Ruszkik, haza!

  • 2002. február 28.

Publicisztika

"Úgy végződött, ahogy elkezdődött." "A nemzetközi sportba visszatért a hidegháború" - hallani sokfelől, utóbbiban lehet is valami, végtére egy téli olimpiának a hideg úgyszólván alapfeltétele. A fentiek közül az első megjegyzés a helyszín kijelölése körüli baksisbotrányra utal, míg utóbbi a rúdra, mely a rendezvénysorozat ideje alatt kétségtelenül sűrűn járt az oroszokra.

n "Úgy végződött, ahogy elkezdődött." "A nemzetközi sportba visszatért a hidegháború" - hallani sokfelől, utóbbiban lehet is valami, végtére egy téli olimpiának a hideg úgyszólván alapfeltétele. A fentiek közül az első megjegyzés a helyszín kijelölése körüli baksisbotrányra utal, míg utóbbi a rúdra, mely a rendezvénysorozat ideje alatt kétségtelenül sűrűn járt az oroszokra.

Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke mindenesetre elégedett nagyon, különösen a koszt ízlett neki, kóstolta s szerinte "tökéletes", de tetszett a közelekedés is, a hadseregnyi rendőr "kifogástalanul működött közre", szóval: "Remek olimpia végéhez értünk." A jelentős sportvezető saját sikereiről szemérmesen hallgatott, pedig heroikus erőfeszítései nélkül az olimpia nem lett volna olyan, amilyen. Egy nagyon is valóságos nézőpontból: kész röhej.

Az oroszországi közfelháborodás hatására ez a Rogge írt egy levelet - címzése szerint - A. Putyin elnöknek.

"Aranyos Aljosám, csókoljalak szügyön, ne ugrájjatok mán, lássad be, hisz Te is voltál fiatal, hogy doppingolni ronda dolog, visszaélni a vendégbarátsággal és elnyerni az utolsó érmüket, úgyhogy vegyetek vissza hangyányit, ha meg nem sértelek, drága Alfonzom!"

Doppingolni tényleg ronda dolog. Összevissza doppingolni, mint Lazutyina, az a cenk tette, az még rondább. Nyert ezt-azt, bronzot, ezüstöt, aztán egyszer megfogták, így csapata nélküle nem tudott kiállni váltóban. Aztán kiderült: Lazutyina annyira azért nem doppingolt, hogy a következő, 30 km-es versenyen ne állhasson rajthoz. Némi pofavágások után meg is tette a rüfke.

És úgy megvert mindenkit, hogy a mezőnyt önkéntes jegesmedvék kalauzolták, illetve támogatták a célig. Ennyire azért nem kellett volna. Ennyire illetlenség, és csak dopping segedelmével lehetséges, hát ezt is jól elvették tőle.

Persze léteznek az elkobzásnál finomabb módszerek is, mint például páros műkorcsolyában, miután a győztesek lekászálódtak a dobogóról, a másodikokat félrehívni a spájzba, és ott nekik is adni aranyérmet, hagy´ örüljenek ők is.

És ez csak a jéghegy (mondtuk: téli olimpia) csúfja. Nemcsak bizonyos választott szakágukra tökéletesen alkalmatlan sportolók intettek be most tehát Pierre-nek, mint írtuk a múlt héten, hanem a szervezők is, akik ezt az egész tragikomédiát tető alá hozták, élen az elnökükkel, Coubertin földi helytartójával. Na, hogy is hívják: Etienne (vagy Kretienne) Rogge-gal.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.