Románia azon magyar ajkú polgárai, akik anyanyelvükön óhajtják elvégezni felsőfokú tanulmányaikat, több lehetőség közül választhatnak.
Működik - magyar állami támogatással - egy magyar tannyelvű magánegyetem, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Több tannyelven folyik oktatás a Babesü-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE), Kolozsváron: román, magyar és német nyelvű szakokra jelentkezhet itt az érdeklődő. Gyakorlatilag egész Erdély fedett magyar tannyelvű felsőoktatási intézményekkel: egyetem működik például Kolozsvár mellett Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, főiskola üzemel olyan kisvárosokban is, mint Gyergyószentmiklós, Székelyudvarhely vagy Szat-márnémeti. Gyakorlatilag teljes a választék: a bölcsészettudományoktól a műszaki és természettudományokon át bármilyen szakon lehet magyar nyelven tanulni Romániában. Most mégis súlyos vita folyik a magyar nyelvű felsőoktatásról, s ez az utóbbi hetekben csak élesedni látszik. "Polgárháború dúl" - minősítették a helyzetet a vitázó felek.
*
A legnagyobb államilag támogatott intézmény a Kolozsváron működő Babesü-Bolyai Tudományegyetem, amelynek 21 kara van. A karokon belül - több-kevesebb önállóssággal - működnek a magyar tannyelvű szakok. A rendszerváltás után felmerült az önálló magyar tannyelvű egyetem elindítása, de ez a korabeli kormányok elutasítása miatt nem valósult meg. Az önálló intézmény nem jött ugyan létre a kilencvenes évek folyamán, de szerveződni kezdtek az egyetemi alrendszerek. Ez azért volt fontos, mert a 90-es évek elején hiányoztak a szakbővítéshez vagy az önálló magyar tannyelvű egyetem indításához szükséges szakemberek. Abban az időben akkor sem indulhatott volna el ilyen egyetem, ha a román politika akarta volna.
A Babesü-Bolyai Tudományegyetem volt az egyik olyan fontos központ, amelyben újrakezdődhetett és megerősödött a szakképzés, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) indításához is (majdnem) elegendő szakember szerezhetett oklevelet itt.
A BBTE működési modelljének átalakítását jelentős mértékben meghatározta a Salat Levente jelenlegi rektorhelyettes által képviselt "multikulturális" modell, amely egyszerre biztosította az anyanyelvi oktatás rendszerét és a többnyelvű oktatási rendszerek párhuzamos működését. Ez a modell azonban nem biztosította az egyetemen belüli konfliktusmentes együttműködést.
Az egyetem egyre inkább mamutvállalatként működik, a különböző karok munkája és finanszírozása átláthatatlan, a karokon belüli szervezeti rend szintúgy. S bár létrejöttek és működnek a magyar tannyelvű szakok, az itt folyó munka nem önálló. Alá van rendelve a többi, nem magyar nyelvű szak működésének, a karon belüli és a karok közötti együttműködésnek. Szervezeti szempontból a magyar szakok működése, működtetése jelenti az egyetemi lobbi leggyengébb láncszemét. De ennek a hátrányos helyzetnek az oka elsősorban nem etnikai, hanem a BBTE-n általánosan tapasztalható szervezetlenség, tudatosan fenntartott átláthatatlanság és ellenőrizhetetlenség. Senki sem tudja pontosan, milyen forrásmegosztás folyik, sem a kutatásfinanszírozást, sem az oktatók bérezését, sem a diákokra jutó normatív támogatás felhasználását illetően. Ráadásul a magyar tanszékek vagy munkacsoportok soha nem kerültek igazán versenyhelyzetbe a román tanszékekkel. A magyar diákok rendszerint akkor is a magyar tannyelvű szakokat választják, ha az itt folyó munka sokkal rosszabb minőségű. A magyar szakokra pedig értelemszerűen nem felvételiznek románok, nem hallgatnak át. A magyar nyelvű oktatás állam az államban a BBTE-n. Egy szegényebb, rosszabbul működő állam, amely gyakran kényszerből és még gyakrabban saját akaratából szorul ki az egyetemi élet perifériájára.
A magyar tannyelvű képzés javításának egyik feltétele lehetne a BBTE teljes intézményes reformja, és ezen belül az egyik alternatíva lehetne a magyar karok elindítása.
*
A szervezeti reformot azonban nem sikerült az egyetem falain belül tartani. A változtatás igénye "magyar érdekké" vált. A továbbiakban nem egyetemi, nem tudományos és oktatási kérdésről van szó, hanem etnopolitikáról.
Tavaly májusban létrejött az önálló Bolyai Egyetem létrehozásáért lobbizó Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB). Az önálló intézmény indítását azért tartják indokoltnak, mert szerintük a meglévő egyetemek ellenére is alulreprezentált az erdélyi magyarság a romániai felső-oktatásban (a magyar nyelvű népesség aránya szerint 6,6 százalék kellene hogy legyen, ehelyett csak 4,4 százalék). Ennek pedig ezen érvelés szerint az az oka, hogy még mindig nincs teljes körű magyar nyelvű képzés - vannak tantárgyak és vannak szakok, amelyeken a tananyag túlnyomó része még mindig csak román nyelven sajátítható el.
A BKB amolyan politikai akciócsoportként szerveződött, és mindeddig sikeresen befolyásolta az egyetem körüli alkufolyamatot. 2005. október 18-án egész Erdélyre kiterjedő tiltakozást szerveztek az önálló Bolyai Egyetemért. A BBTE szenátusához kérést juttattak el az önálló magyar karok létrehozásának érdekében, azzal a nem titkolt céllal és gondolattal, hogy e karok létrejöttét az önálló magyar egyetem megteremtése fogja majd követni. Az országos lobbit uniós szinten folytatták. A Hantz Péter, Kovács Lehel és Szász Alpár Zoltán - az egyetem oktatói - által vezetett csoport eljutott Brüsszelig. José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének nyílt levelet adtak át. A levél címzettje volt többek között Tariceanu miniszterelnök és Basescu államelnök is, az aláírók között pedig több Nobel-díjast is találunk, például Kertész Imrét.
*
Az egyetem szenátusa azonban a lobbizás ellenére elutasította az önálló magyar karok létrehozására tett javaslatot. A BKB pedig nemcsak a román egyetemvezetéssel, de a magyar oktatók egy részével is vitába keveredett.
Az egyetem vezetése azt állítja, hogy a BBTE kisebbségi oktatása példaértékű, és nincs szükség szerkezeti átalakításra ennek javítása érdekében. A magyar oktatók egy része pedig úgy értékeli, hogy a szétválás vagy a kari önállósodás nem jelent szakmai garanciákat. Sőt: a magyar karok létrejötte tovább mélyíti azt a belterjességet, amely megakadályozta a magyar tannyelvű oktatás versenyképessé válását. A magyar szakok kis létszámú munkaközösségeiben még annyira sem átlátható a minőség-ellenőrzés rendszere, mint a román szakokon. Gyakran önkényesen dől el, ki és mit tanít, ki hogyan juthat ösztöndíjakhoz, továbbképzéshez. Személyes kapcsolatok, bennfentes viszonyok döntenek. Annak, aki a kis magyar egyetemi karrierépítésben hátránnyal indul, egyetlen lehetősége marad: versenybe szállni a román kollégákkal. Ha létrejönnek a magyar karok, ez az át-, illetve ki-lépési lehetőség is csökken, viszont erősödik a hierarchiaharc. Abszurd, de olyannyira nincs versenykényszer, hogy a BBTE szakmailag egyik legmegrekedtebb tanszéke a magyar irodalmi, ahol évek, sőt évtizedek óta alig változik a tanrend, a kínálat.
A jelenlegi konfliktusok magyarázhatók a magyar oktatók pozícióharcával is: önálló karokon újabb kinevezések, posztok szerezhetők meg. A helyzetet súlyosbítja, hogy a magyar oktatók át-világítása a mai napig nem történt meg. Az egyetem szétválása körül kialakult tiltakozássorozat egyik legjellegzetesebb története az volt, hogy a radikális, nemzeti elkötelezettnek mondott tiltakozók mellé állt egy olyan oktató, akiről sokan tudják még ma is: a nyolcvanas évek végén az akkori diákok érdekeit szolgáló tiltakozás mellett nem állt ki, noha erre felkérték, és lehetősége lett volna rá. A most kialakult hangulatban fel sem merülhet az a kérdés, hogy az egyetem oktatói közül ki és hogyan működött együtt az egykori szekuritátéval, mert a hasonló felvetések magyarellenes kérdésekké válhatnak; mint egyébként minden, az egyetem oktatóit érő kritika is.
A magyar nyelvű felsőoktatás legnagyobb problémája ma Erdélyben a minőségbiztosítás és a hiányos vagy nem létező intézményes háttér: a rossz könyvtárak, a rosszul felszerelt kutatási és oktatási központok. Ezeken a feltétele-ken akkor sem sikerül javítani, ha etnikai alapon szétválasztják az intézményeket. Ráadásul a szétválasztás bürokratikus, adminisztratív többletterheket jelent. Ahelyett, hogy egyszerűsödne és átláthatóvá válna az egyetemvezetés, még több kar, még nagyobb bürokrácia nehezítheti a szakmai munkát.
A BKB válasza a kifogásokra: a nemzeti kisebbséghez tartozó egyetemi hallgatóknak kiemelt normatív támogatás jár, ha ezzel az önálló intézmény önállóan gazdálkodhat, és ha a bevételek nem folynak szét a mamutvállalattá nőtt egyetemen, akkor az önálló Bolyai működése is biztosított. Az egyetemi háttérintézményeket illetően a BKB kifejtette: a meglévő intézmények egyharmada az önálló magyar egyetemnek járna.
*
Pontos koncepciót az önálló magyar egyetem felépítésére, működésére azonban a határozott nemzetközi érdekérvényesítés mellett sem tett le a BKB az asztalra. Talán ezzel magyarázható, hogy a kezdeményezés bírálói nem tudják eldönteni: mennyiben van szó a kulturális jogok képviseletéről, és mennyiben az önkéntesen vállalt etnikai szegregációról. A legvitatottabb kérdés: mennyiben illeszkedik ez a különválás az európai mintájú (ámbátor nehézkes és lassú) román felsőoktatási reformhoz. Mennyiben lesz átjárható az önálló magyar egyetem, tudja-e vállalni a kreditrendszerben történő áthallgatást és az ezzel járó többnyelvű képzést. Képesek lesznek-e a magyar diákok az áthallgatásra, lesz-e ehhez szakmai és nyelvi felkészültségük? Mi lesz azokkal a szakokkal, amelyeken a képzés értelemszerűen nem csak magyarul, vagy nem magyarul folyik? Mi lesz például az idegennyelv-képzéssel?
A BKB legélesebben a többnyelvű képzéshez, az ún. multikulturális egyetemmodellhez ragaszkodó magyar egyetemi vezetést, elsősorban Salat Levente és Nagy László rektorhelyettest támadta. Meglátásuk szerint a BBTE multikulturalitása csak látszat, a magyar nyelvű oktatás valójában nem élvez egyenjogúságot. Még a magyar nyelvű feliratok vagy a magyar nyelvű kiadványok is hiányoznak a BBTE-ről.
Salat és Nagy láthatóan kezelni próbálja a konfliktusokat. Felmerült, hogy a magyar nyelvű oktatók közgyűlésén bizalmatlansági indítványt nyújtanak be ellenük, ám a közgyűlés nem vállalta ezt a javaslatot. Salat és Nagy egyszerre keresi a kompromisszumot az egyre nyilvánvalóbban nacionalistává váló román vezetéssel és az egyre határozottabban fellépő BKB-val. A céljuk az egyetem működőképességének megőrzése és az áthidalhatatlannak látszó konfliktusok enyhítése.
A BBTE román vezetése Hantz és a BKB eddigi tevékenységét az egyetem nemzetközi szintű lejáratásaként értékeli. Nicolae Bocsan rektor írásban figyelmeztette Kovács Lehelt, a BKB aktivistáját: ha folytatódik az intézmény lejáratása, akkor az egyetemi szabályzat szerinti szankciókat léptet életbe. Andrei Marga, az egyetem Akadémiai Tanácsának elnöke pedig felháborodott a Brüsszelbe eljuttatott tiltakozáson, perrel fenyegette meg Kertészt, mert egy a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent írás szerint a BBTE "Ceausüescu tanintézete", a "szocialista nacionalizmus fellegvára". Az írást egyébként nem Kertész Imre jegyezte, hanem Reinhardt Olt, a lap bécsi tudósítója.
A BKB működése nem csak szakmai szempontból kérdőjelezhető meg. Politikailag elkötelezett szervezetről van szó. Bár önmeghatározása szerint egyetemi oktatókból, hallgatókból és értelmiségiekből áll, a szervezet a Tőkés László által vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) irodájában működik, annak infrastruktúráját használja. Hantz Péter maga is tisztségviselője e szervezetnek, így a BKB munkája gyakorlatilag nem más, mint az EMNT politikájának a meghosszabbítása.
Ennek ellenére az RMDSZ egyértelműen a BKB törekvései mellé állt. Az egyetem oktatói közül többen is figyelmeztettek arra: a diákok érdekeit sem feltétlenül szolgálja a szétválás, különösképpen, ha az erőszakoltan, gyorsítva történik. Ám mindhiába. A BKB nem titkolt célja lépéskényszerbe hozni az RMDSZ-t, és ezt vállalt agresszióval teszik. Úgy tűnik, sikeresen.
Nem először történik meg, hogy a Tőkés vezette EMNT politikáját átveszi az RMDSZ. De először történik meg, hogy a magyar szocialisták is az erdélyi magyarok által sem egyöntetűen támogatott erőszakos politizálás mögé állnak. "A román politikai elit kiemelt célja az erdélyi magyarság fölszámolása" - hangzik a BKB helyzetértékelése egyetemügyben. "Mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy román részről minden eszközzel megakadályozzák a magyar oktatás és az oktatók munkáját" - nyilatkozott az üggyel kapcsolatban Tabajdi Csaba. Magyarországi politikus ilyen súlyos és téves általánosítással ritkán tette le a voksot egy meggondolatlanul nacionalista, konfliktusorientált kezdeményezés mellett.
Persze nem csoda, ha Tőkéstől az MSZP-ig gyűrűzik a zavar az erdélyi egyetem ügyében. Azt ugyanis, hogy kié az intézmény és mire való, nem könnyű tisztázni. Jakubinyi György katolikus érsek például a Szabadság című kolozsvári napilap november 3-i számában úgy gondolta, hogy "az EMTE Orbán Viktor miniszterelnök úr ajándéka, és azt csinál vele, amit akar".
A szerző a marosvásárhelyi A hét című hetilap főszerkesztője.
