És akkor most mi van?

Publicisztika

A múlt pénteki Népszabadság fizetett hatoldalas mellékleteként jelent meg Gyurcsány Ferenc Szembenézés című írása. A dolgozat 23 pontban foglalja össze az elmúlt évek hibáit, ezek tanulságait és a jövőbeni tennivalókat.

A múlt pénteki Népszabadság fizetett hatoldalas mellékleteként jelent meg Gyurcsány Ferenc Szembenézés című írása. A dolgozat 23 pontban foglalja össze az elmúlt évek hibáit, ezek tanulságait és a jövőbeni tennivalókat. A cikk megfigyeléseink szerint kábé két napig uralta a sajtót, kapott hideget és meleget, ahogyan az egy terjedelmes kormányfői megszólalásnak kijár. (Kedvencünk az index.hu-nak nyilatkozó Nagyon Bátor Kommunikációs Szakértő, aki nagyon bátor véleményét - hogy ti. Gyurcsány tanulmánya megalomán - név nélkül osztotta meg a művelt néppel, merthogy "kis országban élünk". Mondhatta volna azt is, hogy "a büdös anyját neki", vagy hogy "répatorta".) Elolvastuk mi is. Aztán aludtunk rá egyet. Meg még egyet. Sőt a biztonság kedvéért megint egyet, de sok izgalmat ennyi ráhagyással sem találtunk benne.

Nem a leírt mondatokkal van gondunk. Azok majdnem mindenben megfelelnek a magyar nyelv támasztotta követelményeknek. A szövegkohézióval semmi baj, az arányok arányosak, az a főleg jobboldalról hangoztatott kritika, miszerint Gyurcsány jóformán csak a Fidesszel foglalkozik, egyszerűen nem igaz. (A miniszterelnök a leirat egyötödében mond véleményt legfőbb riválisáról.) Mi valahogy az egészet nem értjük. Miért ezt? Miért csak ennyit? Hol a többi? Van-e valahol?

A kormányfő ugyanis semmi újat nem közöl: mind a politikai analízis, mind az ország-, állam- és nemzetvízió korábbi megnyilatkozásaiból már ismert. Gyurcsánynak tavaly nyáron volt egy szerencsétlen fellépése a köztelevízióban, amikor szükségét érezte, hogy a szabadságra igyekvő magyarokhoz rövid, biztató jellegű szózatot intézzen: "gyerünk, csináljuk!". E fellépésre azóta se talált senki ésszerű magyarázatot. Talán Gyurcsányéknak felderengett, nem lehet csak úgy, a semmiből rámenni az országra a megszorításokkal. De az ég szerelmére, abban a beszédben sem volt érdemi információ! Aztán eltelt fél év, benne egy olyan ősz, ami azt is tudatosította mindenkiben, hogy "márpedig a reformoknak nincs alternatívája". Mi több, beindított "folyamatok" vannak mögöttünk. (Beindított és alulindokolt folyamatok.) És most már mögöttünk van egy szép hosszú miniszterelnöki dolgozat is. Ám azon kívül, hogy változnunk kell (ez van most a "gyerünk, csináljuk!" helyett), és akkor jobb lesz minden magyar embernek, ettől sem lettünk okosabbak. Hogy lesz az, és mikor, amikor jobb lesz? Biztos, hogy mindenkinek jobb lesz? Naaa! És ha valakinek nem lesz jobb? Ugye eleve kevesebb pénz lesz itt egy csomó dologra költve. Öreganyánk nem kap gázártámogatást, közgyógyellátást, a budapesti színházak nem kapnak (annyi) suskát; a gyógyszereiért is többet fizet szegény dédi, többet bumlizik a kórházba, ésatöbbi - itt pusztuljunk meg, ha nekik ettől jobb lesz. A reformok egy részét bizony az indokolja, hogy erre vagy arra nincs pénz, és hogy az elmúlt pár évben aránytalanul sokat költöttünk magunkra. E reformok ettől még abszolúte indokoltak, sőt igazságosak is lehetnek, de akkor abszolúte ezt kéne indokolni. (És később lesz pénz megint?) A tengernyi Bibó-idézet, a tankönyvi tételek fölmondása a verseny üdvözítő voltáról, a személyes felelősségekről meg a szolgáltató államról e konkrétumok helyett szép, de édeskevés. Persze amúgy egyetértünk a jelmondatokkal, le a potyautasokkal és a svarcistákkal, és "nagy vonalakban" bizonyára sokan gondolkodnak hasonlóan a piacgazdaságról - jobb- és baloldalon egyaránt. De az országnak, minden ellenkező látszat ellenére, nem kell eladni a kapitalizmust: már rég megvettük. Igen, 2 + 2 sokak szerint 4! Az anyja szemit!

A miniszterelnöki cikk egyetlen viszonylag új eleme pedig - az ő mélységes empátiája a jobboldal iránt - legalábbis vitatható. Például a rádöbbenés az ún. jobboldali médiahátrányra. Ez egyfelől marhaság: soha senki nem akadályozta meg a jobboldali újságírókat abban, hogy százezres példányszámú lapokat és milliós nézettségű tévéadókat csináljanak; erre kétszer négy évig megvolt a kormányzati akarat és a vele járó dús anyagi háttér is. Másfelől is az, hisz ez a tematika az elmúlt évtized első felének a "nagy" problémája volt - a "médiakiegyenlítés" alighanem már a Fideszt sem foglalkoztatja különösebben. (Az echte jobboldali média igencsak partiban van az echte baloldalival.)

Ez a dolgozat - úgy-ahogy: sok szódával - talán elment volna 2006 tavaszán, vagy legkésőbb tavaly nyáron. Igazából persze valamikor 2004 szeptemberében kellett volna előhozakodni vele; az teljesítmény lett volna. Most nem az; legfeljebb ha utólagos magyarázkodás, amire viszont a kevesebből élő ember már aligha kíváncsi.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.