Gengszterezni, romázni

  • 2002. június 20.

Publicisztika

"Sikerült olyan partnereket találni a magyarországi cigányságon belül, akik hajlandók voltak leszállni a megélhetési romákra jellemző útról, amit Horváth Aladár képvisel" - jelentette ki egy márciusi tatabányai választási fórumon Kövér László, a Fidesz akkori ügyvezető alelnöke a Fidesz- Lungo Drom megállapodás indoklásaként. A bíróság hétfőn meghozott elsőfokú ítélete szerint Kövér megsértette a polgárjogi aktivista személyiségi jogait, és ezért kártérítést kell fizetnie, valamint két napilapban saját költségén meg kell jelentetnie az ítélet rendelkező részét.

n "Sikerült olyan partnereket találni a magyarországi cigányságon belül, akik hajlandók voltak leszállni a megélhetési romákra jellemző útról, amit Horváth Aladár képvisel" - jelentette ki egy márciusi tatabányai választási fórumon Kövér László, a Fidesz akkori ügyvezető alelnöke a Fidesz- Lungo Drom megállapodás indoklásaként. A bíróság hétfőn meghozott elsőfokú ítélete szerint Kövér megsértette a polgárjogi aktivista személyiségi jogait, és ezért kártérítést kell fizetnie, valamint két napilapban saját költségén meg kell jelentetnie az ítélet rendelkező részét.

A Kövér gondolatmenetéből az igaz roma Farkas Flórián és köre felé áradó dicsfény önmagában is kínos, de Farkas újszerűnek nem mondható kiszerkesztésénél tanulságosabb az, ami ellen a bíróság nem emelt kifogást. A megélhetési romázás mellett ugyanis Kövér egy nyakatekert, a romákat a hasonszőrűektől óvó gondolatmenetben le is "gengszterezte" Horváthot. A bíróság úgy látta, hogy e kijelentés az adott kontextusban nem volt jogsértő, mert a pártvezető nem vádolta Horváthot bűncselekmények elkövetésével, és a nyilvános közszereplőknek el kell tűrni az ilyen, néha erős megfogalmazásokat. Az indoklás korábbi ítéletekből ismerős, lapunk fejet is hajt a testület bölcsessége és a véleménynyilvánítás szabadsága előtt, és ezúton fejezi ki reményét, hogy hasonlóan méltányos elbánásban részesülnek azok, akik a jövőben nyilvánosan óvják majd a hont mondjuk a Kövér László-féle paranoiás, gátlástalan ámokfutóktól.

Az eddigieknél azonban sokkal lényegesebb, hogy kiderült: még roma közszereplőket sem lehet büntetlenül becsmérelni a végtelenségig. A "megélhetési romaság" címkéje - tehát hogy Horváth csak azért vállalná és hirdetné származását, hogy a hónap végén a kasszához fáradjon - nem csak indokolatlanul bántó és sértő (ahogy a bíróság a döntést indokolta), hanem aljas is. Ha Kövér csak annyit állított volna, hogy Horváth megélhetési politikus, feltehetőleg nem kellene a jelenlegi állás szerint negyedmillió forintot plusz az aprót kicsengetnie. Ezzel szemben olyasmibe akasztotta a bajszát, ami fölött nincs joga ítélkezni. Senkinek, még a polgári romákat Farkas Flóriánnal vállvetve, kivont szablyával őrző Kövér Lászlónak sincs joga bárkiről azt állítani, hogy csak valamiféle haszon reményében büszke - roma vagy éppen magyar - származására. A bíróság hétfőn ezt mondta ki. Kis elégtétel ez Horváth Aladárnak, de nagy a naponta rutinból megalázott, lenézett többi romának.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.