Publicisztika

Amúlt héten publikálták a nagy közvélemény-kutató cégek februári adatfelvételeik eredményét - a következőt már csak nyolc nappal a szavazás előtt hozzák majd nyilvánosságra. Az utóbbi hetek nem éppen ingerszegény időszakát a kampány legkeményebb napjai követik majd. Ebben a hátralévő negyven-egynéhány napban, vagyis ezer óra alatt fog eldőlni, ki kormányozza a köztársaságot a negyedik parlamenti ciklusban. Az olvasó joggal várhatja, hogy a közvélemény mostani állapotából a politikai elemzők következtessenek arra, milyen eredmény várható áprilisban. Erre teszek kísérletet az alábbiakban.

Szemét dolog volt-e 1945-ben a Benes-dekrétumok meghozatala?

"Úgy végződött, ahogy elkezdődött." "A nemzetközi sportba visszatért a hidegháború" - hallani sokfelől, utóbbiban lehet is valami, végtére egy téli olimpiának a hideg úgyszólván alapfeltétele. A fentiek közül az első megjegyzés a helyszín kijelölése körüli baksisbotrányra utal, míg utóbbi a rúdra, mely a rendezvénysorozat ideje alatt kétségtelenül sűrűn járt az oroszokra.

Argentína neve a latin ezüst szóból származik. A korai spanyol hódítóktól kapta nevét, akik nemesfém után kutatva szálltak partra a Rio de la Plata torkolatvidékén. (Rio de la Plata spanyolul Ezüstfolyót jelent.) A sors különös tréfája, hogy nemesfémeket ugyan ezen a mérsékelt égövi tájon igen keveset találtak - az Dél-Amerikában mindenekelőtt Peru és Bolívia (Felső-Peru) bányáiból került ki -, de a vidék hamarosan Amerika és Európa egyik éléskamrája lett. Természeti adottságai és a főleg olasz és spanyol bevándorlók szorgos keze munkája nyomán Argentína a huszadik század elejére a világ egyik leggazdagabb országává vált.

Rég fogadott rossz hírt akkora megkönnyebbülés, mint hétfőn, amikor a Magyar Nemzeti Bank (MNB) azzal állt elő, hogy az eredetileg közöltnél kétszer nagyobb a folyó fizetési mérleg tavalyi hiánya. A hazai piacokat természetesen megtépázta a "magyar csoda" viszonylag gyors kimúlása (illetve az, hogy a "csoda" mindössze egy téves adatközlés következménye volt), elvégre a befektetők árgus szemmel lesik a makrogazdasági információkat, hogy azok alapján végre úgy lehessen viselkedni, ahogyan a tankönyvek szerint kell: rossz hírek hallatán hanyatt-homlok menekülni, kedvezőek esetén emelni a tétet (miközben a fordítva gondolkodók jól megszedik magukat).

Szemben a napi politika világával, ahol néhány megszállott emlékeztetési kísérletei ellenére is mindennapos az öntudatlan vagy tudatos, a totális vagy részleges amnézia, a színházi világ nem felejt, nem felejthet. Évtizedekre visszamenőleg tudják a szerepeket, a sajátjukat és a többiekét, generációkon keresztül emlékeznek minden szóra és gesztusra, minden csókra és hátba szúrásra. A Nemzeti Színház egyszerre politika (ahol a közjó érdekében nem lenne szabad felejteni), s színház (ahol nem is lehet).

AMagyarországi Református Egyházban a lelkészi és képviselői hivatás összeegyeztethetőségéről szóló vita kirobbanásával, valamint Horn Gyulának a Fidesz mellett kampányoló katolikus papok tevékenysége fölött érzett felháborodásának minapi túlcsordulásával új svungot vett a magyarországi felekezetek közéleti szerepvállalásáról szóló polémia.

Mádl Ferenc, mert idestova már egy hónapja növekvő elégedetlenséggel figyeli a választási kampány eldurvulását, egyeztetésre hívja a parlamenti pártok képviselőit - tudjuk meg az államelnök leveléből, melyet hétfőn, postafordultával küldött Kuncze Gábornak, aki múlt pénteken kérte őt fel közvetítésre.

Ha másra nem is volt jó a magyar kedvezménytörvény, arra mindenképpen, hogy a magyarellenesség talaján egyesítse a szlovákiai politikai közéletet. Esetleg még egy helyre kis szlovák kormányválságot szülhet; elképzelhető ugyanis, hogy lapszámunk megjelenéséig mégis leváltják Ivan Miklos miniszterelnök-helyettest, az ottani gazdasági reform atyját, akit újabban már a szlovákiai magyar honatyáknak sincs nagy kedvük megmenteni, miután koalíciós szlovák kollégáik a státustörvényről folytatott múlt heti parlamenti vitában olyan dolgokat is a fejükhöz vágtak, amiről még nem is hallottak.

A szólásszabadság alapvető jogunk. Nem korlátozhatatlan ugyan, ám csak különlegesen erős érdekek korlátozhatják. Ezeket a téziseket a rendszerváltás utáni Magyarországon nem szokás vitatni.

n Kormány (bárkihez): Aggyá pénzt!EU: Hm.Kormány: Pénzt aggyá!EU: Hm.Kormány: Aggyá má´!Ellenzék: Hülye vagy, még asse´ tudod rendesen mondani,hogy aggyá pénzt!Kormány: Ne mongyad ezt, mer´ akkor lefagyok tisztára,begörcsölök, és tényleg nem fogom tudni rendesen mon-dani, hogy aggyá pénzt!Ellenzék: Adnának pénzt, de neked nem adnak, te olyanhülye vagy! Inkább ne is kérted volna, úgy többet adnak.Kormány: Miattad nem adnak, az anyád ne sirasson, hátbatámadsz, semmibe veszed a magyar népet, és nem is értedazt a mondatot, hogy "a magyar búzának szokatlanul magasa sikértartalma".Ellenzék: A magyar búzának szokatlanul magas a sikér-tartalma!EU: Na mars mind a kettő. Hinaus.

Sok hónaposra nyúlt alkotói szabadsága leteltével ismét feltűnt a képernyőn Frei Tamás, és ami mögötte van. Ezúttal a barlangi búvárkodásba merült alá, a változatosság kedvéért a Tv 2-n sugárzott produkcióban.

A szerző közgazdász.

Lapunk érdeklődéssel figyeli a magyar kormány svédtornamutatványait a státustörvény ügyében. Hogy nem bírnak olyat mondani vagy csinálni e tárgyban, ami után ne zúdulna egy iszonyú tockos a nyakukba, időnként egészen váratlan helyekről. Kapnak akkor is, ha igazat mondanak, és - értelemszerűen - akkor is, ha a törvény védelmében egészen vad képtelenségeket állítanak. Ilyenkor dacosan, sírásra görbült szájjal követelik, hogy a nép akkor is higgyen nekik, ha már ők maguk sem: mint amikor az egészségügyi miniszter arra tett célzást, hogy a magyar egészségügyet a román vakbélgyulladások fogják kirántani szorult anyagi helyzetéből.