n A magunk részéről mégis inkább arra szavaznánk, hogy a volt kormányfőnek elment minden józan esze.
Nem egy nagy kunszt amúgy, ismételgessék csak sokat magukban, hogy nekem mindig igazam van, olyan nem lehet, hogy nekem ne legyen igazam, csak hülyékkel vagyok körülvéve, és meg is loptak, elvették a játékomat, de most széttaposom a hangyákat - fix, hogy ettől egy idő után bárki zizi lenne egy kicsit.
Megnyugtató viszont, hogy az ország sorsának alakulása szempontjából lassan tökmindegy, megzakkant-e Orbán Viktor. Hisz azt sem lehet tudni, ki beszél: a Fidesz egyik parlamenti képviselője, aki úgy veszi fel a fizetését, hogy nem jár be a munkahelyére (e tényt csak súlyosbítja, hogy ő volt a Fidesz listavezetője: képzeljék csak el azt a munkahelyi közösséget, ahol a főnök ily nagy ívben tesz az szmsz-re), a Fidesz elnökségének az egyik tagja (akivel a hírek szerint a többi tag nem is igen érintkezik), a Lovas- Bayer-Kerényi-féle tömeggyűlések megasztárja (amivel azért kéne kicsit óvatosabban bánni, mert előbb-utóbb mint valami ukrán kéjnőt, őt is kitiltják egy kelet-ausztriai parkolóból) vagy a jobboldal egykori csodagyereke, akinek nevét a hívek nem is olyan rég még a Bazilikában foglalták (mint utóbb kiderült: süket fülekre lelő) imáikba.
A legvalószínűbb talán az, hogy Orbán Viktor Jeszenszky Géza: most az ő blődlijei után szaladnak lepkehálóval párttársai, hogy jaj, nem is úgy gondolta, jaj, félremagyarázzák, jaj, kiforgatják a szavait.
Amíg rá nem unnak.
Mindemellett nem állíthatjuk, hogy amikor Orbán a múlt héten három feltételhez kötötte az uniós csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosítások támogatását, járatlan útra tévedt volna. A Fidesz 1997-ben egyszer már belelépett ebbe a pocsolyába, akkor, amikor a NATO-csatlakozásról szóló népszavazást megpróbálta összekötni a földtulajdonlásról szóló referendummal. A történet, ha még emlékszünk rá, úgy kezdődött, hogy a Fidesz ügydöntő népszavazást követelt a NATO-csatlakozásról; az ötletet kisvártatva megszerette Horn Gyula is. (Sokunk aggodalmára, ám az MSZP 1994-es választási ígéretével harmóniában.) A Fidesz ekkor igen ostoba helyzetbe került. A NATO-népszavazás előtt aligha tehetett volna mást, mint hogy a csatlakozás mellett kampányoljon: hogy egy követ fújjon Horn Gyulával. Ekkor jutott az eszükbe az aláírásgyűjtés meg a népszavazás arról, hogy külföldiek ne vásárolhassanak termőföldet Magyarországon, majd pedig a két népszavazás összekapcsolása. Ez utóbbit végül is a kormány, illetve az Alkotmánybíróság fütyülte meg (az aláírásgyűjtő íveken szereplő kérdés értelmetlen volt; de szép, olyan szép, mint egy Lezsák-vers). Magyarország NATO-csatlakozásáról 1997. november 16-án érvényes népszavazást tartottunk, a földügyi referendum érdekében összegyűjtött 250 ezer aláírás meg azóta is ott porosodik valahol a Parlament pincéjében. Orbán, fogcsikorgatva bár, de igennel szavazott: a szavazófülkéből kilépve igencsak megesett a szíve a népen, mert kénytelen volt szegény a kormányt támogatni. A népszavazás, az azt megelőző undorító és szánalmas belpolitikai vitáktól nyilván nem függetlenül, az alacsony frekvencia miatt kis híján érvénytelen lett. Az eset, az 1997 őszén a magyar politikában gomolygó gonoszság, felelőtlenség és infantilizmus arról árulkodott, hogy Orbán Magyarország euroatlanti csatlakozását is képes kockára tenni - azért, hogy üthessen a vereseken.
E tanulság máig hat. Csak nem úgy, ahogy Orbán gondolja.
Medgyessy Péter néhány hete - az MSZP választási programjával összhangban - ügydöntő népszavazást ígért az ország EU-csatlakozásáról. Ez - annak ellenére, hogy közjogi értelemben nem lenne rá szükség, hiszen a csatlakozási dokumentum aláírásához, illetve a kellő alkotmánymódosítások meghozatalához a kormány és a parlament makulátlan legitimitással rendelkezik - helyes elgondolás. Hallasd a szavad, te nép, elvégre mégiscsak terólad van szó.
Különösen, hogy úgyis igent fogsz mondani. Az Európai Unió megbízásából a Tárki által készített legfrissebb (májusi), reprezentatív közvélemény-kutatás szerint a csatlakozásra egy esetleges népszavazáson az összlakosság 72 százaléka mondana igent (a népszavazáson biztosan szavazók 84 százaléka). Ez az arány messze a legmagasabb a csatlakozásra váró országok hasonló mutatói közül: ráadásul az elmúlt fél év alatt 11 százalékkal nőtt. (Annak idején a NATO-csatlakozás közel sem volt ilyen népszerű.) És lehet, hogy honfitársaink jó részének kevés fogalma van az EU-tagság mibenlétéről; lehet, hogy a magyar államigazgatás korántsem EU-érett; és még az is lehet, hogy e kutatás félrehord kissé. De a magyarok többsége kívánja a csatlakozást. Azért, mert szeretne a világ legerősebb és leggazdagabb államközösségéhez tartozni. Mert európainak érzi magát.
Orbán most evvel a széllel szemben vette elő - hosszas keresgélés után - a slaugot. Indokai viccesek. A földkérdés rutinszerű rázogatása előbb-utóbb a saját lebukásához vezet majd (hiszen az ő kormánya adta be a derekát az EU-nak a külföldi földtulajdonlás ügyében). A "megfojtott" Széchenyi-tervről lassan kiderül, hogy a Btk. gazdasági bűncselekményekre vonatkozó passzusai között alig van olyan tényállás, amelyek megvalósításával a "pályázati összegek" megítélése során a Matolcsy-féle Gazdasági Minisztérium egyes hivatalnokai ne lennének meggyanúsíthatóak. A háromszázalékos általános béremelést mint feltételt lapunk is támogatja, de akkor már az adót is el kéne törölni.
Innen semerre nincs több lépése.
Még akkor sem, ha most abba a hitbe ringatja magát, hogy a csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosításokat és a róluk szóló népszavazást a Fidesz-frakció nélkül nem lehet keresztülvinni. A kétharmados alkotmánymódosításokat valóban a népszavazás előtt kell elfogadnia a parlamentnek (a fordított sorrendet, az alkotmányos kérdések referendumon történő eldöntését a törvény kizárja). Igaz az is, hogy a szintén kétharmados népszavazási törvény módosítása sem menne a Fidesz-frakció nélkül. De Orbánnak előbb-utóbb színt kell vallania: vagy Csurkával verekszik meg a csatlakozást ellenző 10 százaléknyi és a 18 százaléknyi bizonytalan szavazatért meg a szélsőjobb vezéri posztjáért, vagy támogatja a csatlakozást. Igent vagy nemet kell mondania: az alkotmánymódosításokra és a népszavazáson feltett kérdésre.
Ha csak egyszer, egyetlenegyszer is nemet mond, és ezt a Fidesz-frakció torkán is le tudja gyömöszölni (amely frakciónak nagyon hülyének kell lennie ahhoz, hogy ebbe a játékba belemenjen: hogy Orbán Viktor fantazmagóriái kedvéért átverje a saját szavazóit is), a szocialistáknak nincs más dolguk, mint kiírni az új választást. Vele együtt írnák ki Orbánt is a magyar politikából.
