Publicisztika

Kedves Narancs-olvasók! Ki ne emlékezne közületek Victor Hugo izgalmas regényére, az 1793-ra? Egy teherhajónak álcázott korvett vitorlázik Angliából a francia partok felé. Fedélzetén parasztnak öltözve a vendée-i felkelés kijelölt parancsnoka. A hajón a tűzmester hanyagsága következtében elszabadul egy ágyú, összezúzza a korvett felszerelését, az üteg többi agyúját. A tűzmester élete kockáztatásával megfékezi az ágyút. A kijelölt parancsnok a Szent Lajos-rend keresztjével tünteti ki a bátor katonát, majd parancsot ad, hogy hanyagságáért lőjék főbe. A hajó kapitánya odasúgja a másodkapitánynak: "Vendée-nak van vezére!"

Hogy ne menjünk vissza Ádámig és Éváig, csak a (villany)kályháig, idézzük fel Kóka János gazdasági miniszter január közepi nyilatkozatát a villamosenergia-ipari dolgozók kedvezményes áramdíjáról: "Saját kiváltságaikat a mi kontónkra védik (...) ők hozzászoktak az utóbbi évtizedekben, hogy ez nekik jár. Én meg azt mondom, hogy ez nekik nem jár. Ez a kedvezmény igazságtalan."

A kordonbontás azért volt, hogy ne kelljen arról beszélni, amiről a miniszterelnök akarja, hogy beszélve legyen. A miniszterelnök, aki persze azt szeretné, hogy arról legyen beszélve, amiről ő szeretné, a múlt hetet végigbeszélte (az ATV-n, Friderikusznál), négy estén szólózott, az ötödiken pedig - kellemes társaságban - rekapitulált, reagált, okos arckifejezéssel kérdésre válaszolt.

Mármint el. Egy illúziót. Az arányos közteherviselésen alapuló, igazságos társadalom illúzióját. Január harmadik péntekén a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, a főváros, valamint tizenhat Budapest környéki agglomerációs település képviselői találkoztak a pesti megyeházán. Az államtitkár és a főpolgármester-helyettes ismertette tárgyalásaik eredményét: az állam a zsebébe nyúl, és tovább finanszírozza a BKV agglomerációs szolgáltatását. Az erről tudósító újságok másnap a következő címmel is megjelenhettek volna: "Semmi sem történt. Magyarország mára ugyanaz maradt, mint tegnap volt." A területi és társadalmi különbségeket konzerváló, az indokolatlan kiváltságokat az abból kizártak terhére fenntartó, furcsa kis ország.

Ha Egészségügyi Szakember arról értesül, hogy a szakminiszter a dohányipart véli legalkalmasabbnak arra, hogy a fiatalságot távol tartsa a dohánytermékektől, akkor először telefonálgatni kezd. Megtudja, hogy a hír igaz, és a tárca ragaszkodik az abszurd ötlethez. Úgy dönt tehát, demonstrálni fog ez ellen a minisztérium előtt.

Immár hosszú hetek óta tart a sajtópolémiává, mi több, szolid anyázássá nemesedett találgatás a március elején leköszönő Járai Zsigmond jegybankelnök utódjáról.

A múlt pénteki Népszabadság fizetett hatoldalas mellékleteként jelent meg Gyurcsány Ferenc Szembenézés című írása. A dolgozat 23 pontban foglalja össze az elmúlt évek hibáit, ezek tanulságait és a jövőbeni tennivalókat.

Márciusban lejár Járai Zsigmond megbízatása. A sajtóban és más forrásokban számos jelölt (és önjelölt) neve merült fel e jeles alkalomból. Nagy politikai show-ra nem számíthatunk az ügyben: a miniszterelnök egymaga dönt a jegybankelnök személyéről, akit ezután a köztársasági elnök nevez ki.

Kádár János utolsó beszéde remek nyelvi object trouvé, közép-európai viszonylatban fölér Duchamp Szökőkútjával, azaz a nevezetes piszoárral. A lelemény azonban Kornis Mihály multimediális tálalásában (nemrég jelent meg a Kalligram kiadónál Kornis Kádár János beszéde című, CD-t és DVD-t is tartalmazó műve - a szerk.) már nem magáért beszél, ellenkezőleg: handabanda példálózás puszta tárgyává, színházi kellékké válik.

Horn Gyula miniszterelnök úr egy hétvégi nyilatkozatában a rá jellemző érzékenységgel és éleslátással 1.) azonosította a problémát; 2.) exponálta úgy külszíni megképződésében, mint mélyebb összefüggéseiben; majd pedig, durrbele, ahogy oly gyakran szokta, 3.) meg is adta rá a választ, úgy elméleti, mint gyakorlati síkon. (A rosszat, sajnos.)

2006-ra a két nagy párt közül immár nemcsak a Fideszben, hanem az MSZP-ben is egyetlen személy tett szert döntő befolyásra.

Bush elnök a múlt héten ismertette új stratégiáját az iraki polgárháború megfékezésére. Ennek egyetlen kézzelfogható eleme, hogy az amerikai kormány újabb, ezúttal 21 500 fős kontingenst küld oda.

A hét elején Esemény történt: a Magyar Nemzet terjedelmes publicisztikában támadta meg Schmidt Máriát egy decemberi Népszabadság-beli írása miatt, mivel abban megkérdőjelezte Orbán státusát.