Publicisztika

Mivel az MSZP kezdettől optimista hangot ütött meg, a Fidesz meg e napokban kapcsolt pozitív üzemmódba, mi sem lóghatunk ki az általános bizakodásból.

Ha hihetünk a sajtóban megjelenteknek, Romsics Imre kalocsai MDF-es képviselőjelölt bátran viselkedett, amikor az esetleges politikai kockázatokkal nem törődve, a nyilvánosság elé lépve leleplezte, hogy képviselőjelölt társa, a fideszes Bagó Zoltán zsarolással igyekezett rábírni őt a visszalépésre. A zsarolási kísérletet Romsics úr a Bagó úrral folytatott beszélgetéséről titokban készített hangfelvétellel igyekezett bizonyítani. Úgy tűnik azonban, hogy a leleplezés poli-tikai kockázata mellett Romsics Imre büntető- és polgári jogi szankciókkal is számolhat.

A 16 évvel ezelőtti jogállami forradalom egyik követelése a közpénzek kezelésének átláthatósága volt. Ezt a célt az új rendben számos intézmény és törvény hivatott biztosítani. Van, amelyiknek jobban megy a dolog, van, amelyiknek rosszabbul. Van, amelyiknek bár az ellenkezője lenne a dolga, inkább a homályt növeli. Ez utóbbi a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, a Kehi.

Sólyom Lászlóról nem most derült ki, hogy szorgalmas, törekvő, sőt hiperaktív köztársasági elnök - legalábbis ha rajta és a törvényeken múlna, az is válna belőle. Azok a fránya paragrafusok azonban, különös tekintettel a Magyar Köztársaság úgynevezett alkotmányára, meglehetetősen szűkre szabták a mozgásterét, s ezt még tovább korlátozná az íratlan szokásjog is - már ha ez utóbbinak létezéséről alkalomadtán Sólyom maga is tudomást venne.

Egyre-másra kerülnek nyilvánosságra a parlamentbe jutásra esélyes pártok országos és területi listái, amelyek közül az előbbi mindenekelőtt az adott formáció belhatalmi állapotáról, az egyes csoportok, személyek alkupozícióiról árulkodik. A Fidesz országos névsorán pár oldal múlva részletekbe menően is értetlenkedünk (na jó: szörnyülködünk). A területi listás elképzeléseik azonban nem rosszak - láthatóan átgondolt stratégia termékei.

Románia azon magyar ajkú polgárai, akik anyanyelvükön óhajtják elvégezni felsőfokú tanulmányaikat, több lehetőség közül választhatnak. Működik - magyar állami támogatással - egy magyar tannyelvű magánegyetem, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Több tannyelven folyik oktatás a Babesü-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE), Kolozsváron: román, magyar és német nyelvű szakokra jelentkezhet itt az érdeklődő. Gyakorlatilag egész Erdély fedett magyar tannyelvű felsőoktatási intézményekkel: egyetem működik például Kolozsvár mellett Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, főiskola üzemel olyan kisvárosokban is, mint Gyergyószentmiklós, Székelyudvarhely vagy Szat-márnémeti. Gyakorlatilag teljes a választék: a bölcsészettudományoktól a műszaki és természettudományokon át bármilyen szakon lehet magyar nyelven tanulni Romániában. Most mégis súlyos vita folyik a magyar nyelvű felsőoktatásról, s ez az utóbbi hetekben csak élesedni látszik. "Polgárháború dúl" - minősítették a helyzetet a vitázó felek.

Komolytalanok azok az állítások, melyek szerint az először 2005. szeptember 30-án megjelent karikatúrasorozat - legyen bármilyen ízléstelen, akár sértő is - 2006 januárjától valóban "tömeges és spontán" tiltakozásokat robbanthatott ki a muszlim országokban, amint erről a híradások szólnak. A karikatúrák csak ürügyet szolgáltattak - a figyelmeztető az, hogy hogyan és mire.

Ki érti a Fidesz február végén indított vitakezdeményezését a miniszterelnöki vita időpontjáról? Az ellenzéki párt kapkod, félnaponként változtatja álláspontját, megfutamodással vádolja ellenfelét, miközben a történések - nem először a kampányban - egészen mást mutatnak. Mi végre is kell ez nekik?

A múlt hét legszaftosabb politikai botránya kétségkívül a kalocsai eset volt. Bagó Zoltán fideszes képviselőjelölt (jelenlegi országgyűlési képviselő) úgymond megfenyegette emdéefes riválisát, Romsics Imrét, ha nem lép vissza a választási küzdelmektől, akkor ez lesz meg az lesz (mindenféle csúnyaság), ha visszalép, akkor emez meg amaz (csupa jóság). A megfenyegetett - vélhetően törvénytelenül, sőt a törvényszegés tudatában - magnóra rögzítette a fenyegetést tartalmazó "baráti beszélgetést". (Emeljük is meg kalapunkat a kalocsai könyvtárigazgató bátorsága előtt: akármi is történik a választáson, ezt soha nem fogják neki a lebukottak megbocsátani. És egy kisvárosban, mint Kalocsa, még el sem lehet tűnni.)

"A következő két év egyetlen fontos belpoli-tikai kérdése, hogy Orbán Viktor 2002-es vere-sége után ismét kézbe tudja-e venni az ország irányítását" - ezt a Fidesz egyik parlamenti képviselője mondta a Magyar Narancsnak 2003 őszén (lásd: Kenyér, harc, ideológia, 2003. november 6.). Forrásunk akkor úgy fogalmazott: Orbán jövőjéhez képest a Fideszben "alkérdésnek" tartják, hogy a párt vezére mennyire lesz képes 2006-ra újjászervezni a "szövetséggé" alakított Fideszt, de azt is, hogy ki lesz a döntő pillanatban Orbán ellenfele, Medgyessy Péter vagy valaki más.

Nincs alapjog, mely a nyugati politikai és társadalmi berendezkedéssel bensőségesebb kapcsolatban lenne, mint a szólásszabadság. A dán karikatúrák kapcsán sűrűn javasolt sajtófelelősség ennek a szabadságnak és vele a szekularizációnak a korlátozását jelentheti.

A hír nem volt hír. Mint lapzártánkig kiderült, a Mladic tábornok elfogásáról szóló nem-információt egy obskúrus boszniai szerb helyi tévé röpítette fel, miután is fantasztikusabbnál fantasztikusabb álhírek járták be a szerb, majd a világsajtót.

Az utóbbi hetekben olyan nacionalista hullám söpör végig Románián, amilyenre az elmúlt években nem volt példa. Nem(csak) ez a meglepő, hanem az is, hogy ennek a hullámnak gyakorlatilag nincs magyarországi visszhangja.

A XXI. századi magyar történelem egyik legotrombább hibáját orvosolta február 6-án a parlament, mikor eltávolította Johan Béla nevét a népegészségügyi program nevéből. A politika belátta végre, hogy bár Johan Béla a magyar közegészségügy nagy alakja, a Sztójay-kormány deportálásért felelős Belügyminisztériumának egyik államtitkáráról, a gettókban és gyűjtőtáborokban állati sorban tartott zsidók egészségügyi helyzetéért első helyen felelős Johanról okosabb, ha nem neveznek el az égvilágon semmit.