjéről beszélt. Mondandóját az ellenzék rég nem tapasztalt mértéktartással kommentálta. Kötözködtek természetesen, ahogy ez illik - a kereszténydemokrata Isépy frakcióvezető például egy pár nappal ezelőtti ötödrangú poénkodás kapcsán Horn Gyula lehetséges szentté avatásának ecsetelésébe bonyolódott bele reménytelenül, hogy ez ügyben ő akár az ördög ügyvédjének is hajlandó elszegődni, s valami tömjénfüstöt is belekevert a dologba; Szájer képviselő (Fidesz) pedig feltehetően csak azért használta ki ötperces időkeretét, hogy mondandójának dramaturgiai tetőpontján az SZDSZ-t jól leegyházellenesezhesse -, ám az ellenzéki reagálások leginkább Boross Péter (MDF) hozzászólásával jellemezhetők, aki Horn retorikai teljesítményét ecsetelve (hogy tudniillik reméli, a továbbiakban ez lesz a jellemző a parlamentben, "nem pedig Jászapáti szelleme"), valósággal beleájult a kormányfő egy intim testrészébe.

Horn Gyula voltaképpen a néhány hete köztudatba dobott népfront-gondolat mentén haladt: a "fogjunk össze mi, magyarok" fíling persze nemcsak a Mi Hazánk választópolgárainak szól, hanem a hét végi MSZP-kongresszus küldötteihez is, s tartalma is világos: személyem nemhogy gátja, ellenkezőleg, egyenesen kovásza az integrációnak párton s országon belül (meg azon kívül), napnál is világosabb tehát, fölösleges izmozni a leváltásomért. Egyszerű lélek egyszerű stratégiája az egyszerű népnek, nagy valószínűséggel be is jön rendesen. Úgynevezett "forgatókönyvek" persze léteznek - a politológusoknak is meg kell élniük valamiből -, hogy a "mérsékeltek" Kovács László külügyminisztert látnák szívesen, ez már a Clintonékkal is le van vajazva; hogy Szekeres Imre pozíciói látványosan erősödtek, mivel mögötte a nagytőke; hogy Németh Miklós csomagol, márpedig ha valaki egyáltalán, ő fix befutó lehet ´98-ban, és így tovább, és így tovább. E nagy horderejű félinformációk helyett figyelmezzünk inkább a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásával kapcsolatos törvénymódosítások végszavazására (maga az aktus a lapzártánk és a megjelenés közötti időszakra esik). Ha a kormányzati előterjesztés megbukna, az valóban érdekes helyzetet teremtene az MSZP hét végi kongresszusára. A módosításokat ugyanis sem a kisebbik koalíciós párt, sem az ellenzék nem támogatja, azok elfogadása tehát csakis a szocialisták fegyelmezettségén múlik. Egy esetleges kudarc pártpolitikai síkon azt jelentené, hogy az MSZP-frakció nemet mond a miniszterelnök szakszervezeti politikájára, illetve a tb-befolyással rendelkező MSZOSZ-lobbira. Ha a törvénymódosítások átmennek, akkor viszont Horn nyugodt lehet: pénteken biztosan nem, s vélhetően 1998-ig sem kérdőjelezik meg pártbéli helyét.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.