Gerinchálózat nélkül

Publicisztika

A Nagy-Tubes tetejére tervezett lokátorállomás sorsáról döntő múlt vasárnapi pécsi népszavazás eredménytelen lett, mivel a választásra jogosultak kevesebb mint fele szavazott. (A megjelent 32,51 százaléknyi polgár 94,3 százaléka ellenezte a telepítést. Egy országos népszavazáson - ahol az érvényességhez és eredményességhez az összes szavazásra jogosult polgár egynegyedének + 1 választónak kell azonosan szavaznia - az ilyen arányú véleménynyilvánítás már kötelező erejű lenne. A helyi népszavazás szabályai mások, ott feltétel a minimum 50 százalékos részvétel.)

A Nagy-Tubes tetejére tervezett lokátorállomás sorsáról döntő múlt vasárnapi pécsi népszavazás eredménytelen lett, mivel a választásra jogosultak kevesebb mint fele szavazott. (A megjelent 32,51 százaléknyi polgár 94,3 százaléka ellenezte a telepítést. Egy országos népszavazáson - ahol az érvényességhez és eredményességhez az összes szavazásra jogosult polgár egynegyedének + 1 választónak kell azonosan szavaznia - az ilyen arányú véleménynyilvánítás már kötelező erejű lenne. A helyi népszavazás szabályai mások, ott feltétel a minimum 50 százalékos részvétel.) A Honvédelmi Minisztérium nyomban tudatta is, hogy a lakosság többségének nincs kifogása az ország légterét és légi közlekedését biztosító 3D típusú radar megépítése ellen. A tárca helyében ebben nem lennénk annyira biztosak. A helyi erők szocialistástul, fideszestül már korábban kijelentették, hogy érvényességtől függetlenül figyelembe veszik a vasárnapi végeredményt. (A kérdés egyébként az volt, hogy a városi képviselő-testület módosítsa-e úgy a szabályozási tervet, hogy az megtiltsa a közigazgatási határon belüli radartelepítést.)

A NATO egységes védelmi hálózatába tervezett magyarországi radar története a hazai politikai osztály csődjének a jelképe. Feledkezzünk most meg a zengői "csatákról", a zöld szervezetek tiltakozásairól, az olykor összevissza beszélő, ám nagy tekintélyű jogászprofesszorról, a legendás bazsarózsáról, és összpontosítsunk a radarügy nagypolitikai kezelésére.

Az immár köztársasági szinten kidolgozott légtérvédelmi koncepció valamennyi parlamenti erő jóváhagyását bírta. A létesítendő lokátorállomásokhoz - nem kis diplomáciai erőfeszítések árán - sikerült dús NATO-forrásokat is szerezni. Ám a civil akciók indulásakor (ezek oka nem kis részben az elégtelen tájékoztatás volt) egyetlen politikai erőt sem érdekelt többé a korábbi konszenzus meg a nemzetbiztonsági prioritás, amire oly szívesen hivatkoztak évekkel azelőtt. Az ellenzék (speciel a jobboldal) kussolt, mintha soha nem hallottak volna a zengői telepítésről, s mintha a civilek leghevesebb ellenkezését kiváltó rendelkezéseket nem ők hozták volna akkor, amikor kormányoztak. A baloldali-liberális kormány is csöndben volt, hárított minden elképzelhető módon, bizottságokat nevezett ki abban reménykedve, hogy az idő mindent megold. Mindkét tábort egy dolog érdekelte: miképpen fordíthatja a radarkonfliktust a maga javára az esedékes választás előtt. Ezért lett 2005 végén a zengői helyszínből is tubesi, nem másért.

A jogállam intézményei - a Legfelsőbb Bíróságtól az Alkotmánybíróságig - a civilek kontra állam radarügyi vitában mindig az utóbbi álláspontját igazolták. Egy jogállam politikai garnitúrájának fontos ügyekben csak ez számít, s nem a pillanatnyi népszerűségi mutatók. Feltesszük, ha szűk évtizeden át a politika egyetlen szereplője sem kérdőjelezte meg a hazai gerinchálózat szükségességét, akkor az fontos ügy lehetett.

A zengői-tubesi radar a mindennapi életünk alakításában jóval kisebb horderejű probléma az egészségügy vagy az államháztartás reformjánál. Ha nem lesz, hát nem lesz, legföljebb a NATO-ban megfontolják Liam Fox brit konzervatív politikus ötletét a vállalásaikat nem teljesítő tagok fölfüggesztéséről. De a másik engesztelhetetlen gyűlöletén és öncélú szívatásán alapuló, és ezért konszenzusképtelen, sunyi politizálás ugyanígy lehetetlenít el minden mást is. Ez a lokátorhistória legfőbb tanulsága.

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.