Hogy ne menjünk vissza Ádámig és Éváig, csak a (villany)kályháig, idézzük fel Kóka János gazdasági miniszter január közepi nyilatkozatát a villamosenergia-ipari dolgozók kedvezményes áramdíjáról: "Saját kiváltságaikat a mi kontónkra védik (...) ők hozzászoktak az utóbbi évtizedekben, hogy ez nekik jár. Én meg azt mondom, hogy ez nekik nem jár. Ez a kedvezmény igazságtalan." Kóka ily módon is megerősítette a kormány korábban közölt szándékát, hogy a készülő új energiatörvény megszünteti e kedvezményt, így számolva fel azt a kétségkívül nehezen elfogadható állapotot, melyben a szektor aktív és nyugdíjas dolgozóinak áramfogyasztását kétharmad (!) részben az egyéb fogyasztók állják. Magyarul, amit a hűtőszekrényünk üzemeltetéséért kifizetünk, abban benne van az energiaipari dolgozók kétharmad hűtőszekrényének a működtetése is (jó, hogy parizert nem kell vennünk bele). Márpedig a kormány jelenlegi reformpolitikájának egyik legfőbb célja a terhek igazságosabb elosztása.
A szakszervezetek, a kormánnyal való megegyezés reménybeli napjának előestéjén, hallván a miniszter szavait, a kardjuk után kaptak, hogy ez már aztán hátbadöfés, s akkor pedig sztrájk lesz. Lapzártánk napján még csak kétórás, figyelmeztető, de aztán ilyen meg olyan, aminek következtében a kormány többet fog csengetni a drágább áramért, mint amibe a kedvezmények fájtak (mármint nekünk).
Sokáig úgy nézett ki, hogy a kormányzat tartja magát eredeti elképzeléseihez. Kis jóindulattal erre utalt Garamhegyi Ábel államtitkár múlt csütörtöki nyilatkozata: "A kormánynak se eszköze, se szándéka nincs fenntartani az ágazat dolgozóinak kedvezményes tarifáját, de elkötelezettek (vélhetően a munkáltatókkal - a szerk.) arra, hogy olyan rendszert alakítsanak ki, ami az ágazat nyugdíjasainak is elfogadható". Kis rosszindulattal viszont arra, hogy lehet azért itt valamit kereskedni. Nem is volt különösebben meglepő, hogy a sztrájkfenyegetés fennmaradt ("nem kaptuk meg a kormány konkrét javaslatát"). A kitűzött napja (február 6., kedd) pedig közeledett.
S láss csodát, mondott államtitkár hétfőn már cizelláltabban fogalmazott sajtótájékoztatóján. Szerinte immár okafogyott a sztrájk, hiszen a kormány új javaslata szerint a piacnyitásig megmarad az iparág dolgozóinak kedvezménye, azaz a lakossági áramár 37 százalékát fizetik, és a készülő villamosenergia-törvény szerint továbbra is lehetősége lesz a munkáltatóknak arra, hogy hasonló kedvezményeket biztosítsanak dolgozóiknak. Az iparág nyugdíjasait pedig a kormány részesíti hasonló kedvezményben. Vagy úgy! A kormány. Akkor ki is?
A szektor a jelenlegi adatok szerint 20 ezer aktív dolgozót és 43-45 ezer nyugdíjast számlál. Tehát a júliusban életbe lépő, törvénybe foglalt piacnyitás után a cégek vagy megegyeznek a dolgozóikkal az áramdíj kompenzációjában, vagy nem (addig mindenesetre a kedvezmény jár nekik), de a nyugdíjasok cechjét aztán állja tovább is a kormány. Miből is?
A kedvezmény a jelenlegi adatok szerint napi 22 millió forint, éves szinten 8 milliárd. Ha ebből kivesszük a kedvezményezettek kevesebb mint felét kitevő aktív dolgozókat, akkor is marad több mint 4 milliárd.
Ennyit akkor a reformokról. Nyilván demagógia azt feltételezni, hogy más területeken ugyanígy folynak a dolgok, haladnak "előre" a változások. Nincs mit csodálkozni, hogy tavaszra sztrájkok hosszú sorát ígérik az álmoskönyvek.
Na ja, ha egy üzlet beindul!
