"Ráállhatnánk arra is, hogy állandóan sírunk"

  • .
  • 2009. október 1.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. augusztus 20. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2009.
szeptember 3., szeptember 17.

Tisztelt Dávid Gábor munkáslevelező!

Such rádióelnök jövedelmével kapcsolatban ön felrója nekem, hogy "elhúzódó szövegértelmezési" problémám akadályozott meg abban, hogy idejében szembesüljek az elnök megbízási szerződésének sajátosságaival, hiszen 2008. március 2-től elnökösködöm.

Nos, igaza van. Megbízatásom első két hónapjában eszembe sem jutott megvizsgálni, mennyiért dolgozik az elnök. A májusi mérleg elfogadása után azonban intézkednem kellett volna a szerződése szerint járó cca. négymillió forint havi folyósításáról. Ekkor "szövegértelmezési nehézségeimen" felülkerekedve inkább tárgyalni kezdtünk vele, mert aggályosnak találtuk, hogy a szerződés értelmében egy év havi négymilliója után a következő sikeres mérleg alapján havi kilencmilliót kell majd (idén júliustól) kiutalni. Ön egy sor kérdést tesz fel. Például, hogy "Vállalt-e Such kockázatot? Sokallja Rangos a rádiót nyereségessé tevő elnöki munkáért kialkudott kompenzációs csomagot? Sokkolja őt? Ki mondja meg, hogy mi a sok? Mihez képest?" Válaszaim: Nem. Igen. Nem. Az utolsó kettőre részletesen felelek.

Tizenhárommilliárdnyi költségvetési pénz célirányos felhasználása felelősség, de kockázatnak nem nevezném. 350 ember elbocsátása gyötrelmes elnöki próbatétel, de szintén nem kockázat. Három rádiócsatornára szánt közpénzből gazdaságilag kettőt működtetni - végképp nem kockázat. Az üzleti eredmény megtippelhetően jó lesz.

Hogy ki mondja meg, mi a sok? Az előző kuratóriumi elnökség, például, megmondhatta volna. De a jelenlegi is megmondhatja - majd, ha szerződéskötési helyzetbe kerülve alkudozik az új megbízási díjról. Végül, kérdésére, hogy "nem kellene a 'köznek' (és Rangosnak) örülnie, h. d., hálásnak lennie, hogy végre valaki sikeresen (...) sáfárkodik a rábízott - 'állami' - szervezet erőforrásaival, a köz, azaz mindanynyiunk épülésére?" Azt mondom, örülök. Viszont két sikeres év után 210 millió forintnyi hálát - az elnök önbecsülésén kívül - semmi nem tesz indokolttá.

Ui. A meggymagos a saját ötletén gazdagodott meg, mielőtt a gaz kommenisták céltáblájává vált. Nem értem, hogy jön ez Suchhoz. Meg Gyurcsány hogy kavarodik az egészbe? Hacsak úgy nem, hogy én is, mint gaz kommenista, irigykedem a jól megérdemelt teljesítménybérre. Muhaha - ha megengedi.

Rangos Katalin

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.