Publicisztika

A közkeletű napi bölcsesség szerint az ország lélekben és testben már a következő kormányra készül, kíváncsian fürkészi a jövőt, mi lesz, hogy lesz, miért lesz, ha már nem ez lesz, ami eddig volt (és még van is egy kicsit). Hány százaléka lesz az ezután lesznek, 50 meg egy kicsi, vagy 66 meg egy kicsi? Netán 50 mínusz egy kicsi - na, akkor mi lesz?

Már a megismételt írországi népszavazást kiváró lengyel elnök, Lech Kaczynski is aláírta a Lisszaboni Szerződést, az Európai Unió jövőjét előirányozó dokumentumot, így csak egy vidéki legény van talpon, a cseh elnök, Václav Klaus. Neki még van egy feltétele. Hogy tudniillik mentsék fel Csehországot az európai emberi jogi charta hatálya alól; magyarul, ismerje el Európa visszamenőleges és jövőbe mutató hatállyal a Benes-dekrétumokat. Mindeme kivételezés azért elengedhetetlenül szükséges, mert különben a II. világháború után Csehszlovákiából kitelepített németek visszakövetelnék az elkobzott vagyonukat.

Irigység, rosszindulat és közönséges butaság sugallhatta a kecskeméti Mercedes-beruházásról megjelent azon cikkeket, amelyek a telekvásárlás állítólagos anomáliáit ecsetelik. Pedig valójában tankönyvbe illő mesés tranzakció történt, mellyel mindenki elképesztően jól járt. Természetesen - és megérdemelten - az is, aki a legtöbbet kockáztatta. De hát ez a piacgazdaság lényege.

"Aki tényleg kicseszett a melegekkel" - áll a Reakció blogjának címlapján három órával a szeptember 5-i Budapest Pride felvonulás után. A jobboldali portál természetesen Gyurcsány Ferencet - és körét - veszi célba, hiszen "ha volt valaki, aki az elmúlt években igazán ártott az ügyüknek, az a volt miniszterelnök". Emlékeim szerint azonban Gyurcsány vezette azt a kormányt, amely benyújtotta a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló indítványt. Július 1-jével hatályba is lépett, s az "érintettek" úgy élték meg, mint ahogy a Reakció a kormányváltást fogja. Zavarba ejtő, hogy még mindig lehet Gyurcsány fellépésein rugózni, mintha ez lenne a legfontosabb médiaesemény egy melegfelvonulás alkalmával.

Magyar Narancs, 2009. október 1. Kedves Narancs, M.

Magyar Narancs, 2009. október 1. Kedves Mancs! Mit tenne "A szerk.", ha a Magyar Narancs tulajdonos-kiadója váratlanul azt közölné, hogy a korábbi büdzsé egyharmadának annyi, és a maradékból kell lapot csinálni? Nyilván belátná - mert cikkeinek tanúsága szerint a piacgazdaság híve -, hogy az eddigi működési modell nem tartható tovább.

Az írországi választók a hétvégén meggyőző arányban (majd 70 százalék) mondtak igent az Európai Uniót szorosabbra fazonírozó lisszaboni szerződésre.

Újpesten, az egykori Úttörőházban választási gyűlést tart Kiss Péter. A tét nagy, mi lesz a szocialistákkal a következő parlamentben. Kiss kitesz magáért. Kiváló, éleslátó politikai előadást tart, nem kendőzi el a hibákat, s felvázol egy még soha nem hallott, holtbiztos programot az ország számára. Taps. A levezető elnök biztatja a csekély számú egybegyűltet, kérdezzetek bátran! Az első sorban felemelkedik valaki, tessék már megmondani nekünk, úgy is, mint pártja egyik vezető budapesti politikusa, hogy ki ez a Hagyó Miklós? És miért kéne nekünk azokra szavazni, akik vele vannak? Mit mond rá Kiss Péter?

Húsz éve jutottunk el a felismerésig: a szegény, fedél nélkül élő embereket nem a városból való kihajtással vagy börtönbe zárással támogatjuk, hanem épületeket és pénzt biztosítunk az ellátásuk megszervezésére.

Klubrádió, szeptember 28., hétfő reggel, kilenc óra ötven. A Reggeli gyors végét hallgatom. Az interjúalany a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője, Hanga Zoltán, aki épp arról beszél, miért nem sikerült bizonyos kedvezményeket bevezetni az állatkertben. Az egyik ilyen kedvezmény az lett volna, hogy zárás előtt egy órával olcsóbban adnák a jegyet. Igen ám, de időnként - és pontosan nem is lehetett érteni, hogy ez hogy megy - valaki meghosszabbíthatja fél órával a zárás időpontját, amitől ugyebár az "előtte egy órával" időpontja is megváltozik, és ez félórás várakozásra kényszeríti a kedvezményes jegy vásárlóit, akik ettől módfelett feszültté válnak.

Magyar Narancs, 2009. augusztus 20. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2009.

A múlt héten a Magyar Televízió kivágta a Nap-kelte című reggeli műsort a friss szeptemberi hóra. Belezokogjunk-e a zsebkendőkbe? Hangozzék bármilyen meglepően: minden okunk megvan rá. Tessék? A Nap-kelte egy elfogult, bornírt, igénytelen televíziós műsor, s egy csöppet sem szimpatikus pofát mutató - mindenféle állami pénzekkel, minisztériumi megrendelésekkel ügyeskedő - üzleti vállalkozás. Ha végleg eltűnne, akkor se sírnánk érte. Kicsit tán tisztább lenne a levegő. Kicsit. Talán. De nem biztos. Az is lehet, hogyha Nap-kelte nem lenne, akkor is ugyanilyen lenne minden. Mármint a magyar politika viszonya a nyilvánossághoz. S (az elvileg vagy látszólag) a nyilvánosságért dolgozók egyes csoportjainak viszonya a magyar politikához. Hisz mi történt?

'98-ban a Fideszre szavazott volna, mert tűrhetetlennek tartotta, hogy a forradalom leverésében tevőleges részt vállaló egykori pufajkás újra hatalomra jusson. 2002-ben az MSZP-re, mert Nógrád megyei őslakosként a helyiekkel szeretett volna tartani. 2006-ban Gyurcsány meggyőzte, hogy változni fognak a dolgok. Amikor egy alkalommal szavazni ment, a választást felügyelő bizottság munkatársai tudtára adták, hogy nem szavazhat, és udvariasan megkérték, hogy távozzon.