Azok a szép napok

Publicisztika

Horn Gyula miniszterelnök úr egy hétvégi nyilatkozatában a rá jellemző érzékenységgel és éleslátással 1.) azonosította a problémát; 2.) exponálta úgy külszíni megképződésében, mint mélyebb összefüggéseiben; majd pedig, durrbele, ahogy oly gyakran szokta, 3.) meg is adta rá a választ, úgy elméleti, mint gyakorlati síkon. (A rosszat, sajnos.)

Horn Gyula miniszterelnök úr egy hétvégi nyilatkozatában a rá jellemző érzékenységgel és éleslátással 1.) azonosította a problémát; 2.) exponálta úgy külszíni megképződésében, mint mélyebb összefüggéseiben; majd pedig, durrbele, ahogy oly gyakran szokta, 3.) meg is adta rá a választ, úgy elméleti, mint gyakorlati síkon. (A rosszat, sajnos.)

Azt mondta ugyanis, hogy a vizitdíj (a probl. beazonosítása) egy marhaság (a probl. analízise), mert népnevelési okokból (a parlamenti döntés mélyebb összefüggéseinek vázolása) nem kell pénzt szedni az emberektől (a válasz elméleti megalapozása), és a vizitdíjat ezért vissza kell vonni (a gyakorlati válasz). Mármost a vizitdíj valóban elsősorban összpedagógiai célokat szolgál, ám e célok a kormány reformprogramjának velejét képezik, ésatöbbi, megírtuk ezerszer, és ez a cikk most nem erről fog szólni.

És még csak nem is - bár nagyon szeretne - Horn Gyuláról. Hanem a horni nyilatkozat verte kicsiny liberális hullámokról. Ebben sincs semmi szokatlan, nyugdíjas olvasóink bizonyára maguk is derűsen, a térdükre terített kockás plédet paskolva idézik fel a múlt századot, amikor Horn Gyula ugyanilyen derűsen nyögött be valamit, kizárólag az SZDSZ vegzálása céljából (a vatikáni szerződés, az "ami itt van, az nem az/nincs" sorozat darabjai, a dunai vízlépcső leporolása etc.), közülük párból törvény lett, pár meg csak arra volt jó, hogy a koalíció elveszítse a 98-as választást. Sebaj, a liberális párt legalább tudta, mi a baja az MSZP-vel: hogy olyan volt (úgy politizált, gondolkodott stb.), mint Horn Gyula.

A hétvégi horni futam megszólalásra késztette a liberális párt két elnökjelöltjét, Kóka Jánost és Fodor Gábort. Kóka lepopulistázta Hornt, sőt, fideszes gondolkodásúnak is nevezte, minekutána ezt a kétségkívül túl lendületes választ (többek közt) Fodor Gábor is kikérte Horn Gyulának. Miközben Fodor múlt héten meghirdetett programjában hangsúlyosan szerepel az ellenzékkel való együttműködés szándéka is. Most akkor mi van?

Ezek önmagukban persze nem nagy ügyek, valamit mégis elárulnak az SZDSZ elnökválasztási kampányának legérzékenyebb pontjáról. Mintha mind a két jelölt abból próbálna tőkét kovácsolni, hogy melyikük van messzebb (vezetné messzebb a liberálisokat, különböztetné meg őket jobban stb.) a szocpárttól és/vagy a kormánytól. Ez derék vállalás, húzzunk éles határt balra (amerre a 2006-os meg 2002-es SZDSZ-szavazók el bírnak szivárogni), és lazítsunk középfele, hátha nálunk landol valaki a túlfélről. Csakhogy a helyzet korántsem annyira svarc auf vájsz, mint volt a múlt század utolsó éveiben.

A szocpártot most ugyanis nem Horn Gyula jeleníti, hanem Gyurcsány Ferenc és az ő reformpakkja. Ha nincs is a párttal oly egységbe forrva, mint Horn volt annak idején, de annyira mindenképpen bírja a bizalmát, hogy az MSZP-t, más politikai tartalma pillanatnyilag nem lévén, e tervekkel és programmal azonosítsák az emberek. A csomagnak kardinális része a vad egészségügyi reform - a gyógyszerár-emelkedés, a kórházi ágyszámcsökkentés etc. -, mely markánsan az SZDSZ-hez kötődik. Tehát: ha a kormány érdemi működésének a reformelképzeléseket tekintjük, és ha az SZDSZ elnökjelöltjei most a kormánnyal/a szocpárttal szemben kívánnák magukat a politikai térképre kasírozni, előbb-utóbb saját magukkal találják szembe magukat. Annak például mi értelme van, hogy a fővárosi kórházbezárások ellen - amit nyilván a földönkívüliek kényszerítettek Molnár Lajosra - Demszky is tiltakozik?

Nem állítjuk, hogy ne lenne az MSZP és a liberális párt egymáshoz viszonyított pozíciójának súlyos stratégiai jelentősége, s azt sem, hogy a koalíciós kormány minden eddigi intézkedése egy intellektuális, makroökonómiai, államszervezési csoda volna. Amíg azonban a kormány és ebből adódóan az MSZP politikáját a liberális reformok, vagy legalábbis azok hihető szándéka határozza meg, ezt a "mekkora távolságra is állunk mi az MSZP-től" problematikumot jegelni kellene. Addig, és nem tovább, amíg a lendület - ha már egyszer belekezdtek - kitart; sőt, az SZDSZ-nek és új elnökének éppenséggel e lendület fenntartása lenne a feladata.

Beh szép s egyszerű is volt az élet Horn Gyula alatt!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.