Azok a szép napok

Publicisztika

Horn Gyula miniszterelnök úr egy hétvégi nyilatkozatában a rá jellemző érzékenységgel és éleslátással 1.) azonosította a problémát; 2.) exponálta úgy külszíni megképződésében, mint mélyebb összefüggéseiben; majd pedig, durrbele, ahogy oly gyakran szokta, 3.) meg is adta rá a választ, úgy elméleti, mint gyakorlati síkon. (A rosszat, sajnos.)

Horn Gyula miniszterelnök úr egy hétvégi nyilatkozatában a rá jellemző érzékenységgel és éleslátással 1.) azonosította a problémát; 2.) exponálta úgy külszíni megképződésében, mint mélyebb összefüggéseiben; majd pedig, durrbele, ahogy oly gyakran szokta, 3.) meg is adta rá a választ, úgy elméleti, mint gyakorlati síkon. (A rosszat, sajnos.)

Azt mondta ugyanis, hogy a vizitdíj (a probl. beazonosítása) egy marhaság (a probl. analízise), mert népnevelési okokból (a parlamenti döntés mélyebb összefüggéseinek vázolása) nem kell pénzt szedni az emberektől (a válasz elméleti megalapozása), és a vizitdíjat ezért vissza kell vonni (a gyakorlati válasz). Mármost a vizitdíj valóban elsősorban összpedagógiai célokat szolgál, ám e célok a kormány reformprogramjának velejét képezik, ésatöbbi, megírtuk ezerszer, és ez a cikk most nem erről fog szólni.

És még csak nem is - bár nagyon szeretne - Horn Gyuláról. Hanem a horni nyilatkozat verte kicsiny liberális hullámokról. Ebben sincs semmi szokatlan, nyugdíjas olvasóink bizonyára maguk is derűsen, a térdükre terített kockás plédet paskolva idézik fel a múlt századot, amikor Horn Gyula ugyanilyen derűsen nyögött be valamit, kizárólag az SZDSZ vegzálása céljából (a vatikáni szerződés, az "ami itt van, az nem az/nincs" sorozat darabjai, a dunai vízlépcső leporolása etc.), közülük párból törvény lett, pár meg csak arra volt jó, hogy a koalíció elveszítse a 98-as választást. Sebaj, a liberális párt legalább tudta, mi a baja az MSZP-vel: hogy olyan volt (úgy politizált, gondolkodott stb.), mint Horn Gyula.

A hétvégi horni futam megszólalásra késztette a liberális párt két elnökjelöltjét, Kóka Jánost és Fodor Gábort. Kóka lepopulistázta Hornt, sőt, fideszes gondolkodásúnak is nevezte, minekutána ezt a kétségkívül túl lendületes választ (többek közt) Fodor Gábor is kikérte Horn Gyulának. Miközben Fodor múlt héten meghirdetett programjában hangsúlyosan szerepel az ellenzékkel való együttműködés szándéka is. Most akkor mi van?

Ezek önmagukban persze nem nagy ügyek, valamit mégis elárulnak az SZDSZ elnökválasztási kampányának legérzékenyebb pontjáról. Mintha mind a két jelölt abból próbálna tőkét kovácsolni, hogy melyikük van messzebb (vezetné messzebb a liberálisokat, különböztetné meg őket jobban stb.) a szocpárttól és/vagy a kormánytól. Ez derék vállalás, húzzunk éles határt balra (amerre a 2006-os meg 2002-es SZDSZ-szavazók el bírnak szivárogni), és lazítsunk középfele, hátha nálunk landol valaki a túlfélről. Csakhogy a helyzet korántsem annyira svarc auf vájsz, mint volt a múlt század utolsó éveiben.

A szocpártot most ugyanis nem Horn Gyula jeleníti, hanem Gyurcsány Ferenc és az ő reformpakkja. Ha nincs is a párttal oly egységbe forrva, mint Horn volt annak idején, de annyira mindenképpen bírja a bizalmát, hogy az MSZP-t, más politikai tartalma pillanatnyilag nem lévén, e tervekkel és programmal azonosítsák az emberek. A csomagnak kardinális része a vad egészségügyi reform - a gyógyszerár-emelkedés, a kórházi ágyszámcsökkentés etc. -, mely markánsan az SZDSZ-hez kötődik. Tehát: ha a kormány érdemi működésének a reformelképzeléseket tekintjük, és ha az SZDSZ elnökjelöltjei most a kormánnyal/a szocpárttal szemben kívánnák magukat a politikai térképre kasírozni, előbb-utóbb saját magukkal találják szembe magukat. Annak például mi értelme van, hogy a fővárosi kórházbezárások ellen - amit nyilván a földönkívüliek kényszerítettek Molnár Lajosra - Demszky is tiltakozik?

Nem állítjuk, hogy ne lenne az MSZP és a liberális párt egymáshoz viszonyított pozíciójának súlyos stratégiai jelentősége, s azt sem, hogy a koalíciós kormány minden eddigi intézkedése egy intellektuális, makroökonómiai, államszervezési csoda volna. Amíg azonban a kormány és ebből adódóan az MSZP politikáját a liberális reformok, vagy legalábbis azok hihető szándéka határozza meg, ezt a "mekkora távolságra is állunk mi az MSZP-től" problematikumot jegelni kellene. Addig, és nem tovább, amíg a lendület - ha már egyszer belekezdtek - kitart; sőt, az SZDSZ-nek és új elnökének éppenséggel e lendület fenntartása lenne a feladata.

Beh szép s egyszerű is volt az élet Horn Gyula alatt!

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.