Lesz Volt

Publicisztika

Hogy ne menjünk vissza Ádámig és Éváig, csak a (villany)kályháig, idézzük fel Kóka János gazdasági miniszter január közepi nyilatkozatát a villamosenergia-ipari dolgozók kedvezményes áramdíjáról: "Saját kiváltságaikat a mi kontónkra védik (...) ők hozzászoktak az utóbbi évtizedekben, hogy ez nekik jár. Én meg azt mondom, hogy ez nekik nem jár. Ez a kedvezmény igazságtalan."

Hogy ne menjünk vissza Ádámig és Éváig, csak a (villany)kályháig, idézzük fel Kóka János gazdasági miniszter január közepi nyilatkozatát a villamosenergia-ipari dolgozók kedvezményes áramdíjáról: "Saját kiváltságaikat a mi kontónkra védik (...) ők hozzászoktak az utóbbi évtizedekben, hogy ez nekik jár. Én meg azt mondom, hogy ez nekik nem jár. Ez a kedvezmény igazságtalan." Kóka ily módon is megerősítette a kormány korábban közölt szándékát, hogy a készülő új energiatörvény megszünteti e kedvezményt, így számolva fel azt a kétségkívül nehezen elfogadható állapotot, melyben a szektor aktív és nyugdíjas dolgozóinak áramfogyasztását kétharmad (!) részben az egyéb fogyasztók állják. Magyarul, amit a hűtőszekrényünk üzemeltetéséért kifizetünk, abban benne van az energiaipari dolgozók kétharmad hűtőszekrényének a működtetése is (jó, hogy parizert nem kell vennünk bele). Márpedig a kormány jelenlegi reformpolitikájának egyik legfőbb célja a terhek igazságosabb elosztása.

A szakszervezetek, a kormánnyal való megegyezés reménybeli napjának előestéjén, hallván a miniszter szavait, a kardjuk után kaptak, hogy ez már aztán hátbadöfés, s akkor pedig sztrájk lesz. Lapzártánk napján még csak kétórás, figyelmeztető, de aztán ilyen meg olyan, aminek következtében a kormány többet fog csengetni a drágább áramért, mint amibe a kedvezmények fájtak (mármint nekünk).

Sokáig úgy nézett ki, hogy a kormányzat tartja magát eredeti elképzeléseihez. Kis jóindulattal erre utalt Garamhegyi Ábel államtitkár múlt csütörtöki nyilatkozata: "A kormánynak se eszköze, se szándéka nincs fenntartani az ágazat dolgozóinak kedvezményes tarifáját, de elkötelezettek (vélhetően a munkáltatókkal - a szerk.) arra, hogy olyan rendszert alakítsanak ki, ami az ágazat nyugdíjasainak is elfogadható". Kis rosszindulattal viszont arra, hogy lehet azért itt valamit kereskedni. Nem is volt különösebben meglepő, hogy a sztrájkfenyegetés fennmaradt ("nem kaptuk meg a kormány konkrét javaslatát"). A kitűzött napja (február 6., kedd) pedig közeledett.

S láss csodát, mondott államtitkár hétfőn már cizelláltabban fogalmazott sajtótájékoztatóján. Szerinte immár okafogyott a sztrájk, hiszen a kormány új javaslata szerint a piacnyitásig megmarad az iparág dolgozóinak kedvezménye, azaz a lakossági áramár 37 százalékát fizetik, és a készülő villamosenergia-törvény szerint továbbra is lehetősége lesz a munkáltatóknak arra, hogy hasonló kedvezményeket biztosítsanak dolgozóiknak. Az iparág nyugdíjasait pedig a kormány részesíti hasonló kedvezményben. Vagy úgy! A kormány. Akkor ki is?

A szektor a jelenlegi adatok szerint 20 ezer aktív dolgozót és 43-45 ezer nyugdíjast számlál. Tehát a júliusban életbe lépő, törvénybe foglalt piacnyitás után a cégek vagy megegyeznek a dolgozóikkal az áramdíj kompenzációjában, vagy nem (addig mindenesetre a kedvezmény jár nekik), de a nyugdíjasok cechjét aztán állja tovább is a kormány. Miből is?

A kedvezmény a jelenlegi adatok szerint napi 22 millió forint, éves szinten 8 milliárd. Ha ebből kivesszük a kedvezményezettek kevesebb mint felét kitevő aktív dolgozókat, akkor is marad több mint 4 milliárd.

Ennyit akkor a reformokról. Nyilván demagógia azt feltételezni, hogy más területeken ugyanígy folynak a dolgok, haladnak "előre" a változások. Nincs mit csodálkozni, hogy tavaszra sztrájkok hosszú sorát ígérik az álmoskönyvek.

Na ja, ha egy üzlet beindul!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.