Új Kirekesztési Terv? - A szubkulturális önrendelkezés esélyei Magyarországon

  • Böcskei Balázs
  • 2009. október 8.

Publicisztika

"Aki tényleg kicseszett a melegekkel" - áll a Reakció blogjának címlapján három órával a szeptember 5-i Budapest Pride felvonulás után. A jobboldali portál természetesen Gyurcsány Ferencet - és körét - veszi célba, hiszen "ha volt valaki, aki az elmúlt években igazán ártott az ügyüknek, az a volt miniszterelnök". Emlékeim szerint azonban Gyurcsány vezette azt a kormányt, amely benyújtotta a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló indítványt. Július 1-jével hatályba is lépett, s az "érintettek" úgy élték meg, mint ahogy a Reakció a kormányváltást fogja. Zavarba ejtő, hogy még mindig lehet Gyurcsány fellépésein rugózni, mintha ez lenne a legfontosabb médiaesemény egy melegfelvonulás alkalmával.

"Aki tényleg kicseszett a melegekkel" - áll a Reakció blogjának címlapján három órával a szeptember 5-i Budapest Pride felvonulás után. A jobboldali portál természetesen Gyurcsány Ferencet - és körét - veszi célba, hiszen "ha volt valaki, aki az elmúlt években igazán ártott az ügyüknek, az a volt miniszterelnök". Emlékeim szerint azonban Gyurcsány vezette azt a kormányt, amely benyújtotta a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló indítványt. Július 1-jével hatályba is lépett, s az "érintettek" úgy élték meg, mint ahogy a Reakció a kormányváltást fogja. Zavarba ejtő, hogy még mindig lehet Gyurcsány fellépésein rugózni, mintha ez lenne a legfontosabb médiaesemény egy melegfelvonulás alkalmával.

Az immáron sem nem miniszterelnök, sem nem pártelnök Gyurcsány jelenlétének annyi tanulsága volt, hogy amennyiben a médiamunkásoknak nem személye és felesége, illetve a betonfejű posztfasiszták lettek volna a legfontosabbak, megkérdezhették volna telefonon a több száz szocialista képviselőt, hogy ők mégis merre jártak szombaton. Költségvetési időszak van, adódik, hogy sok a munka, de mintha éppen a tavalyi események miatt életre hívott Magyar Demokratikus Chartának jóval több baloldali és/vagy szocialista szimpatizánsa lett volna. Akadt jobb dolguk, ahogy a magyar liberalizmus megújítójának, Retkes Attilának is. Fodor Gábor is csak tanácsadóját "küldte el" a közel egy hónappal ezelőtti eseményre. Hiányzott ő is, akárcsak a platformokra, teadélutánokra, illetve vitaklubokra szétesett SZDSZ további prominens vezetői. Ahogy Gyurcsány politikailag magányos volt, úgy egészen más okok miatt Retkes, Fodor, Kóka és a többiek is azok lettek volna, hiszen velük még fényképezkedni sem lett volna kedvük a felvonuló melegeknek, heteroszexuálisoknak, demokratáknak.

*

A közelmúltban a Political Capital által közzétett kutatás szerint a magyar társadalom nem nevezhető homofóbnak, viszont azt már elutasítja, hogy a homoszexualitásról mint közügyről beszéljünk. Azaz: "Engem nem zavar, ha buzi, csak ne mutogassa magát, menjen haza, otthon csinálja." Ebből adódóan ritka kivétel a politikusi biztatás. Egyelőre Gyurcsány volt az egyedüli vezető politikus, aki nyíltan meleg államtitkárt vett be a stábjába. Azzal az óvatossággal azonban, ahogy a politikusok a témához nyúlnak, teljesen reménytelenné teszik, hogy a különböző szexuális csoportok és szubkultúrák integráns részei legyenek a magyar társadalomnak. Nem a tízmillió magyar hibája - sokkal inkább a nyelvi egyoldalúságba felejtkezett értelmiségié és a nyelv nélküli politikai osztályé -, hogy nem a szolidaritás lesz a társadalmi integráció, a befogadás (inklúzió) forrása. Pedig alapesetben ez lenne a helyénvaló, mint ahogy az is kívánatos lenne, hogy a politikai és közéleti döntéseket a Jürgen Habermas által nyelv- és szociológiaelméletileg vizionált kommunikatív racionalitás jegyében hozzuk meg. Ez működik elméletben vagy egy Habermas-szimpóziumon, de a magyar jogállam és politikai kultúra nem túl kedvező terep hozzá.

A különböző kisebbségek - intézményi és többségi - elismerési lehetetlenségét napjaink Magyarországán mégis a német szociológus demokráciáról és jogállamról vallott késői gondolataiból bonthatjuk ki. Habermas szerint "az inklúzió azt jelenti, hogy a politikai rend nyitott a diszkrimináltak egyenlősítésével és a marginalizáltak bevonásával szemben, anélkül, hogy a diszkrimináltakat és a marginalizáltakat bezárná egy egyneműsített népközösség uniformitásába". Jól láthatóan az ilyen inklúzióra nincs különösebb szándék, főleg nem a kormányzásra készülő jobboldal irányából. Ma Magyarországon az uralkodó gondolat a nemzet, a jogállam és a demokrácia etnonacionalista felfogása. Egyelőre képtelenek vagyunk megbirkózni azzal a kortárs "ténynyel", hogy napjainkban a nemzeti tudat ingadozik a kitágított inklúzió és a megújított lezárás között.

Ez nemcsak magyar, de európai probléma is, a magyar politikai osztály ezt viszont a kelleténél lassabban látja be. Nem szólal meg melegügyben, ha meg veszi a bátorságot, úgy hajlik a gondolatra: "Amit a nép akar, az éppen azért jó, mert a nép akarja." (Carl Schmitt) Habermasszal szólva "itt mutatkozik meg a demokrácia és a jogállam szétválasztásának hátsó értelme: mivel az iránymutató politikai akaratnak nincs ésszerű normatív tartalma, és végső soron egy naturalista népszellem expresszív értelmére vezethető vissza, nem kell feltétlenül nyilvános vitákra épülnie. E klasszikus felfogás kritikája elsősorban 'liberalisztikus' értelmezése ellen irányul."

Túlzónak tűnhet az előbbi gondolat, hiszen óriási különbség van például a Kommentár és a Magyar Jelen között. Míg előbbi a több esetben reflektálatlan amerikai neokonzervativizmus magyarországi szellemi bevezetésén ügyködik, addig utóbbi a bizniszrasszizmus, a homofóbia és a lap "magyarságától" eltérő, független, kollektív identitás represszív politikával való megfegyelmezésének orgánuma. Közös azonban, hogy így vagy úgy, de a célpont az individuum mint atomisztikusan értelmezett, kötetlen én; a kívánt cél pedig a politikai akaratképzésnek mint a társadalmi érdekek aggregációjának instrumentalisztikus felfogása. Ebből és hasonló gondolatokból a Másik (és politikája) elismerése a legritkább esetben születhet meg. Ehelyett az idegen elemek kényszerű és akaratos asszimilációja a kívánatos, hiszen - megint Carl Schmitt - "egy demokratikus állam az általános emberi egyenlőség konzekvens elismerésén keresztül elveszítené a maga szubsztanciáját a nyilvános élet és a nyilvános jog területén". Ennyit a melegtársadalom elismeréséről.

*

Az Új Magyarország Kirekesztési Terv egyelőre csak vízió, de nincs kizárva, hogy tankönyvi formát ölt, azaz "kulturálisan érzékeny témák szabályozásában (...) többségi kultúra etikai-politikai önértelmezése jut kifejezésre" (Habermas). Bár tanácsnak kevés, a jövőre nézve nagy hiba lenne a politikai diskurzusok etikai leszűkítése, ahogy túlságos kiterjesztése is.

A nacionalista esszencializmus nyelve most még népszerűsége csúcsán van. Ennek árát kár lenne, ha a kirekesztettek fizetnék meg. A kulturális szövet újraszabása ugyanis kizárólag a (szub)kulturális önrendelkezés elősegítésével lehetséges. A kirekesztettek ehhez keresnek szövetségest, bár a felvonuláson részt vevők számát elnézve az "érintettek" még saját köreikben sem fogalmazzák ezt meg. A "többiekben" meg nem is igen van rá igény.

A szerző a DEMOS Magyarország kutatója.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.