Született 1975-ben

  • A szerk.
  • 2006.03.09 00:00

Publicisztika

A múlt hét legszaftosabb politikai botránya kétségkívül a kalocsai eset volt. Bagó Zoltán fideszes képviselőjelölt (jelenlegi országgyűlési képviselő) úgymond megfenyegette emdéefes riválisát, Romsics Imrét, ha nem lép vissza a választási küzdelmektől, akkor ez lesz meg az lesz (mindenféle csúnyaság), ha visszalép, akkor emez meg amaz (csupa jóság). A megfenyegetett - vélhetően törvénytelenül, sőt a törvényszegés tudatában - magnóra rögzítette a fenyegetést tartalmazó "baráti beszélgetést". (Emeljük is meg kalapunkat a kalocsai könyvtárigazgató bátorsága előtt: akármi is történik a választáson, ezt soha nem fogják neki a lebukottak megbocsátani. És egy kisvárosban, mint Kalocsa, még el sem lehet tűnni.)

A múlt hét legszaftosabb politikai botránya kétségkívül a kalocsai eset volt. Bagó Zoltán fideszes képviselőjelölt (jelenlegi országgyűlési képviselő) úgymond megfenyegette emdéefes riválisát, Romsics Imrét, ha nem lép vissza a választási küzdelmektől, akkor ez lesz meg az lesz (mindenféle csúnyaság), ha visszalép, akkor emez meg amaz (csupa jóság). A megfenyegetett - vélhetően törvénytelenül, sőt a törvényszegés tudatában - magnóra rögzítette a fenyegetést tartalmazó "baráti beszélgetést". (Emeljük is meg kalapunkat a kalocsai könyvtárigazgató bátorsága előtt: akármi is történik a választáson, ezt soha nem fogják neki a lebukottak megbocsátani. És egy kisvárosban, mint Kalocsa, még el sem lehet tűnni.)

A hangszalag birtokában az MDF sajtótájékoztatón ismertette a történteket, s további hasonló próbálkozások leleplezését ígérte. A Fidesz visszaléptette jelöltjét, s kezdeményezte kizárását a pártból. Bagó Zoltán azonban közleményében cáfolni igyekszik a fenyegetés vádját. A mesének viszont adódnak olyas vetületei, amelyek nem intézhetők el egy visszaléptetés, esetleges kizárás tudomásulvételével.

Például az, amit Bagó a cáfolatában állít, hogy tudniillik ő nem azt mondta, amit a sajtó közölt, hanem - mit is? "Én azt mondtam, hogy ha nem indulsz el országgyűlési képviselőnek, akkor - ha nyerünk - a szakmai munkádban nagyon-nagyon meg tudnánk futtatni." E közlést kénytelenek vagyunk hitelesnek elfogadni, végtére is az érintettől származik.

Pedig ép ésszel csak annyit bírna nyögni az ember, hogy: "Jól hallottam? Ez nem lehet igaz!"

Bagó Zoltán 31 éves, jogot végzett a szegedi egyetemen, ösztöndíjasként Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban tanulmányozta az önkormányzatok működését, Maastrichtban EU-diplomát szerzett. Tíz éve tanul politikusnak. Ilyenformán még a legnagyobb rosszakarattal sem nevezhető Kádár-kori maradványnak, sokkal inkább az eljövendő magyar politikusgeneráció egy a múlt hétig sokra hivatott reprezentánsának. Mindezen felül gyakorló parlamenti képviselő is.

Mármost e fiatalember szerint választott kép-viselőinknek az lenne a dolga, vagy egyáltalán komolyan számolhatnának avval a lehetőséggel, hogy a nép képviseletében valakit jól megfuttatnak. Vagy épp ellenkezőleg, leállítanak, fel, akárhová (csak egy lépés innen a falig). Bagó úgy tudja, ez - az általa oly sokfelé tanulmányozott - képviseleti demokrácia veleje.

Nem hihetjük, hogy ezt tanították Bagónak, mondjuk Maastrichtban. Nem is hisszük, de még ha így is lenne, Bagó mint a Fidesz országgyűlési képviselője, választókerületi elnöke egy adott, jól körülhatárolható politikai közegben működött eddig, konkrétan a parlamenti frakciójában (négy éve) és a pártjában (tíz éve). Nem létezik, hogy közvetlen környezete ennyi idő alatt nem szembesült politikai krédójával. Márpedig, ha szembesült, nem tett ellene semmit, s abból, hogy Bagó idáig merte ragadtatni magát, az sem túlzó feltételezés, hogy ösztönözte (akár csak szemet hunyva, akár tevőlegesen is) ebben.

Ez pedig egyenesen rémisztő Magyarország inkább közeli, mint távolabbi jövőjére nézve. Mert miféle torz elképzelés, agyszülemény ez a demokráciáról - és mirólunk? Vajon mit gondolhat Bagó a saját politikusi, képviselői szerepéről, helyéről az életben, a társadalmi munkamegosztásban? S mit gondolhatnak erről politikai gazdái? A magyar törvényekről, amelyek nem teszik lehetővé azt, hogy egy könyvtáros (muzeológus, középiskolai tanár, kőfaragó, váltókezelő - egy civil) szakmai előmeneteléről, egzisztenciájáról - politikai állásfoglalása függvényében - országgyűlési képviselők döntsenek? Mi köze van ennek a világképnek a "magyar szolidaritáshoz", a "jobboldali és nemzeti értékekhez", bármihez a nyers erőszakon és az önmagáért való hatalom gátlástalan akarásán kívül?

A közügyekről való gondolkodásnak ez a romlottsága súlyosabb még valamely materiális korrupciónál is. Abban a világban, amit Bagó és tettestársai szeretnének, ugyanis nincsen jog, tehát nincsen demokrácia sem. De addig, amíg van az az egy szavazatunk, senki nem kényszeríthet minket arra, hogy eltűrjük e mentalitást. Azt a bagázst, ahol az efféle képzetek tenyésznek, el lehet zavarni a politikának még a környékéről is. Ott és akkor és úgy, ahol és amikor és ahogy azt egy képviseleti demokráciában lehet. 2006. április 9-én, a választásokon.

Neked ajánljuk